Igaz, hogy NAGYON megkésve de meghoztaaam! Remélem tetszik :3 (március 25., Szerda) Alakulnak a dolgok. Az ikrek szobáin már csak egy-két simítás van hátra. Az elmúlt napokban a szobákon, a színdarabon és Emily születésnapján dolgoztunk. Andy-vel, Anne-vel és Boo-val azt beszéltük meg, hogy rendezünk neki egy meglepetés bulit. Lena és Matt ebben segítségünkre voltak. Ők csináltatták meg a tortát. Lena azt mondta, hogy van egy francia cukrász ismerőse. A franci szó után már meg is vett engem. Ross segített elintézni, hogy minden passzoljon. Col pedig segített Andy-nek és Kevin-nek a zenekar összeszervezésében. Ugyan is mióta Kevin-ék eldöntötték, hogy szüneteltetik a bandát, mindenki úgy döntött, hogy belefog az életébe. Így össze kellett hangolni mindenkivel az időpontot meg a próbákat. Amik olyan jól sikerültek, hogy eldöntötték, hogy ezek után is folytatni fogják a zenélést. Andy pedig nagyon tervezi azt, hogy megmutatja a főnökének pár zenéjüket. De ezt most hagyjuk is. Most nem ez a lényeg. A bulival kapcsolatosan, már csak egy kis gond maradt. Még pedig az, hogy Emily nem nagyon kelhet ki az ágyból. De szerencsére a bátyámnak erre is volt egy jó ötlete. Berendezte a nappalit úgy, hogy Em kényelmesen fekhessen, de ne is legyen túl megalázó neki. És már csak az ajándékok maradtak. -Húgi eltudnál menni a mosodába? Nem lesz időm. Be kell ugranom Emily ajándékáért.-húzta fel a zakóját Andy. -Persze. Mikor végzel a melóban? -Elengedtek kettőkor. -Rendben. -Héj minden okés?-hajolt le mellém. -Hát persze.-hajtottam le a laptopom fedelét. -Ideje lenne leülnünk majd nekünk is beszélni. -Ezt, hogy érted? -Már régen játszottam a gonosz, féltő bátyus szerepet. Itt az ideje.-igazította meg a nyakkendőjét. Olyan fura így látni. Így látni azt aki egy éve még mackóban és kócosan járkált. Zakóban, megfésülködve. Fontos emberként. -Jaj ne.-húztam el a szám. -De,de. Na most mennem kell. Kevin-ék fél 5-re itt vannak. Addigra megpróbálok én is hazaérni. -Jól van szia.-álltam fel a testvéremhez és megpusziltam.-Nem félsz? -Mitől? -Az apaságtól? -De.-bólintott. -Emily és én is, meg anyáék is büszkék vagyunk rád. Büszkék vagyunk rád, mert munkád van és... De még mindig ön magad vagy. Azért vagyunk büszkék mert még mindig önmagad vagy. -Nem egészen.-rázta meg a fejét.-Van egy két dolog amiről megfeledkeztem. Mondjuk arról, hogy a húgom szívét össze törte a legjobb barátom és alig pár nappal később már egy másik srác feküdt az ágyában.-nézett végig rajtam. -Tényleg menned kéne.-adtam neki a telefonját.-Szia. -Semmit se változol. Szia. Szólj, ha van valami. -Mindenképp.-ültem vissza a kanapér és pötyögtem tovább a gépemen. Anne és Lena tizenegyre ígérték magukat hozzánk. Az idő viszont fél egy volt amire megérkeztek. -Szia bocsi a késésért.-csukta be az ajtót maga után Anne.-Baleset volt a városban. -Semmi baj. -Mit kell csinálni?-dobta le a kardigánját Lena. -Igazából már minden kész. Voltam a mosodában, Em ajándékáért, és össze pakoltam. A torta?-töltöttem magamnak egy pohár bort. -Fel 5-re itt van.-biccentett Lena -Akkor a következő feladatok?-szolgálta ki magát Anne és velem tartott a borozásban.-Lena?-emelte meg a borosüveget. -Nem köszi.-rázta meg a fejét. -Emily lefoglalása és a vendégek fogadása öt órától. -Ennyi?-lepődött meg Anne. -Igen. Pontban fél ötkor megérkezett a torta, Andy és a banda. -Hol van Ross?-karolt át Andy.-Meg a többiek? -Anne és Lena az emeleten Emily-vel, Col és Brook-kal hozzák a kaját. Brad segít Matty-nek párdologban. Ross pedig nem jön. -Össze vesztetek? -Nem. -Akkor? -Holnap reggel turnéra megy. -Oh. És meddig lesz el?-akasztotta fel a zakóját. -Egy hónap. -Hogy mi? -Ja.-lógattam az orrom -Sajnálom. Pont a legrosszabbkor. Most jöttetek össze és már is lelép. -Ilyen ez a popstar szakma. Amúgy meg nem is baj. Legalább lesz időm átgondolni, hogy tényleg akarom e ezt. -Ezt hogy érted? -Ezt ne most beszéljük meg.-indultam el Kevi és a banda felé.-Segítek nekik. -Jól van. Én átöltözöm és leküldöm a lányokat. Miután segítettem Kevin-nek és a bandának kipakolni és felszerelni a hangszereket, elmentem átöltözni.
