2.évad 18. rész: Szülinap!

Szülinap!

Este, amikor haza értünk én hulla fáradt voltam, így egy gyors zuhany után már ki is dőltem. Szerettem volna beszélni Kevinnel, de elnyomott az álom.

Reggel, amikor felébredtem Kevin már nem feküdt mellettem. Felültem az ágyban és megláttam, hogy fülhallgatóval a fülében az ablak előtt ült félmeztelenül. 

-Mióta vagy ébren? -szólaltam meg rekedtes hangon. 

-Jó reggelt szülinapos. -rántotta ki a füléből a fülhallgatót. -Nem olyan régóta. Mi a terv mára? 

-Hát én úgy gondoltam, hogy pihi. 

-Nem is bulizunk? 

-Az az igazság, hogy... Elfelejtettem, azaz inkább nem volt időm összerakni. De nem is bánom annyira. 

-Pedig azt hittem szétcsapjuk magunkat. -nevetett fel. 

-Beszélhetnénk a tegnapiról? -néztem a szemébe. 

-Nem. -állt fel és visszabujt mellém az ágyba. -Ma nem. 

-De. Én szeretném. 

-Én viszont nem. Nincs semmi baj. Így is állandóan együtt vagyunk. Nekem pedig bőven az is elég, hogy velem vagy. -csókolt meg. -És hogy meg tehetem ezt. És ezt. -döntött le. -Illetve ezt. -csókolta meg a nyakam. -Meg ezt. -simította végig a hasam. 

-Zavarok? -állt a lépcső tetején drága bátyám. 

-Igen egy kicsit. -döntötte a fejét a mellemre Kevin és Andy felé fordította a fejét. -De elnézem neked. 

-Akkor kérlek szállj le a húgomról. -fonta össze a karját. 

-Jaj Andy. -húztam fel Kevin fehér trikóját, ugyan is nem volt rajtam semmi felül. 

-Jó bocsi. Itt vannak apáék. -mutatott a háta mögé. 

-Mit keresnek itt?

-Nem is tudom, talán a születésnapodra jöttek? 

-Az nem jelenti azt, hogy itt kell, hogy legyenek. -mutattam a nadrágomra, ami a fotelban volt, jelezvén Andynek, hogy odaadhatná. 

-Hát tudod, hogy az ikrek miatt elég sokat vannak a városban. 

-Persze, hogy tudom. Le se szállnak rólam azóta. 

-Hát ami azt illeti nem csodálom. -beszélt a hátam mögül Kevin. Szúrós tekintettel hátra néztem rá. -Bocsi, de kicsit ijesztően váltogatod a pasijaidat. -mondta mind ezt úgy, hogy a telefonját nyomkodta. -Bár az is igaz, hogy én másodszorra vagyok. -mosolyodott el. 

-Jó ezt most hagyjuk inkább. Gyere már le. -tűnt el Andy. 

Gyorsan magamra rángattam az Andy által átnyújtott nadrágom és egy szürke RAMONSos pólót. 

-Igazán sexy vagy ebben a párosításban. -nézett fel rám. 

-Örüljenek, hogy felveszek valamit. -mosolyogtam a barátomra. 

-Nekem jobban tetszel ruha nélkül. -kacsintott rám. 

-Nem bírsz magaddal ma reggel. -simogattam meg az arcát. -Na vegyél fel valamit te is. 

-Gondoltam, hogy ezt fogod mondani. -dőlt hátra az ágyamon. -Nem maradhatnék itt? 

-Na az kizárt. -dobtam rá a tegnapi ingét és nadrágját. 

-Nincs itt valami kényelmesebb ruhám? 

-Haza vitted a legtöbb ruhád, a többi meg szennyesben van.  

-Aaaaj. -rángatta magára a ruháit. 

Leballagtunk a nappaliba. 

-Boldog születésnapot kicsim. -köszöntött két puszival apa. -Szerbusz fiam. -fogott kezet Kevvel. 

-Boldog szülinapot kincsem. -kaptam két puszit anyától -Szia Kevin. -adott neki is két puszit. 

-Sziasztok. 

-Mi csak az ajándékokkal ugrottunk be. -nyújtott felém apa egy kis dobozkát. 

-Illetve egy ebéd meghívással. -mosolygott ránk anya. 

-Köszönöm szépen. -vettem el a dobozkát. -Mi ez? -vizslattam kíváncsian a dobozkát. 

-A 19. születésnapi ajándékod. Bontsd ki! -úgy látom apa is izgatott. 

-Jézusom! -sikítottam fel. 

-Mi az? -ijedt meg Kev aki mellettem állt. 

-Ez egy kocsi kulcs? 

-Igen. -bólogatott hevesen apa. Rápillantottam Andyre, aki csak mosolygott rám. Ő a 20. szülinapjára kapott anyáéktól egy kocsit. -Gyere ki és nézzük meg. -nyújtotta a kezét és maga után húzott, én megragadtam Kevint és rántottam magam után. 

Egy gyönyörű AUDI állt a ház előtt. 

-És ezek után még ebédre is el akartok hívni. -ültem be a kocsiba. 

-Tavaly otthon is meg tudtuk ünnepelni. Most nem. Szóval igen. -vont vállat anya. 

-Ugye milyen szép? -hajolt le apa.  

-Igen az. -fogtam meg a kormányt. 

-Andy segített kiválasztani. Azt mondta, hogy az álom autód egy fehér PORSCHE bézs bőrülésekkel, de hát... remélem meg felel ez is. -nevetett fel. 

-Több mint meg fele. -öleltem meg. 

-Ezen túl a te autóddal megyünk mindenhova. -ült be mellém Kevin. 

-Én benne vagyok. Megyünk egy kört? 

-Még szép. -csatolta be magát. 

-Apa jöttök? -csuktam be az ajtót. 

-Én maradok. -indult vissza a házba anya. 

-Én még szép, hogy. -szállt be a hátsó ülésre apa. 

Mentünk egy 10 perces kört, majd még egy órát gyönyörködtünk az autóban amikor Andy jelent meg mellettünk. 

-Anya szeretne lassan elindulni az étterembe. Készülni kéne lassan. 

-Már is megyek. 

-Andy haza tudnál dobni? -állt meg mellette Kevin. -Nem akarok metrózni. 

-Neked is szól ám az ebéd meghívás. -tette a vállára a kezét apa. 

-Rendben. De akkor is haza kéne mennem átöltözni.  

-Persze amíg Liz összekészül addigra mi is odaérünk. 

-Oksa. 

-Elvihetem a kocsid? -mosolygott rám pimaszul Andy. 

-Kizárt. 

-Egy próbát megért. -vont vállat. -Az étteremben találkozzunk akkor. Jó? 

-Rendben. -bólintott apa. 

-Gyors összeszedem a cuccom és itt is vagyok. -futott vissza a házba Kev. 