Mire vissza tértem a nappaliban már a társaság fele ott duruzsolt a földszinten. Halkan, hogy Emily-nek ne tűnjön fel. Anne egy gyönyörű ruhát viselt.
Lena pedig modell létéhez hűen gyönyörű volt. Csak úgy ragyogott a szoba közepén a vörös hajával és az elegáns ruhájával.
Brook velem egy időben érkezett a szobába, egy rozsaszin koktélruhában.
A ház szépen lassan megtelt. Én pedig azon gondolkodtam, hogy Emily-nek valóban nem tűnik e fel, hogy a nappalinkban van vagy 100 ember?. -Készen vagyunk mindennel.-súgta a fülembe Matty. -Lehozom Emily-t. Ti addig bújjatok el... Ahogy tudtok.-nézet körbe Andy. Lena segítségével szóltam mindenkinek, hogy itt az idő. A társaság nagy része ki vonult az udvarra a maradék ember pedig vagy a függönyök mögé vagy az asztalok alá bújtak. Anne dolga az volt, hogy megfúja a sípot, ha látja Em-t a lépcső tetején. Anne így is tett. Amint az éles síp elhalgatott mindenki előbujt és elkiáltottuk magunkat. -MEGLEPETÉÉÉS!!! Emily igen meglepődött. Szegény majdnem el sírta magát. -Imádlak titeket! -ölelt magához engem, Anne-t, Col-t és Brookot.-Gondolom ti is benne voltatok?-nézet Matty-re és Lena-ra.-Köszönöm, és persze neked is Andy.-csókolta meg a párját.-Én meg még azt hittem, hogy nagy magányomban a szobámba fogom tölteni ezt a napot. -Nem engedtem volna.-karolta át Andy.-De most gyere. Megcsináltuk a helyed.-Vezette a kanapé felé ami úgy volt elrendezve, mint ha egy félig fekvő trón lenne. Mi tagadás Andy kitett magáért.-És most indulhat a buli. Állt a mikrofonhoz és Kevinékkel bele kezdtek az első dalba, ami a Happy Birthday rockos változata volt. Drága barátnőm nagyon élvezte.
(Március 16., Hétfő) Szombaton miután Ross-al haza vittük Col-t, mi is haza siettünk. Itthon leültünk filmezni a nappaliba és a film felénél felmentünk a szobámba folytatni az esténket. Ross igazán gyengéden állt hozzá a dologhoz. Az előjátéktól egészen addig amíg igazán be nem indultak a dolog. Vasárnap reggel Ross-nak haza kellet mennie, valami fontos családi ebéd, vagy mi miatt. Így áthívtam Lena-t és segítettünk Andy-nek lelket önteni Emily-be. Ma reggel viszont egyedül maradtam Em-el. Andy dolgozni ment. Ösztönén bevallva, nem igazán tudtam, hogy mit is fogok tudni kezdeni Emily-vel. Elvégre csak akkor mászhat ki az ágyból ha igazán fontos. Fogtam párdoboz társast és leültem mellé az ágyra. -Kettesben maradtunk.-vigyorodtam el. -Jézus. Ez ijesztő. Mármint az, ahogy nézel.-Húzta fel magát ülésbe.-Miket hoztál?-biccentett a dobozokra az ágyban. -Francia kártya, Uno, Monopoly és Többet ésszel mint erővel. -Nem is tudsz francia kártyázni.-súgta felém. -Spid-ezni tudok. -Jaj te bolond.-nevetett fel. Ez haladás, az elmúlt két napban még nem nagyon hallottam nevetni. Én is mosolyra húztam a szám. -Mivel játszunk? -Beszélnem kéne Anne-vel. Azaz. Áthívtam. Ugye nem gond, ha ő is csatlakozik? -Nem dehogy. Úgy legalább nem én fogok veszíteni. Mikor jön? -Hát lassan itt lesz. Amikor beszéltem vele azt mondta, hogy elkészül és már jön is. -Jól van. Addig egy gyors UNO party?-emeltem fel a pakli kártyát. -Jó, legyen.-kapta ki a kezemből a lapokat és osztani kezdett.