Én is gyorsan felöltöztem majd a saját autómmal elindultam az étterembe apával és anyával. Emily sajnos nem érezte jól magát így áthívta Lenát és otthon maradtak.

-Jól nézel ki. -igazítottam meg a nyakkendőjét Kevinnek. 

-Élvezed mi? Utálom ezeket a göncöket. Tudod jól. 

-Pedig jól áll. 

-Azt el tudom képzelni. -fogta meg a kezem. -Te is jól nézel ki. 

-Én mindig. 

-Csak el ne szállj magadtól. -nevetett fel. 

Az ebéd finom volt és rengeteg. Kaja után siettünk is haza, mivel Emily nagyon szarul volt. Azt mondja, hogy lassan már szülni fog. Andy pedig egyre jobban rá van parázva az apaságra.

Estig filmeket néztünk Kevinnel, Lenával és Andyvel. Majd nyolc óra körül meg jelent az ajtónkban Col és Ian. Valamivel később Matt, Anne és Brad is.  

Nem terveztem bulit, de végül még is csak lett egy kisebb összejövetel. 

Andy rakott be pár zenét és a kanapén beszélgettünk. 

-Ki megyek rágyújtani. -állt fel Kevin. Én pedig szó nélkül követtem. 

-Én is kérhetek? -nyúltam automatikusan felé. 

-Persze. 

-Köszönöm. 

-Van valami baj? -ült le a kerti bútorra. 

-Miért lenne? -ültem az ölébe. 

-Csak olyan... Csendes vagy tegnap este óta. Talán miattam.? -gyújtotta meg a cigiét majd az enyémet is. 

-Talán. Is. -karoltam át a nyakát. 

-Ne haragudj. 

-Van valami más is. 

-Igen nálam is. -nézett a szemembe. 

-Mi? -döbbentem meg. 

-Nem hiába kérdeztem meg, hogy összeköltöznél e velem. 

-Terhes vagy? -nyögtem be egy poént. 

-Kaptam egy állás ajánlatot. 

-Mi? De hát ez tök jó! -álltam fel mosolyogva. 

-Chicagoban. -hajtotta le a fejét. 

-Oh. -rogytam le mellé. 

-Igen, oh. -nézett fel a csillagos égre. 

-Ami azt illeti én is kaptam egy lehetőséget. -Kevin még mindig felszegett fejjel, de tekintetével lenézet rám. -Egy New Yorki színházban. -tettem a kezem a szám elé. 

-Mióta tudod ezt? -engedte ki elkeseredve a levegőt. 

-Tegnap este óta. A darab után megkeresett egy hölgy és... Ja. Na és te? Te mióta tudod? -kerestem a tekintetét. 

-Igazándiból már a vizsganapja óta. Az egyik doki, aki mellett dolgoztam saját praxist indított Chicagoban és a vizsga után megkérdezte, hogy miután a kezembe kapom, hogy hivatalosan is belekezdhetek, mennék e hozzá. -tette végül a szájába a cigit. 

-És te mit mondtál erre? 

-Azt, hogy simán. De aztán jöttél te, és... most már nem simán. -nevetett fel. -Na és te mit mondtál? 

-Még semmit. 

-Mikor kezdenél? 

-Június.  

-Az már mindjárt itt van.  

-Igen. 

-Na és mi lesz? 

-Nem tudom. -néztem rá. -Na és nálad? 

-Nem tudom. -dőlt hátra. 

-El kell, hogy vállald. -néztem a talajt. 

-Hogy mi? -hajolt előre hozzám. 

-Ez egy remek lehetőség. Nem hagyhatod ki. 

-És mi lesz veled? Neked is bele kéne vágnod. 

-Én szeretnék bele vágni. -néztem a szemébe. -És te is. 

-És akkor mi lesz velünk? -húzta ki magát. 

-Gyertek torta. -lépett ki Andy. -Minden rendben? Feszült a hangulat. 

-Igen persze. -álltam fel. -Honnan van torta? 

-Ajándékok is vannak. Te nem jössz? -nézett vissza az ajtóból Kevinre. 

-De. -mosolyodott el. -mindjárt megyek én is. 

-Mi történt? -súgta felém amikor beléptünk a házba. 

-Semmi különös. -legyintettem mosolyogva.

A tortán pontosan 19 gyertya ült. 

-Na fújd el és kívánj. -állt velem szembe izgatottan Anne. Körül néztem és nem láttam Kevint. Majd kívánás nélkül elfújtam a gyertyákat. Vágtam mindenkinek magamnak és Kevinnek is egy-egy szeletet a sütiből, átvettem az ajándékokat majd kibontottam gyorsan őket. 

Andytől egy kulcstartót és pár kiegészítőt kaptam a kocsihoz. Emilytől -közben ő is lebotorkált- kaptam egy nagyon cuki táskát, amit még együtt néztünk ki. Lenától és Mattytől közösen kaptam egy csomó csokit és egy új bögrét, ugyan is az előzőt összetörtem párnapja, benne pedig volt egy nagyon aranyos plüss elefánt. Anne egy nagyon szép ezüst nyaklánccal lepett meg. Brady pedig vett nekem egy csokor virágot. Ian és Col pedig meglepett engem egy páros wellnessel.

-Nagyon cuki tőletek ez a sok minden. Igazán nem kellett volna. -puszilkodtam le mindenkivel. 

Felvettem a tányéromat, Kevin tányérját két pezsgős poharat és egy üveg pezsgőt majd visszamentem az udvarra. 

-Tessék. -nyújtottam át barátomnak a süteményt és egy poharat. 

-Köszi. Boldogat. -emelte a már teli poharát. 

-Lehetne, hogy most kicsit bulizunk és holnap visszatérünk erre a “mi lesz velünk” témára? -ittam bele a poharamba. 

-Igen persze. -húzta le a pezsgőt. 

-Szeretlek. -bújtam hozzá. 

-Én is. -karolt át. -Mindennél jobban. -puszilta meg a homlokom. 

-Srácok gáz van! -rontott ki véres kézzel ijedten Andy. 

-Jézus mi történt? -pattant fel Kev. 

-Emily... 

-Emily! -rontottam be a házba. Em a kanapén feküdt és mindenki köré gyűlt. -Mi történt? -néztem rá. A fehér nadrágja, ami rajta volt tiszta vér volt. 

-Oké mindjárt itt van a mentő. -lépett mellém Brad.  

2. évad 17. rész: Az előadás

Az előadás

(április 24. péntek) 

Végre eljött ez a nap is. Ma lesz a színházi előadás. Ez lesz a premier. Őszintén bevallva egy kicsit izgulok. Ugyan is az utóbbi párnapba teljes mértékben nekem kellett át vennem az irányítást, mivel a kedves rendező úr (nem éppen a szívem csücske a faszi) lebetegedett.

Igazából miután át vettem ezt az egész főrendezői szerepet, rájöttem, hogy rengeteg meló van vele, de nagyon tetszik.