-Sziasztok csajok.-lépet a szobába Anne.-Hogy vagy? -Terhesen.-koncentrált a játékunkra.-Ülj csak le.-mutatott a lábához. -Oké.-telepedett le mellém törökülésben.-Te Emily. Mi volt olyan fontos, hogy ide rángattál? Mármint... Szívesen jövök én bármikor. De azt mondtad, hogy fontos. Emily felvonta a jobb szemöldökét és úgy hallgatta végig Anne-t. -Jövő hónap vége felé lesz egy darab a színházban. Engem kértek fel a főszerepre... De így-tette a kezét a pocakjára.-Így nem igen menne. Azt kérte a vezetőség, hogy válasszak valakit a helyemre. Persze ők a társulatból gondolták. Gondolom. De engem ez nem érdekel. Te-mutatott Anne-re.-Te ezerszer jobb vagy az összesnél. -Szóval most akkor, ha jól értem arra kérsz, hogy vállaljam a szerepet helyetted?-hunyorított Anne. -Igen.-dobta be az utolsó lapját és érdeklődve méregette Anne-t. -És miért pont én? Miért nem Liz, mondjuk? -Azért mert Liz-hez nem nagyon illene a Muzsika hangjai főszerep -A Muzsika hangai?! JÉZUSOM VÁLLALOM!!!-borult Emily nyakába. Hát igen Anne egyik kedvenc darabja. -És még azért se Liz-t kértem, mert ő lesz az egyik rendező segéd. -Hogy mi?-kapta felém a fejét Anne. -Te ezt meg honnan tudod?-fordultam Em felé. -Nem vagyok hülye. Ott dolgozom. -Igazad van. -Pontosan. Mint mindig.-legyintett.-De miért nem szóltál, miért nem mondtad? -Mert még nem biztos, hogy elvállalom. -De hát miért ne vállalnád?-tette fel azt a kérdést Anne amire nem tudok válaszolni. -Nem tudom -Elizabeth, ezt ne csináld! Fel hív téged a színház, hogy nem e vállalnád el. És te nem akarod elvállalni?-háborodott fel Emily. -Nem tudom még. -Elfogod vállalni!-keverte meg a lapokat Em. -Ezt had én döntsem el.-forgattam a szemem. -Akkor én most alternatívát adok. Ha te nem jössz, én se.-állított választás elé Anne. -Gonosz vagy!- halásztam elő a telefonom. -Most mit csinálsz?-vonta fel a szemöldökét Emy. -Felhívom őket, hogy vállalom. -JuuuJ!!!-ugrott szinte a nyakamba Anne.-Imádlak!.-puszilt meg.-Fuj, de...-szippantott a hajamba.-Olyan Ross illatod van. -Na vajon miért?-húzta szélesre a száját Emily. -Csít!-emeltem fel a mutató ujjam, amikor is valaki felvette a telefont a vonal másik felén. -Helló! Nemzeti Színház. -Jó napot Elizabeth Colins vagyok. -Ó Miss Colins! Már vártuk a hívását, már is kapcsolom Mr. Fell-t. -Köszönöm. -Liz? -Igen. Azért telefonálok, hogy... -Ó várj drága...-halottam ahogy ingerülten susmorog a háttérben egy nővel.-Jól van akkor menj...-hallottam a beszélgetés utolsó szavait, gondolom ekkor emelte vissza a füléhez a kagylót.-Elnézést Elizabeth, tudja a színészek. -Ne is mondja.-néztem Emily-re. -Mondja, hogy azért hívott mert vállalja a rendezést. -Igen azért. -Remek. Lesz egy kezdőnk Anne Kernel... -Igen, ismerem. -Na Emily őt választotta a főszerepre. Igazándiból csak az ő szerepe új a szerepbeosztásnál. -Rendben. -Hát akkor 18.-án azaz Szerdán várom önöket. -Köszönöm. -Én köszönöm. Visszhall -Letette. -Na akkor most, hogy eldőlt a rendezői karriered kezdete. Mi van Ross-al?-vágott azonnal a közepébe. -Mi lenne? -Együtt vagytok? -Azt hiszem.-válaszoltam semmit mondóan. -Hát ez nem volt túl...-kereste a szót Anne.-segíts Em... -Túl meggyőző, túl lelkes? -Igen! Nem voltál túl lelkes. Mi a baj.? -Tudjátok... Ross aranyos, de lehet, hogy ebből csak egy gyors kaland lesz. -Ezt hogy érted.?-vált komollyá Emily arca. -Eszméletlen az ágyban. Meg az életben is. De addig amíg vele vagyok és Kevin jár a fejemben, addig nem hinném, hogy tartós lenne. -Akkor felejtsd el Kevin-t. Csak egy jó tanács.-emelte fel a kezét Em. -Mert ez olyan könnyű. -Nem, nem az. De ha nem felejted el akkor soha nem leszel boldog. Ha másra nem is. Felejteni jó Ross, nem? Már bocsi Anne. -Lehet. Mármint... Tényleg jó az ágyban.-nevettem el magam. -Ross tud f@sz is lenni. Vigyáz vele. De persze aranyos. Csak ha nem úgy van valami ahogy akarja akkor bunkó lesz. -Rendben. Köszi. Igyekszem. -Akár Liz.-tette hozzá Anne mondandójához Emily. -Kösz. -Tudod, hogy szeretlek. -Hát persze. -Nem csengettek.?-hunyorgott Anne. -Nem tudom,meg nézem.-álltam fel és lesiettem az emeletről. Az ajtóhoz léptem és kinyitottam. Aki akkor ott állt, arra az egy személyre nem számítottam a mai nap folyamán. -Ross? Te meg? A kedves srác nem is köszönt, belépett a házba és magához húzva szenvedélyesen megcsókolt. És ekkor történt velem valami. Valami amire nem számítottam. Megdobbant a szívem, úgy ahogy legutóbb Kevin-nél amikor megcsókolt. Lehunytam a szemem és engedtem a vágynak. Ross felkapott és az előszoba falhoz nyomot. Ilyen szenvedélyt nem éreztem még. Nem érdekelt, hogy az emeleten van Anne és Emily. Nem érdekelt, hogy a bátyám bármikor megérkezhet. Nem érdekelt semmi akkor, ott képes lettem volna akármit tenni. Ross elvált a számtól.
-Egész nap te jártál a fejembe. Nem tudtam elfelejteni a tegnap estét. Muszáj volt tudnom, hogy te is így érzel-e? Tudván, hogy most szakítottál Kevin-nel. Te is így érzel?-mondta szinte a számba. Megcsókoltam. -Nekem is a fejembe fészkelte magát a tegnap este és te. De egészen eddig-kezdtem bele miután ismét eltávolodtunk egymástól, de így is csak egy centire.-nem tudtam, hogy én ezt komolyan is gondolom-e. -Mármint?-tett le ijedten. -Mármint amióta szakítottam Kev-vel nem akartam közeledni feléd, mert úgy hittem, hogy csak őt akarnám pótolni. De most. Most ahogy beléptél-karoltam át a nyakát.-és így inditottad a köszöntést. Megdobbant a szívem. Úgy ahogy eddig még nem. Kevin iránt mást éreztem mint most irántad. De azt hiszem ez jó. -Tudod nagyon bonyolult vagy.-rázta meg a fejét. -Most miért? -A mondandód felét nem is értettem. -De a lényeget leszűrted?-fürkésztem a tekintetét. Ross ismét megcsókolt, arra célozva, hogy igen, megértett. -Khm....-állt a lépcső tetején Anne. -Ó bocsi.-repültünk szét. -Szia Anne.-intett neki Ross. -Hali.-Úgy nézet ránk mint ha cukorkát loptunk volna tőle.-Mennem kell. Majd hívj. Sziasztok. -Rendben szia.-néztem Anne után aki gyorsan lelécelt. -Minden oké vele?-mutatott a háta mögé, ahol Anne távozott. -A te unokahúgod.-vontam vállat mosolyogva.-Mit keresel itt?-léptem közelebb hozzá. -Talán baj, hogy itt vagyok?-simított végig az arcomon. -Nem igazán.-csókoltam meg.-De ha már itt vagy...-ragadtam meg a csuklóját.-Segíthetsz össze rakni két baba ágyat.-vigyorodtam el. -Emily-éknek? Mármint a babáknak? -Én csinálom a baby-room projectet. -Komolyan rád bízta Andy meg Emily az ikrek szobáját.?-lépett be a bejárati ajtón egy ismerős hangú ember. -Kevin?-hunyorogtam a szőke fiú felé. -Nyugi nem azért jöttem, hogy elrontsam a románcot.-mutatott rám majd Ross-ra.-Andy megkért, hogy segítsek a babaszobák-nál neked. Festés, szerelés és egyebek. De úgy látom még se kellek.-tette le a földre a szerszámos dobozát. -Te tudsz szerelni?-mutatott a ládikára Ross.-Mert akkor hasznunkra leszel. Én nem igazán értek az ilyenekhez.-húzta el a száját.-Liz?-érdeklődött, hogy engem nem-e zavar. -A segítség mindig jól jön.-húztam biztató mosolyra a szám, Kevin-t bámulva.
Lena leparkolt a kórház előtt és sietve kipattant az autóból. -Nem jössz?-hajolt be az ablakon. -Az ott Ross autója.?-néztem magam elé. -Hogy mi?-ráncolta a homlokát, és követte a tekintetem.-Ki az a Ross? -Egy barátom. És nem mellesleg egy igen felkapott ember.-szálltam ki a járműből. -Az a Ross? Ross Lynch? -Igen. Menjünk.-indultam a bejárat felé. Nem is kellet sok velünk szembe megjelent a váróban Andy és Matt. -Sziasztok.-ölelt magához szorosan Andy.-Még nem leszek apa.-könnyebbült meg. Azt hiszem. -Na mi a baj? Mármint...Ross?-láttam meg a terem, túl oldalán. -Mi van?-lepődött meg Andy. -Egy pillanat.-mutattam fel a mutató ujjam és elléptem a bátyám mellöl.-Ross te meg mit keresel itt?-tettem a kezem a barátom vállára. -Ó! Liz? Te mit keresel itt?-lépett közelebb hozzám. -Emily rosszul lett. De amúgy meg én kérdeztem előbb. -Ó és jól van?-nézett a mellénk érkező Andy-re. -Nem teljesen. Megrepedt a magzat burok. Veszélyeztetett lett. Ami azt jelenti, hogy a következő hónapokban nem nagyon kelhet ki az ágyból. De meg lesz. Még vizsgálják. -Mikor lehet bemenni hozzá?-néztem fel a bátyámra. -Nem tudom Liz. Még vizsgálják.-válaszolt ingerülten.-Hidd el én is tudni szeretném. -Bocsi. -Én bocsi. Kicsit... -Értem. Na de te miért vagy itt?-fordultam vissza Ross-hoz. -Col-t hoztam be... -Ne basszál fel!-vágott Ross szavába Andy, még ingerültebben.-Mi a faszt csinált?! -Köszi Andy jól vagyok. És ti?-lépett közénk Col. -Csak pár papírért hoztam be. Vagy valami ilyesmi.-fejezte be a mondatát Ross. -Milyen papírok Col?-fordult felé Andy. -Tudod én se leszek fiatalabb. A húsz év az húsz év.-nevetett fel. -De miért Ross hozott be? -Öm. Ő az unoka tesóm?-ó tényleg.-És ti miért vagytok itt? -Emily szarul lett.-zárta le röviden Andy. -De minden rendben. -Basszus én se tudom!-rogyott le egy székre. -Nyugi. Amikor anya terhes volt velem, vagy hatszor voltak bent apával a szülészeten. De itt vagyok. És az idegeitekre megyek. De tudják, hogy jó helyen vagyok. Mert van aki vigyázzon rám.-ragadtam meg Andy kezét.-Úgyhogy annak a két kis babának Emily pocakjában csak annyi bajuk lesz, hogy nem fognak tudni dönteni, hogy Liz néni vagy Anne néni vigyázzon rájuk. -Köszi Lizi.-ölelt át Andy. -Elnézést-jelent meg egy fiatal doktornő.-Mr. Colins-t keresem. Andy Colins-t.-nézett bele a kórlapba. -Az én lennék.