Délután Annevel együtt mentünk be a színházba. Amint beértem, gyorsan vissza kellett rázódnom az rendezői szerepbe. Rászóltam a színészekre, hogy üljenek be a sminkeshez, a díszletesek már majd nem készen voltak. Kezembe vettem a kis vokitokim és a dossziémból puskázva ki a nevet beleszóltam, meg szólítva az illetőt. 

-Aaron? 

-Itt vagyok. -jött a válasz. 

-Hol itt? -tettem le a fekete irattartómat a színpad szélére. 

-A helyemen Lizi, a helyemen. -nevetett. 

-Bocsi. Izgulok. 

-Igen hallom. És látom is. Miben segíthetek? 

-Kéne egy gyors világítás és hangpróba. 

-Ahogy óhajtja Rendező hölgy. -nevetett fel. Aaron a színház egyik technikusa, ő felel a világításért, hangosításért, illetve a hangszeresek által nem produkálható hangeffektekért. Na meg még pár srác mellette. De őket nem igazán jegyeztem meg. Eddig mindent Aaronnal beszéltem meg. -Téged világítsalak meg?

-Öm. Végül is kezdésnek oké. -próbáltam felmászni a színpadra. Éreztem egy kezet a combomon. Segített egy lökéssel. Amint sikeresen felálltam, lenéztem, hogy meg köszönhessem az illetőnek a segítséget. De amint meg láttam ki volt az, belém fagyott a szó.

-Hahó. LIZI HAHÓ! HALLASZ? -hallottam a földön heverő készüléket. Hirtelen az arcomba világított az egyik reflektor.

Felvettem a vokitokit- Köszi Aaron. Tökéletes. Kérlek szólj, ha mindenki készen van. Nekem most van egy kis dolgom. 

-Szia Elizabeth. -intett a színpad előtt álló valaki. 

-Te meg mit csinálsz itt? -vettem elő a telefonom és gyorsan bepötyögtem a következő SMSt “Itt van Ross”, majd elküldtem Andynek, Kevinnek és Annenek. 

-Te hívtál meg. Nem emlékszel.? -nézett fel rám. 

-Az előadás csak hét órakor kezdődik. Most pedig három óra van. Ha az előadásra érkeztél, akkor gyere vissza 4 óra múlva. -fordítottam hátat. 

-Gondoltam beszélhetnénk. -szolt utánam. 

-TAKARODJ INNEN TE SZEMÉT!!! -jelent meg a színpad szélén félig kisminkelve Anne. 

-Neked is szia Ann. Én is örülök, hogy látlak. -mosolygott álszentül. 

-Ide figyelj te kis... -mutogatott idegesen Ross felé, miközben felénk tartott. Éppen mellkason akarta bökni, amikor Ross meg fogta a karját. 

-Anne kérlek, hadd beszéljek Lizzel. Csak pár perc lenne. 

Ann rám nézett. 

-Jó legyen, de csak tényleg pár perc. Igazán sürget az idő. -néztem a mobilomra. Kaptam 3 SMSt. Annetől “Már is megyek” Andytől “Mi a faszt keres az ott 😡" és Kevintől “Kinyírom azt a gyökeret, ha hozzád mer érni! Már úton vagyok úgy is oda, a ruháddal” -És mielőtt még Kev ide ér, lehetőleg. -mosolyodtam el. 

-Gyors leszek ígérem. 

-Gyere. -fújtam ki a levegőt. 

Elvonultunk a büféhez. Kikértem Helentől egy kávét magamnak és egy Colát Rossnak. 

-Mond. 

-Először is szeretnék bocsánatot kérni mindenért. Igazán nagy gyökér voltam. 

-Az nem kifejezés. 

-Azért te se vagy ártatlan. -nézett a szemembe. 

-Csak ezért jöttél? Mert akkor oké. Semmi baj. Nem vagyok haragtartó. Most mehetek? -mutattam magam mögé. 

-Nem igazán. Az a helyzet, hogy. Igaz, hogy nem kéne magyarázkodnom, de úgy érzem ezt el kell mondanom neked. 

-Mit? Bocsi, de nem igazán értelek most. -grimaszoltam. 

-Szóval, azt hiszem egy kicsit az is hozzá járult ehhez az egész... Balhéhoz, hogy kaptam egy hírt a turné közben. Azt hiszem emiatt kezdtelek el hanyagolni. 

-Te most kifogást keresel? Hát ez egy kicsit se gáz ám. 

-Oké oké. Tudom, hogy gáz. Ne haragudj. 

-Mi az? 

-Mi mi? 

-Az ok? Milyen hírt kaptál? 

-Ross most rögtön menj innen. -érkezett, inkább rontott be Kevin. A két biztonsági őr azonnal elindult Kev után, de én intettem nekik, hogy semmi baj. -Mi a fránya f@szért jöttél ide? 

Kicsit kezdek megijedni Kevtől. Nem ilyennek ismertem meg. Nagyon nehezen lehetett őt ennyire felidegesíteni. Lehet ezt én hozom ki belőle.? 

-Nyugi, nyugi. -fogtam meg a kezét. -Ross mi volt az a hír? 

-Emlékszel még Nicolra? -tudomást se vett Kevinről. 

-A “terhes” exed? -rajzoltam idézőjelet a levegőbe. Nicol azzal próbálta meg visszaszerezni Rosst, hogy bekamuzta, hogy terhes. -Igen emlékszem. Mi van vele? -kortyoltam bele a kávémba.  

-Igen ő. Szóval kiderült, hogy tényleg terhes. 

Félrenyeltem a kávémat és levegőért kapkodva szorongattam Kevin karját, aki a hátamat simogatva próbált segíteni. 

-Hogy mi? 

-Azaz volt. Mert már nem az... 

-Elvetette a babát? 

-Nem. Megszülte. -nézet félre. 

-Wow. -ennyi volt Kevin reakciója. 

-És a tiéd? -reagáltam le én is. -Mármint biztos a tiéd? 

-Szóval az a helyzet, igen. Tegnap kaptam meg az apasági teszt eredményét. Bár ránézésre is elhittem. 

-Durva. Viszont ez akkor se kifogás a viselkedésedért.  

-Igen tudom. Csak szerettem volna jobban lezárni ezt. Ugyan is. Tényleg nagyon sajnálom. -túrt a hajába. 

-Hát grat tesó. -nevetett fel Kevin. -Tényleg. Az apaság jó dolog. 

-És most, hogyan tovább? Azaz veled és az új családdal? 

-Tudom, hogy jó dolog. Csak még új és fura. -válaszolt Kevinnek. -Hát Nicol New Orleansban lakik és így a baba is. Viszont Nic le szeretne mondani az anyai jogairól, avval a feltétellel, ha bármikor láthatja a picit. Vagy is. Ő sajnos nem, szóval nem akarat a babát, de ugye a szülei vallásosok és örökbe akarták adni, mivel házasságon kívüli gyerek. De nem szeretné így... Szóval bonyolult. 

-Aha értem. És amúgy kis fiú kis lány? 

-Oh. -kapta elő a mobilját. -Ő az. -mutatta felém fülig érő mosollyal. -Harvey a neve.

-Nagyon cuki 

-Jézusom nők. Egy baba fotó és már is elolvadnak. -karolt át Kev és ő is ránézett a képre. -Na jó tényleg zabálni való. 

-Héj Liz jönnöd kéne. -szaladt ki egy köntösben Lola, az egyik színész. 

-Már is megyek. Bocsi srácok. -mutattam a rám váró lányra. -Neked gratulálok -nyomtam egy puszit Ross arcára. -Hol a ruhám? -néztem a Kevinre a kezét fogva. 

-A kocsiban. 

-Hozd be. Bent leszek a színpadnál. Szeretlek. -csókoltam meg. Ross arcára kiült az undor. 

-Talán valami baj van? -kérdezte Kevin a grimaszoló szöszitől. 

-Viselkedjetek kérlek. -tettem a kezem Kev mellkasára. -A mai napot nem kéne elrontanotok. Köszönöm. Ross most jobb, ha mész. Este szeretettel várunk az előadásra. -léptem le ezzel. 

Besiettem az öltözőbe, ahol már mindenki a jelmezében várt rám. 

-Rendben. Ez utolsó próbánk. Csak a nagyon kritikus jeleneteket fogjuk át venni, még egyszer bejárjuk a színpadot. Én pedig leszokok arról, hogy beleveszem magam ebbe. -ránéztem az órára - Kevesebb mint négy óra és jelenés van. És szeretném, ha a kezdés előtti egy órában relaxálnátok kicsit. 

-Az mondjuk rád is rád férne. -szólalt meg a frissen borotvált bajusza alatt Gregory, a főszereplőnk. 

-Majd este, ha végeztünk. -rápillantottam Annere, aki szinte majdhogynem jobban izgult, mint én. -Aaron, indíthatod. -szóltam bele a vokiba. Jobbnak ítéltem, ha nem ragasztom át az én stresszemet is Annre. -Első dalt nézzük meg, majd a tánckar, majd jöhet a kapitány és a gyerekek első jelenete -mind ezt úgy mondtam, hogy Aaron is hallja az elképzelésem -Aztán nézzünk egy beköltözős jelenetet a gyerekek bemutatkozásával és a csínnyel. A többit mondom majd. -siettem ki a nézőtérre. 

A gyors próba lemenete után én is gyorsan átöltöztem.

Kevin közben haza ment, hogy ő is elegánsba vághassa magát. 

Pontban fél hétkor mindenki megérkezett. Kimentem a színház elé összeszedni a csapatott. 

-De jól néztek ki. Látom te nem nagyon vitted túlzásba ezt a kiöltözést Kev. -néztem végig a barátomon. 

(Kev) 

(Emily és Andy) 

(Lena és Matty) 

(Brady) 

-Hát... Inkább lennék otthon az ágyba, ruha nélkül. -reagált le. 

-Na ja, abba most én is benne lennék. Na majd este. -kacsintottam rá 

-Khm... Itt vagyok én is. -emelte meg a kezét Andy. 

-Látom. -nevettem fel. 

-Örülnék, ha ezt nem előttem tárgyalnátok ki. Köszi. -dobta el a cigi csikket.  

-Emily. Gyönyörű vagy. Bírni fogod? 

-Nem. -válaszolta nemes egyszerűséggel. -De ígérem magamban tartom a babákat. Azt se értem, hogy hogy nem estek ki belőlem amikor felálltam. Már jó lenne, ha kijönnének.  

-Menjünk be inkább. Ha ilyen sokat állsz tényleg kiesnek. -karolta át a derekánál Andy. -Bent találkozunk. -nézett vissza ránk 

-Én is megyek. -mutattam a hátam mögé -Nyugodtan menjetek be ti is. -indultam el, de valaki megragadta a csuklóm. 

-Várj már egy kicsit. -húzott magához Kev. A többiek mosolyogva haladtak el mellettünk. -Szeretlek. -döntöttem a homlokát a homlokomnak. -És el kell, hogy mondjak valakit. 

-Mond, hogy a te exed nem fog gyereket szülni. 

-Melyik? -mosolyodott el pimaszul. 

-Mit szeretnél mondani? -karoltam át a nyakát. 

-Inkább kérdeznék valami. 

-Mond. 

-Egy ideje már gondolkozom rajta, hogy jó ötlet-e, de arra jutottam, hogy ha megkérdezem akkor kiderül majd, hogy az e? 

-Jaj, mond már. Mennem kéne. 

-Hozzám költöznél? 

-Hogy mi? -döbbentem le. Elengedtem az ölelésemből és hátráltam egy lépést.  

Ő csak a földet nézte, majd beharapta az alsó ajkát és fejét leszegve felnézet rám. 

-Na? 

-Én... Nem hinném, hogy ez... Szerintem ez korai lenne. Egyszer majd.... -hebegtem habogtam -Én erre a lépésre nem állok készen. Az elmúlt egy évem káoszok káosza volt. Szeretlek, de ez nekem... 

-Héj, héj. -fogta meg a karom. -Nyugi. -mosolygott rám kedvesen. 

-Sajnálom. 

-Semmi baj. -nevetett fel. -Meg elégszem a majddal is. Na de most menj.  

 

Az előadás csodálatos volt, Anne remekül játszott. A vissza-taps is jó sokáig tartott. Az előadás alatt teljesen kimenet a fejemből minden, csak a színdarabra tudtam koncentrálni. 

-Kedves nézőink kérem tapsolják meg azt a személyt, aki nélkül ez a darab ma nem jött volna létre ilyen profi módon. -jelent meg a színpad szélén Greg és Anne egy óriási csokor vörös rózsával. -Elizabeth Colins kérlek fáradj fel a színpadra. 

-Jézusom. -suttogtam meghatottan a mellettem ülő Kevinnek és Emilynek. Kev és Gregory segítségével pillanatok alatt a színpadon álltam. Átvettem a virágot majd tapsvihar mellett távoztam is. 

Lassan kiszállingóztak az emberek a nézőtérről, csak a mi bagázsunk maradt bent, illetve egy idősebb ősz hajú hölgy, aki Lenával beszélt. 

-Lizi hadd mutassam be Emilya Klens-t. Emilya Klens ő a színdarab rendezője Elizabeth Colins.  

-Örvendek. -nyújtotta a kezét a hölgy, én pedig viszonoztam. 

-Emilya a New York Central színház vezetője. 

-Lena kedvesem mesélte, hogy eleinte csak segéd volt, de át kellett vennie az irányitást. 

-Oh igen. 

-Gratulálok, igazán szép előadás volt. 

-Ez nem az én érdemem, hanem a színészeké. 