-lépett a doki elé. -A barátnője jó kezekben van. Május harmadikára írta ki a főorvos. Viszont lehetséges, hogy előbb fog szülni. Addig is szigorú fekvés. Április 20.a körül már lehet készülni a babák érkezésére.-mosolygott kedvesen.-Most viszont csak maga mehet be hozzá. -Rendben. Köszönöm. A doktor aranyosan bólintott és elkísérte Andy-t Emily-hez. Én oda léptem Lena-hoz és Matty-hez. -Köszönöm nektek a mait. És ígérem bepótoljuk ezt az egészet. -Igazán nincs mit. Most a legfontosabb, hogy Em és a babák jól legyenek.-tette a vállamra biztatóan a kezét Matt. -Igen. -Ha bármiben tudok vagy tudunk segíteni. Csak szóljatok.-ölelt meg Lena. -Aranyos vagy. Kedvellek.-öleltem vissza. -Ezt becsüld meg.-fordult felé Matt.-Eliza ezer emberből egynek, max kettőnek mondja, hogy kedveli. -Inkább 2000-ből egynek.-javítottam ki nevetve. -Igaz. Hívjatok ha van valami.-puszilt arcon Matty.-Sziasztok. -Sziasztok! Imádom Matty-t. Ő az a barátja a bátyámnak aki mindig is ott volt mellette. Rá mindig lehet számítani. Jó gyerek. Mindig is az volt. -Vigyelek haza?-karolt át Ross. -Col nem alszol nálunk?-néztem el Ross válla fölött. Azt tudni kell, hogy Ross 180-185 cm magas nagyjából, én pedig 170 cm. Úgyhogy lábujjhegyre kellett állnom, hogy lássam Col barátom. -De csak akkor, ha a barátod nem alszik ott.-nézett fel az egyik újságból, amit a váróban talált. -Már nincs barátom.-haraptam be a számat. -Ó.-nézet fel ismét a bulvárból.-Tényleg.-és már folytatta is az olvasást. -Ross? -Mi az?-kapta felém a fejét. Akaratlanul, de elmerültem a barna szemében. Láttam a tekintetén, hogy neki sincs kifogása a szemezés ellen. Oké a következő dolgokra amik történtek azokra nem tudnék értelmes válaszokat adni. Közelebb léptem Ross-hoz, ő rám mosolygott és biccentett. -Mond! -Te is nálunk alszol? Szeretném ha nálunk aludnál.-a távolság egyre kisebb lett köztünk, de ezúttal Ross lépett közelebb. -Szeretnéd?-húzta félmosolyra a száját. -Igen.-haraptam be a szám. -Ezt ne csináld.! -Miért ne?-ismételtem meg az előző mozdulatom. -Mert beindulok tőle.-súgta a fülemhez hajolva, amitől engem végig rázott a hideg. Ross erre reagálva megnyalta a szájasarkát és bal kezével megragadott a derekamnál fogva. A jobb hüvelykujjával végig simított a számon, majd gyengéden megcsókolt. Viszonoztam. Egy mély hang zökkentett ki. Azaz egy krákogás ami szinte közvetlen a hátam mögül érkezett. Elszakadtam Ross-tól és a hátam mögé néztem. Na vajon ki állt mögöttem? -Most már túl vagy rajtam.? Gyors volt.-forgatta a szemeit Kev. -Kevin? Te meg?-jöttem teljesen zavarba. És nem csak azért mert látott Ross-al smárolni vagy mi? Hanem azért mert Ross-al csináltam és mert Kevin-nek igaza van. Vagy is nem vagyok túl rajta, de... Jézusom. Kibasztam most Kevin-nel is és Ross-al is. De ami a legrosszabb magammal is. Pont a minap mondtam Kev-nek, hogy miért nem jönnék össze Ross-al erre megszegve a saját elvem egy kórház kellős közepén leállok csókolózni vele. -Ha nem rémlik pszichológiatan hallgató vagyok az egyetemen. Ja és végzős vagyok. Azaz valahol gyakorlatot is végeznem kell. -Én.. izé...-kezdtem volna el magyarázkodni. -Hagyd csak. Nem érdekel. De te... Ti miért vagytok itt? Gondolom nem csak smárolni jöttetek be. -Emily rosszul lett és behoztuk. Vagy is Col-ék valami papírért jöttek be, és összefutottunk. -Hali Col.-intet az egyik fotelban terpeszkedő Col felé.-Emily-nek pedig kitartást.-nyomot egy puszit az arcomra majd a fülemhez hajolt.-Ha megmer bántani meg verem.-súgta oda, majd elindult a pszichiátria felé. -Ez mi volt?-szólalt meg a bátyám. -Attól függ honnan van meg a story.?-néztem Kevin után -Onnan, hogy Ross szájában voltál.-fonta össze a karját. -Ó akkor ebben az esetben nem maradtál le semmiről. -Oké most ne haragudj meg rám, de nem értem azt a részt amikor is rád förmedt. Miért tette? -Azt hagyjuk. A dolog lényege az az amit a fülembe súgott mielőtt elment. -És mi volt az? -Az az én titkom marad.-fordultam Col irányába.-Akkor? -Mi akkor?-érkezett egy kérdés a kérdésemre. -Nálunk alszol.? -Ne hari, de így inkább választom a kényelmes ágyamat. Azaz. Nem leszek közted és Ross között harmadik kerék. -Ami azt illeti szerintem én se megyek. Nem hinné, hogy jó ötlet lenne.-Biccentett Ross a bátyám irányába. -Engem ebből hagyjatok ki. Felőlem nálunk aludhatsz. Engem aztán hidegen hagy. A húgom szíve joga, hogy kit ráncigál be az ágyába. -Na?-néztem fel Ross-ra -Szeretnéd, hogy menjek?-karolt át. -Szerinted hívnálak akkor? -Jól van. -Akkor vidd haza őket. Emily-vel mi is megyünk majd. Csak még megfigyelik egy pár órán át.-indult vissza a barátnőjéhez Andy. -Jól van. Gyere Col.