-Ugyan kedvesem, a színészeket valakinek meg kell zabláznia. Ez a rendező feladata. A mai előadás csodálatos volt. Örülnék, ha csatlakozna a társulatunkhoz. Júniustól indul egy mentorprogram a városunk finanszírozása által. A legjobbaktól tanulhat egy évig. Kérem gondolja át és keressen fel. -nyújtott át egy névjegykártyát. A viszont látásra kedveseim. -és evvel el is tűnt. Lena tátott szájjal figyelt, én teljesen lefagyva. Kevin, Brad és a többiek Annevel beszélgettek szóval ők lemaradtak a jelenetről. 

-Minden rendben? -lépet mellém a bátyám. 

-Igen. -vágtam rá és a kártyát a zsebembe gyűrtem. -Persze csak fáradt vagyok. 

-Akkor menjetek haza lassan ti is Kevinnel. Mi haza megyünk, Em nem érzi jól magát. 

-Rendben. Beszélek még a színészekkel, megiszunk egy pezsgőt és én is megyek haza. 

-Nem Kevinnél alszol? Vagy ő jön hozzánk? -lepődött meg. 

-Öm... Nem. Reggel dolgom lesz. Otthonról egyszerűbb, szóval otthon alszom. 

-De attól még Kev is jöhet. 

-Oksa. Jönni is fog. -mosolyodtam el.

-Rendben. Ha este már nem találkozunk, akkor jó éjszakát. 

2. évad 16. rész: Col & Ian (II.rész)

Col & Ian (II.rész)

Andyvel az oldalamon elindultam a plázába a többiekhez, hogy megtudjam, hogyan is sikerült Col és Ian randija. 
A találka félhétre lett megbeszélve, de magamhoz híven majd, hogy nem 15 percet késtem. Viszont, amint odaértünk a plázába az ételudvarhoz meglepetten fogadtam, hogy Kevin, Col és Ian egy asztalnál ültek.

Kevin meglátott felpattant és hozzánk sietett. -Sziasztok. -fogott kezet először a bátyámmal, majd adott egy puszit a számra. 

-Ian? -suttogtam. 

-Amint ideértem Col azzal fogadott, hogy még nem tudta lerázni. -vont vállat. 

-Ez ciki lesz. -nevetett fel Andy. -Mármint neked, nem nekem. -bökött oldalba.

-Kösz. B@asszottúl kedves vagy. -grimaszoltam. 

Col intett, hogy menjünk oda hozzájuk. Félve tettem meg azt a 10 lépést feléjük. 

-Szisztok! -pattant fel Ian. Oké még mindig dögös.  

-Sziasztok 

-Col mondta, hogy azért gyűltetek ennyire össze, hogy meg tudakoljátok a randink vég kifejletét.- nevetett Ian 

-Ennél nem is lehetne kínosabb.- szörcsögtem a fogaim között. 

-Mond hugi, most mit bánsz jobban azt, hogy Ian meleg vagy hogy szakítottatok?- kuncogta az orra alatt Andy. 

-Tégy, hogy még mindig dögös. De én jobban érzem magam Kevinnel. Szeretem. -súgtam vissza neki. 

-Miről susmorgunk? -hajolt közelebb Col. 

-Arról, hogy Ian még mindig jól néz ki és hogy Lizi Kevint szereti. -jelentette ki határozottan Andy. Ianre pillantottam és láttam rajta, hogy egy kicsit zavarba jött. Ritka pillanat volt ez nála. Majd Kevinre néztem, aki büszkén fél mosollyal az arcán kihúzta magát. Na őt egyáltalán nem lehet zavarba hozni. Legalább is borzasztó nehéz. 

-Khm... Köszönöm Andy, hogy ezt megosztottad mindenkivel. -néztem vigyorogva szinte már vicsorítva a bátyámra, miután már öt perce csend honolt a társaságban. 

-Kértek valamit? -állt fel az asztaltól Ian. 

-Nekem hoznál egy kakaót.- matattam a táskámban a pénzem után. 

-Én egy kávét kérek, feketén. Köszönöm.- nyújtott Ian felé egy 20$-ost. -Hagyd szívem én fizetem. -karolt át. 

Oké, először is még soha nem hívott úgy, hogy szívem, másodszor pedig mások elött bezzeg nem meri inni a Frappuccinoját. A szívem becézés miatt kisség érdekes grimaszt vágtam. 

-Mondtam vagy tettem valami rosszat.- nézett rám. 

-Ne hívj szívemnek. Fura ez a te szádból. 

Kevin csak felnevetett. 

-Még valaki valamit? 

-Én nem ugráltatlak. Add a pénzt hugi. Veszek magamnak egy sört. -állt fel Andy. 

-Csak nem elengedi magát az apuci? -bökte oda neki Kev. 

-Kapd be Holt! -jelentette ki nemes egyszerűséggel. -Nekem is ki jár ez egy kicsit. 

Andy felém nyújtott kezébe nyomtam a pénztárcám. 

Ott maradtunk az asztalnál hárman Kevinnel és Collal, így ott volt a lehetőség egy kis faggatásra. 

-Na mesélj! -hajoltam közelebb legjobb barátomhoz. 

-Ian elképesztő srác. Udvarias. Vicces. És olyan cuki volt, amikor elmesélte a storyát. Tisztára zavarban volt. De eszméletlen tényleg. Láttad milyen jól néz ki? -kapott a fejéhez. 

-Látnád a kockáit. -amint ezt a mondatott kimondtam észbe kaptam, hogy Kevin alig 5 centire van tőlem. Bearaptam az ajkam és felnéztem rá. 

-Nyugi nem zavar. Bár úgy érzem meg kéne csinálnom pár fekvőt.- tette a kezét a hasára. 

-Te így vagy tökéletes. -csókoltam meg.- És amúgy is a kocka hashoz inkább felülésezned kéne nem? 

-De kis gonosz.- csíkizett meg. 

-Szer... -valahogy nem tudtam kimondani, így mások elött. -Szerinted nincs igazam? 

Azt hiszem ez egy kicsit szíven ütötte. 

-De. -engedett el. 

Col a tekintetével sugalta felém, “hogy mi volt ez?” 

Ian megérkezett a rendelésünkkel. 

-Köszönöm szépen. -szürcsöltem bele a poharamba. 

Ránéztem Kevinre, aki az első kortya után elhúzta a száját egy kicsit. Elé toltam a kakaóm. -Kérsz? 

Egy szó nélkül felemelte a megcsorbult bögrét és belekortyolt. 

Oda bújtam hozzá, de ő, nem feltűnően, nehogy másnak is feltűnjön rajtam kívül, odébb húzódott. Elkönyveltem, hogy most besértődött. 

Végül látván, hogy Kev kivonta magát a beszélgetésekből és fanyarú arcot vágva szenvedett a feketéjével, én a kakaóm negyedét hozzáöntöttem a kávéjához. Kevin a szemembe nézet biccentett majd csendben iszogatta tovább a kakaós kávét. 