(Két hét múlva, Március 14., Szombat) -Reggelt húgi.-nyitott be a szobába, hangosan köszönve Andy. -Aah.-nyögtem fel.-Mennyi az idő?-hunyorogtam az ágyamból felé nézve. -Gyerünk kelj ki az ágyból. Fél egy van.-húzta el a függönyöm. -Bunkó vagy!.-rántottam a fejemre a takaróm, hogy ne vakuljak meg a hirtelen fénytől. -Na kérlek búj ki az ágyból!. Kettő felé át jön Matt és a barátnője.-ült le a lábamhoz és leráncigálta rólam a paplant. -És? Az még jó egy óra. Miért nem aludhatok addig?-kapaszkodtam bele a pokrócomba és megpróbáltam vissza kaparintani a bátyámtól. -El kell mennem boltba. Segítened kéne Emily-nek. Nem igazán tud mozogni már. -Jól van.-adtam meg magam és elengedtem a takarót, ami könnyedén hullót Andy ölébe. -Köszi. -Igazán nincs mit.-dünnyögtem az orrom alatt. -Hozzak valamit a boltból?-állt meg az ajtóban. -Ja. Chips-et és valami gyümölcsöt. -Van a szobámba egy csomag dohány. Tudsz tekerni nekem pár szálat? -Nem igazán, de majd megoldom.-legyintettem és a szekrényem elé libbentem. -Sietek vissza. -Okés.-hajoltam be a gardróbba, nem is foglalkozva Andy-vel. Magamra ráncigáltam valami tűrhető ruhát, amiben azért vendégeket is lehet fogadni.
-Emily, csak Matt és a barátnője jönnek át?-kiabáltam le neki a konyhába. -Igen.-érkezett a válasz. -Remek.-mondtam magamnak.-Nem tudod, hogy hol van a telefonom?-értem le hozzá a konyhába. -Ott van.-mutatott a nappali felé. És valóban ott volt a dohányzóasztalon. -Ó köszi. -Nincs mit. De csak szólok, hogy tíz körül keresett Kevin. Andy vette fel... És nem volt túl kedves. -Hogy mi? Mi az, hogy ne volt kedves.? -Először is azt meg kell értened, hogy a bátyád szeret téged. És amit mondott a barátjának azt nem azért mondta neki, hogy neked ártson. Őszintén, én is egyet értek vele. Csak kicsit kedvesebben is beszélhetett volna. -De mit mondott neki?- lettem kicsit ideges. Most bele gondolva egy hete nem is láttam Kevint. Azaz múlthét Pénteken járt itt, és előtte kedden. De kedden csak annyira volt itt, hogy megbeszéljük a az előző szombatot, pénteken pedig Andy hívta át zenélni. -Azt majd kérdezd meg Andy-től. -Nagyon fel tud ám baszni a pasid.-Ráztam meg idegesen a fejem.-Fel hívom Kevin-t.-nyitottam meg a telefonkönyvet a mobilomon. -Liz?-szólt bele. -Igen. Figyi nem tudom, hogy mit mondott neked a bátyám, de felejtsd el. Vagy is... Amit nem én mondok azt... -Hé-é-éj! Nyugi. Nem mondott semmi olyant ami nem lenne igaz.-vágott a szavamba.-Oké persze közölhette volna szebben is. De igaza volt. Van. -De mit mondott neked? -Röviden, hogy adjak neked és Ross-nak egy esélyt.- Ross-nak? Na vele utoljára csütörtökön találkoztam, elvitt egy filmre. De azóta nem is beszéltünk. -Mi van?-kérdeztem vissza, mint ha nem értettem volna amit mond. -Andy mondta, hogy most alakulóba van valami. -Igen. Barátság. Semmi több. Most szakítottunk. Nem fogok összejönni azonnal valakivel. -És ha nem most szakítottunk volna, akkor bele mennél vele egy kapcsolatba?-vált bizonytalanná a hangja. -Hát... -Szóval igen. Na látod, ezért van igaza a bátyádnak. Néha nem ártana, ha hallgatnál rá. -Ebbe nem gondoltam bele. Mármint abba, hogy össze jönnék e Ross-al. De ha igen. Az nem lenne őszinte a részemről. -Miért nem? -Mert hasonlít rád. -Hogy mi? -Kevin. Most elárulok neked egy óriási titkot.-suttogtam a telefonba. Emily pedig láthatóan érdeklődött és közelebb lépet hozzám.-De még mindig nem vagyok túl rajtad. És mivel te is és Ross is szőkék vagytok, énekeltek, zenéltek, cuki a mosolyotok, jó a humorérzéketek és ugyan olyan hülyék vagytok, hogy tetszem nektek, így rád emlékeztet. És igen, tudom, hogy nem csak ennyit kéne néznem. De nekem ez jut először eszembe róla. -Értem. -Jó lenne találkozni valamikor.-csúszott ki a számon. -Holnap egy mozi?-érkezett válaszként.- De persze csak is szigorúan barátilag. -A holnap nem jó. Megígértem Anne-nek és Brook-nak, hogy velük leszek. -Értem. Jól van. Akkor majd vissza térünk erre. Most viszont megyek vissza tanulni. -Rendben. Szia. -Szia. És köszi, hogy hívtál.-nyomta ki a telefont. -Nincs mit.-mondtam a sötét készüléknek. -Tényleg Anne-ékkel leszel? -Most már igen. -Bolond.- ölelt magához.-Segítesz megteríteni? -Persze. Emily-vel megterítettünk öt főre, kikészítettünk pár alkohol mentes és alkoholos italt, majd a TV elé letelepedve vártuk Andy-t és Matty-éket. -Megjöttem.-nyitott be a házba, egy nagy papírszatyorral Andy.-Matt és Lena is hamarosan itt vannak. Tessék Liz. Chips és ananász.-dobta az ölembe a rendelésem. -Kösz.-válaszoltam flegmán. -Mi a baj?.-matatott a szatyorban. -Beszéltél Kevin-nel. Andy hirtelen abba hagyta a matatást és rám nézet. -De nyugi. Ezt most nem hozom fel. Majd miután Matt-ték elmentek megbeszéljük.-Néztem fel a bátyámra. -Fel mentem átöltözni. Ha megérkeznek légy kedves. Mostanában nem épp ez az erősséged.-forgatta a szemét és eltűnt az emelet irányába. -Ki az a Lena?-ragadt le az első mondatnál Emily és kikapta a kezemből a chips-et. -Nem tudom. Gondolom Matt barátnője. És az az enyém.-vettem vissza a zacskót. -Terhes vagyok! -Aaa. Tessék.-vágtam hozzá. Ezzel mindig elér mindent. De nem is ő lenne, ha ez nem így lenne. -Köszi. De akkor passzolnál hozzá egy kis nutelát... vagy nem is! Inkább lekvárt. Vagy tudod mit? Mindkettőt és egy kis savanyú uborkát is hozhatnál. -Gusztustalan vagy.-álltam fel és kisétáltam a konyhába, hogy össze szedjem azokat amiket Emily felsorolt. -Terhes vagyok. Egyszer majd te is leszel. Akkor majd megérted. -Nem leszek.-nevettem fel. -Dehogy nem.-zárta le a témát.-Hozd már. Éhes vagyok. -Viszem.
Emily már befalta a chips-emet nutellával és lekvárral majd az uborkát ette nutellával, amikor csöngettek. -Hagyd kinyitom.-toltam vissza Emily-t a kanapéra.-Inkább mosd meg az arcod. Csupa... izé vagy. A bejárathoz léptem és ajtót nyitottam. -Szia Matt.-ugrottam a nyakába. Fél éve nem is láttam.-Szia. Biztos te vagy Lena.-nyújtottam kezet a gyönyörű vörös hajú lánynak.-Elizabeth vagyok. -Szia. Lena.-fogadta el kedvesen a kézfogásom. -Gyertek csak beljebb. Andy öltözik, Emily pedig... hát ő is mindjárt jön.-léptem el az ajtóból, hogy bejöhessenek. -Matty mesélte, hogy te és a barátnőid szinte szétválaszthatatlanok vagytok.-lépet be a házba Lena.-Ez igaz? -Hát... Van benne valami.-nevettem fel.-Végül is együtt nevelkedtünk, egymás mellett nőttünk fel. -Őrülnék, ha nekem is hasonló barátaim lennének. De a munkám miatt legtöbben csak féltékenyek. -Miért mi a munkád. Vagy is izé.. Mit dolgozol?-vakartam meg a tarkóm. -Lena modell.-válaszolta Matt. -Nem is vártam ennél többet tőled Matt. Vagy is ne érts félre. -emeltem fel a kezem védekezően Lena felé.-Matt mindig is a szép lányokat szerette. És sokszor nem számított neki, hogy az illető intelligenciája hol áll. Ami persze nem azt jelenti, hogy te nem vagy intelligens, hisz nem is ismerlek. -Nyugi értem.!-nevetett Lena Matty-vel együtt.-Ismerem Matty-t. Már három éve együtt vagyunk.-kulcsolta az ujjait Matt ujjaira. -Amúgy nem értem, hogy mi oka van akárkinek is féltékenykedni e miatt. Szerintem ez tök jó dolog. Szép vagy. És ha a barátaid, vagy akárki, e miatt féltékeny rád, azok hülyék. A barátok osztozkodnak az ilyeneken. -Aranyos vagy. -Tudom.-legyintettem. -Sziasztok.-lépet mellénk Andy, kezet fogott Matty-vel és megpuszilta Lena-t.-Emily fel ment ledőlni. Nem érzi jól magát.-súgta a fülembe.-Felmennél hozzá?-nézet aggódva a szemembe. -Persze.-váltam komollyá én is.-Elnézést most fel kell mennem.