Ian és Col elmesélték a napjukat. Andy eközben szinte már majd, hogy nem izgatottan figyelte őket a sörét kortyolgatva. Én pedig mosolyogva követtem a két fiú történetét. 

Tízóra után párperccel értünk fel Kevin lakására. Andyt végül Col haza vitte a kocsijával. Az előző napok kupia már sehol se volt. Egészúton a plázától Kevinig néma csendben haladtunk a New Streeten fel majd a Graham téren át és végül ismét fel az ő utcáján. Kevintől a pláza kb 20 percnyire van. 

Leültem a kanapéra és Kevin mozgását követtem a szememmel. Először levetette a pólóját és lehajította a kanapé támlájára majd a zoknijait is levette azt pedig a földre dobta. Ram nézet és elmosolyodott én vissza mosolyogtam. Kiment a szobából, majd pár pillanat múlva két bontott üvegsörrel tért vissza, az egyiket felem nyújtotta én elfogadtam. 

-Cigi? -indult meg az ablak felé. 

-Oké. -letettem az üveget a kanapé melletti asztalkára és követtem Kevet. Kimásztam utána az ablakon és az ablakpárkányra ültem, ő a tűz lépcsőn állt velem szembe. 

Elhúzta a zsebéből a kék-fehér dobozt és egy vicces öngyújtót. Beletett a számba, majd a sajátjába is egy-egy szálat és ellőbb nekem csak az után magának, meggyújtotta. 

Továbbra is csendben voltunk. 

Megfogtam az egyik kezét, pontosabban a jobb kezét, ugyan is a balban ott volt a cigi. Ő a kétlábam fölé terpeszkedett és úgy ölelt magához. A bal kezével a cigit tartotta a jobbal pedig a hajamat simogatta. A fejem a mellkasánál volt. Felnéztem rá. Végig simítottam a kockás hasán, amitől őt kirázta a hideg. Elszívtam az utolsó slukk cigim és beledobtam a hamusba. 

-Szeretem a hasad. -simogattam meg ismét. -Szeretem a szád. -simítottam végig a száján is. -Szeretem a popod. -álltam fel és az egyik kezem a farmerzsebébe tettem a másikat a mellkasára. Kevin csak fülig érő mosollyal figyelt. -Szeretem, hogy vicces vagy. Szeretem a mosolyod. -nyomtam meg egyel jobban a Szeretem szót. -Szeretem, hogy soha nem lehet téged semmivel se zavarba hozni. Szeretem, hogy a kávét minél édesebben szereted, de ha van rajtunk kívül valaki más is akkor feketén iszod, csak hogy tettesd a kemény fiút. -Kev erre felnevetett. 

-Nagyon ismersz. 

-Még nem fejeztem be. 

-Oh bocsi folytasd csak. -nyomta el ő is a cigiét. 

-Szeretlek, amikor így nézel engem, mint most. Kevin Holt. Szeretlek úgy ahogy vagy. De, ami a legfontosabb SZE-RET-LEK! -csókóltam meg. Ő azonnal felkapott és a falhoz szorított. Be kell vallanom, nem volt túl kellemes. 

-Na végre, hogy kinyögted. -vált el a csókunkból. -Én is Szeretlek. -súgta szinte a számba  

-Tegyél le kérlek. Nagyon kényelmetlen ez így a hátamnak. -húztam el a szám. 

-Oh jaj. Bocsi. -tett le a talajra. -Nem vagy álmos? 

-Attól függ mihez? -mosolyodtam el pimaszul. 

-Na vajon mihez? -kis szünet- Még jó, hogy valami jó kis kajához. -nevetett fel. 

-Mid van? 

-Maradék pizza ebédről és valami zöld leves szerű a hűtőben. De ahhoz én nem nyúlnék mert még akkor rendeltem, amikor együtt voltunk. 

-Fúj!

2.évad 15.rész: Col & Ian (I.rész)

Col & Ian (I.rész)

-Ugye tudod, hogy a szám nem azért vérzett mert megütött? Azaz, nem csak azért. -nevettem fel.  

-Igen. -nézett fel rám a csípőmet fogva. 

-Lementem zuhanyozni. -szálltam le róla. 

-Direkt kínzol engem? -dörzsölte meg a szemét. 

-Nem. -vettem ki a szekrényemből tiszta fehérneműt és egy pizsamát. 

-Akkor miért csinálod ezt? -ült az ágy szélére. 

-Még is mire gondolsz? -mosolyogtam az orrom alatt. 

-Gonosz vagy. -dőlt hátra. 

-Jössz zuhanyozni? -pillantottam hátra rá a lépcsőtől. 

Kevin egy hirtelen mozdulattal felpattant az ágyról. 

-Hogy a viharba ne mennék. -futott utánam.

-Jól vagytok? -futottunk össze a folyosón Andyvel. 

-Persze. -torpantam meg.  

Kevin a csípőm köré fonta a kezét a vállamra támasztotta az állát. 

-Minden oké haver. Éppen fürdeni készültünk. -kacsintott a bátyámra. 

-Ez azt hiszem nem igazán érdekel. -ráncolta össze a homlokát. -De azért köszönöm az információt. Én a sajgó testrészekre gondoltam. Mármint... Tudjátok Ross. Szeretném tudni még is mi történt? 

-Jól vagyunk Andy. És már nem fontos, hogy mivolt. Kevin elintézte. 

-Engem azért érdekelne. -fonta össze a karját. 

-Ross berágott mivel Liz lefeküdt velem, -engedett el és kihúzta magát -Aztán nekem jött. Én nem támadtam, még. Elizabeth beállt kettőnk közé, hogy hagyjuk abba a civakodást, Ross pedig ismételten meg akart ütni engem, de mivel Liz odaállt így őt találta el. Én teljesen begurultam és felkentem a falra. Kb ennyi. Most pedig tovább léphetnénk? 

-NEM! Hogy mit csinált?! Én... Én... -vörösödött el a feje az idegességtől.  

-Te? Ugyan Andy, úgy se tudnál vele mit csinálni. Már. Kevin pedig ott volt. Ross egy gyökér. Viszont akár mi is történt, az az igazság, hogy valahol én is hibás vagyok. 

-Mi? Miért? -ráncolta össze a homlokát Kevin. 

Andy csak döbbenten fürkészett. 

-Oké igaz, hogy nem egészen úgy, mint ahogy te azt gondoltad -néztem Kevin szemébe -de én hozzá rohantam miután szakítottunk. Te is totál ki voltál akadva. Pedig vele nem feküdtem össze már az nap amikor szakítottunk. 

-Először is igen ki voltam akadva, de szeringem ez érthető. Másodszor pedig, szerintem bármenyire is pipa voltam, bárki bármennyire pipa azért nem ütök meg egy nőt. 

-Ő se direkt csinálta. Szándékosan ő se tette volna.  

-Jaj, hugi ne, hogy már te kezdj el magyarázkodni. -grimaszolt lenézően a bátyám. 

-De akkor is. Bármekkora gyökér, engem nem ütött volna meg soha szándékosan. Szeret. -csúszott ki a számon. 

-Ez baromság. -legyintett Kev. 

-Mármint az, hogy szeret? 

-Nem, hanem ez az egész. Szerinte azért időben észre lehetett venni, hogy odaálltál. Na de ha nem is. Akkor utána nem neki kellett volna, hogy feljebb álljon. Ha ez fordítva történt volna, mármint, ha én ütöttem volna, biztos, hogy az lett volna az első, hogy odaugrok melléd -láttam, ahogy kirázza a hideg -és meg győződőm róla, hogy minden rendben van e veled. 

-Oké ez jogos. 

-Oh csak kerüljön a szemem elé az a féreg csak egyszer. -motyogta az orra alatt Andy és bement a szobájába. 

-Megyünk fürdeni? -harapta be az ajkát Kevin. Olyan sexy ilyenkor. 

-Aham. -léptem be a mosdóba.  

Gyorsan lezuhanyoztunk majd felsiettem az emeletre, amíg Kevin leszaladt a konyhába egy adag chipsért és kétüveg sörért. 

Bekapcsoltam a gépemen egy filmet és hátra dőlve vártam a cuki kezeslábas piszimben Kevint. 

-Nézd kit találtam oda lent? -jelen meg Collal maga mögött. 

-Col szívem. Te itt? Hogy vagy? -pattantam fel rögtön amint megláttam. 

-Szia. Anna mesélte, hogy mi történt, aki Emilytől hallotta. Szóval átjöttem, meg nézni, hogy hogy vagy. Vagy is, hogy hogy vagytok. 

Col egy ételmaradékos, gyűrött, szakadt pólóban egy macinaciban és egy papucsban volt. A haja pedig tiszta kóc volt. Végig néztem rajta és összeszorult a torkom. 

-Hát az már biztos, hogy jobban, mint te. Megmerem kockáztatni, hogy amióta bezárkóztál a szobádba nem váltottal ruhát. -mutattam végig rajta. 

-Oh, hogy ez? -rántotta meg a felsőjét. -Ez csak a mai kajám. De amint Ann mondta, hogy mi történt én azonnal rohantam át. 

-Jaj, de édes vagy. -borultam a nyakába. -Most csak még szarabb barátnak érzem magam, hogy én ezt nem tettem meg érted amikor... Szóval Boo... Ja. De úgy gondoltam, hogy szükséged van egy kis egyedüllétre. 

-Semmi gond. Mindennap írtál és ez nekem most ezerszer jobban esett, mint ha ott lettél volna, mivel valóban szükségem volt egy kis magányra. De mit adj isten, ki ugrasztottál ki a szobámból, mint mindig? Valahogy mindig sikerül magadra terelni a figyelmet. -mosolyodott el. 

-De csak is azért teszem ezt, mivel tudom, hogy utálsz a középpontban lenni. -nevettem fel. Rápillantottam Kevinre, aki csak aranyosan mosolygott ránk és motyogott valami olyasmit az orra alatt, hogy “Na ja” -Na és hogy vagy? 

-Tudod, ki coming out-olt? 

-Öm... Nem? -döbbentem le. 

-Ian. 

-Az én Ianem? -húztam el a szám. 

-Aham... -vigyorodott el. 

-Akkor így már is jobban értem, hogy miért is nem erőltettem annyira a sexet.  

-Rám írt. Hogy nincs e kedvem találkozni... Oh ne haragudj Kevin –tekintett Kevre aki a telefonját nyomkodva lefeküdt az ágyamba. -biztos kettesben akartatok lenni az este. 

-Igen –nézett fel a készülékből. -De ez most fontosabb. Itt vagy ami óriási nagy szó. Jó látni, hogy jobban vagy. Szóval rád írt, hogy nincs e kedved találkozni? -nézet rá kíváncsian. 

-Jaaaj de cuki vaaagy. -ült le Kevin lábához, vele szembe törökülésben. 

-Te figyi... Ha nem tudnám, hogy tényleg meleg voltál aztán lefeküdtél egy lánnyal... Eskü most feltenném a kérdést, hogy tutira nem vagy e meleg. -mosolygott pimaszul. 

-Szóval rám írt, hogy nincs e kedvem találkozni -hagyta figyelmen kívül Kevin beszólását. -Én pedig mondtam neki, azaz írtam neki, hogy “ja miért is ne?”. Erre ő azt reagálta erre, hogy ő egy randira gondolt. -mesélte Kev felé fordulva. Aki erre tátott szájjal leengedte a telóját. 

-Jujci. -torzította el a hangját csajosra, olyan “buzisra”. 

-Gonosz vagy. -csaptam rá Kevin combjára. 

-Bocsi nem tudtam kihagyni. Na de most komolyan Jujci. Mit válaszoltál neki? 

-Azt, hogy először csak maradjunk egy baráti talinál. Elvégre veled járt. -mutatott rám. -Aztán utána meglátjuk. 

-Várjunk akkor te most... Recoming out-olsz? Vagy Again Coming outolsz, vagy Coming Coming outolsz. Hogy mondják ezt? -tette az álla alá a kezét. 

-Te tényleg bunkó vagy. -jelentette ki Col. 

-Bocsi. Ne haragudj. -köszörülte meg a torkát és láttam rajta, hogy próbálja vissza tartani a nevetést. 

-Na és mikor találkoztok? 

-Holnap. 

-És amúgy tetszik neked Ian? Jaj, de fura ezt egy fiútól megkérdezni. Bocsi. De tényleg. Tetszik neked? 

-Tudod ő miatta... Azaz amikor Elizabeth-el összejöttek akkor jöttem rá, hogy meleg vagyok. 14 évesek voltunk. Azaz 13 amikor megismertük Iant. Már akkor éreztem valamit. Lizinek mondtam ezt el legelőször. Ő pedig teljesen normálisan kezelte és segített. Szóval... Igen. Ő volt az első szerelmem. És még mindig tetszik. Irtóra sexy és dögös... -alélt el. 

-Hát igen. Az biztos... És a hasa aaaah. -nyaltam meg a számszélét. 

-Na na na! Héj! Képet. Most rögtön. Te pedig ne csurgasd itt a nyálad, a végén meg féltékeny leszek. -nézett rám szúrós tekintettel. 

-Oh te olyat is tudsz? -nyúltam az éjjeli szekrényemre a telefonomért. 

Bepötyögtem Ian Stil nevét a keresőmbe, majd Kevin felé mutattam. 

-Wow. Oké. Ő rá még én is rámozdulnék. -miután Col is és én is igencsak furán néztünk rá hozzátette, hogy csak “vicceltem”. 

Ian egyébként modell. Részben azt hiszem ez is rájátszott a szakításunkra. Vagy is. Tudva a tényt, hogy meleg lehet az volt a fő ok. 

-Na és meddig voltatok együtt Mr. Kockahassal? 

-Csak nem féltékeny vagy? -nézett rá vigyorogva Col. -Meleg. 

-Tudom. -vágta be a durcit. 

-Három évig. -válaszoltam. 

-És nem feküdtetek le? 

-Meleg. -mondtuk egyszerre Collal. 

-Oké oké. -hőkölt hátra. -Meleg értem én. Azért remélem, hogy neked nem kell 3 évet várnod egy kis... Érted? -kacsintott Colra. 

-Nagyon bunkó vagy. -nevetett fel Col. 

-Átmehetek holnap segíteni ruhát választani? -támaszkodtam a térdemre fülig érő mosollyal. 

-Hát ami azt illeti ezért is jöttem át. Múltkor volt rajtad egy cuki kék pulcsi. Azt kölcsön tudnád adni? 

-Adidas? -tette fel a kérdést Kevin kíváncsian. 

-Igen. Azt hiszem. Sötét kék. Zipzáras és kapucnis. 

-Azt mondtad, hogy nem nálad van az a felsőm. -nézet rám karba font kézzel. 

-Öm... 

-Felhúzhatod. Már persze, ha Elizabeth drágaság utána visszaadja nekem. -nézet rá majd rám. 

-Oh hát persze. -úgy se fogja. 

-Köszönöm -ölelte meg Kevint. 

-Izé... Nincs mit. Csak engedj el. 

-Oh persze. Bocsi. 

-Aztán este várom a beszámolót a nem randiról. -kacsintott Colra. 

-Rendicsek. 

Még egy kicsit beszélgettünk, aztán Col haza ment. Teljese belelkesült a holnapi találkozója miatt. Mi megnéztük a filmet, majd összebújva elaludtunk. 

Másnap délelőtt Kevin haza ment, de megbeszéltük, hogy a városban találkozunk majd Collal valahol, miután végeztek a “randevúval” Iannel és mesél nekünk. Utána pedig haza megyünk hozzá. 

-Hugi tudnál nekem segíteni? -lépett mellém a konyhapulthoz. 

-Persze. -ugrottam fel a pultra.  

-Oké. Az a helyzet, hogy Emily megkért, hogy vegyek egy iker babakocsit. Azt mondta, rám bízza csak ne valami ronda legyen. Na most, nekem elég érdekes az ízlésem. Eljönnél segíteni? 

-Hát ami azt illeti kb egy óra múlva mennem kéne, mert találkozom lesz Collal és Kevvel, Oh és este Kevinnél alszok.

-Most akkor újra együtt vagytok? -mutatott rám hunyorítva.

-Azt hiszem. -gondolkodtam el. -Nem tudom. -ráztam meg a fejem -Erről még nem igazán beszéltünk. De azt hiszem most jó így szóval.... Megelégszem. -vontam végül vállat. 

-Hát jó. 

-Amúgy. -kaptam elő a telefonom –Mutatok pár kocsit, ami szerintem jó lenne. És ha ott vagy akkor küldj képeket üzibe és válaszolok. -kerestem rá a babakocsikra. -Szerintem ez a legjobb és valami semleges színben. Fekete, fehér, bézs vagy szürke. -mutattam felé.

-Uh igen ez menő. És több funkciós. Bár elég széles. -tette a kezét az állára. 

-Igen és az árra se... Nem túl olcsó, De szerintem úgy a jó, ha a babyk egymás mellet vannak nem pedig egymás mögött és nézd azt is, hogy kb 3 éves korukig, amig szükségük lesz kocsira nem kell venni másikat. 

-Igen ez jogos. Mennyibe kerül? Jó jó az ár nem számít. De azért mennyi? 

-Hát 1000$ kb. -szorítottam össze a fogam. 

-Hogy mennyi? -dülledtek ki a szemei. 

-Kb 200at tudok adni bele.  -vigyorogtam rá. 

-Hát nem tudom. Rengeteget költöttünk mostanában. Baba szobák, babaruhák, babás cuccok. A szobád, és az még nincs is kész. Emilynek a megfelelő és a legjobb terhes cuccok, terhes gondozás és a szülő lakosztály. -így nevezi a luxus szőlőszobát. Azaz kádas, meg minden van benne és egyedül lesz a szobába. -Szóval, most lehet nem ezt fogom meg venni. Körül nézek még.

-Tudod mit? Hagyd rám. Megoldom. -kacsintottam rá.

-Ugyan Lizi ezt nem várhatom el tőled. Megoldjuk. 

-Vedd úgy, hogy ez lesz az én ajándékom a babáknak. Na meg én akarom ezt a kocsit. Szóval menj fel és pihiz.

-Oké legyen az, hogy rád hagyom a babakocsit, de cserébe megengeded, hogy veled menjek ma. 

-És mi lesz Emivel?

-Anne és Lena jönnek hozzá. Muszáj egy kicsit elszabadulnom. -tette össze a két tenyerét. 

-Felőlem gyere. De előre szólok, hogy Colról és Ianről lesz szó.

-Mármint Ian Stilről és Col Kernelről? A te exed Ianről és a legjobb barátod Colról? 

-Igen?

-Ők ketten... Ízé... -kereste a szavakat.

-Oh nem. Ez csak egy baráti találkozó volt.

-Huh már megijedtem. -tette a kezét a szívére.

-De Ian meleg. Nem rég Coming out-olt.

-Hogy mi?

-Az ijesztett meg, hogy Ian meleg?

-Nem. Az, hogy Col visszatért a srácokra. Bírtam a hetero Colt.

-Én a meleget jobban. De ez ne fontos. Mindenhogyan jó. -legyintettem.

-Aham. Na és hova megyünk?

-Pláza. Ott válnak el a randi után.

-Nem azt mondtad, hogy nem randiznak. -hunyorgott

-De! -forgattam a szemem.

-És mikor van a tali? -nézet a karórájára.

-Felhétkor.

-Az jó mert már negyed hét van. -mosolygott rám.

-Hogy tessék, az előbb még csak félhat volt. Rohan az idő ma. -én pedig csak egy cica naciban volta és Kevin alvós pólójában. -Menjünk.

-Nem akarsz átöltözni? -mutatott végig rajtam.

-Felveszek egy farmerkabátot és a szandimat. A hajamat meg a kocsidban megcsinálom. Nincs már időm rá. -futottam a fogashoz.

-Remek akkor ma se fogok inni. -kapta fel a kocsikulcsát.

-Majd vezetek én haza felé.

-Nem szívesen bízom rád és a friss jogsidra az autóm. De nem érdekel. Inni szeretnék.

-Már másfél éve meg van a jogosítványom. 

-Nem Kevinnel alszol amúgy?

-De. De majd még haza kell úgy is ugranom pár cuccért. -léptem ki az ajtón.