-fordítottam hátat és Emily felé vettem az irányt. Aggódva vettem a lépcsőfokokat. Mostanában túl gyakran jönnek rá Em-re ezek a hirtelen rosszullétek. -Itt vagyok.-rontottam be a szobájukba. -Én is.-láttam az arcán a fájdalmat. -Mi a baj?-ültem le mellé az ágyra. -Nem akarom ki mondani!.-rázta meg a fejét.-AU!-markolt a combomba. -Emily mi a baj?!-kezdtem el aggódni még jobban. -Fáj. Nagyon. De nyugi jól leszek.-dőlt le. -Ne szóljak Andy-nek? Ne menjünk be a kórházba? -Sziasztok. Andy mondta, hogy feljöhetek utánad. Zavarok?-kopogott a szobába Lena. -Hát...-kezdtem el gondolkodni, hogy erre most mit is mondjak.-Figyi. Nem akarlak megbántani, de most nem éppen fogadó képes Emily.-próbáltam kedves lenni.-Viszont szólnál Andy-nek, hogy be kéne menni a kórházba? -Nem! Nem kell. Jól vagyok.-próbált felülni, de ismét vissza dőlt és a hasához kapott.-Hívjátok! -Jézus. Rendben.-pördült meg Lena és elsietett. Nem is kellet egy perc se Andrew és Matt mellettünk termettek. -Kicsim!-Ragadta meg Em kezét. -Nagyon fáj.-csordult ki a könnye a fájdalomtól. -Fel tudsz állni? Emily csak megrázta a fejét. -Matt segítenél?-fordult hátra segítség kérően barátjához. -Persze.-lépet Emily másik oldalára Matty. -Segítsük fel.! -Rendbe.-akasztotta Emily egyik kezét a vállára.-Lena beindítanád az autót.? -Persze. -Megyek veled.-rohantam Lena után. Kiálltunk Andy autójával a ház elé és kinyitottuk az ajtót Emily-nek. Andy és Matt letámogatták az emeletről Emy-t majd berakták a kocsiba. -Liz. Ti gyertek utánunk Matt autójával.-dobta nekem Matty kocsikulcsát.- A kórházban találkozunk.-ült be az volánhoz és félpercen belül el is hajtottak. -Mi is menjünk.-vette ki a kezemből a kulcsot Lena. -Rendben.-követtem az autóhoz. -Hányadik hónapban van?-fordult felém félúton a kórházhoz. -Hetedik.-bambultam ki az ablakon. -Ikrekkel terhes. Lehet, hogy csak rossz helyen ficánkolnak.-próbált nyugatin. -Lehet.-fordultam felé.-Remélem.
Ross betartotta a szavát. Három óra tízkor hívtam és akkor azt mondta, hogy húsz per és itt van. Hát pontban harminckor az ajtónkban állt. -Na?-tárta szét a karját amikor ajtót nyitottam. -Mi na?-lepődtem meg. -Szarul nézel ki. Vagy is izé... -Mi na? -Pontos voltam mi?-húzta pimaszul mosolyra a száját. -Aha.-nevettem fel. Azért be kell, hogy valljam. Ross nem néz ki olyan szarul. Főleg ebben a szerelésben.
-Na és mond. Be is mehetek? Vagy itt kell fagyoskodnom még? -Oh bocsi. Gyere csak be.-álltam odébb -Bocsi, hogy az előbb azt mondtam, hogy szarul nézel ki. -Semmi. Úgy is érzem magam. Más napos vagyok és szakítottam a barátommal. Te viszont nagyon jól nézel ki. -Most belemennék a flörtbe. De úgy érzem nem lenne fair. -Ezt, hogy érted?-ültem le az egyik bárszékre a konyhában. -Nem akarok kibaszni magammal. -Mi? Nem értelek. -Hagyjuk is.-legyintett.-Mit szeretnél csinálni?-sétált a TV elé.-Nézzünk talán valami síros filmet? Vagy hallgassunk síros számokat? Vagy talán együnk fagyit?-nyomta ki a készüléket. -Nem akarok fagyit zabálni. Így is nagy a seggem.-na ahogy Ross nézet rám ez a mondatom után, azt hiszem, ha a szemmel ölni lehetne ő megtette.
-Bolond vagy.-dünnyögte a bajsza alatt.-Akkor mit csináljunk? Esküszöm a nézése miatt legszívesebben oda rohantam volna és megcsókoltam volna. De ott az a volna. Tényleg nem lenne fair vele szembe, elvégre én Kevin-t szeretem. Bármi is történt. -Énekelni. -Mi?-húzta fel a fél szemöldökét. -Énekelni szeretnék. Pár hónapja kiderült, hogy nincs is olyan szar hangom. Gondoltam fejleszteném egy kicsit. És mivel neked van ebben tapasztalatod... így gondoltam segíthetnél.-Sétáltam mellé.-Persze csak ha te is szeretnéd. -Számomra ez a legjobb dolog. Az ide úton azon gondolkodtam, hogy mit is fogok kezdeni. Mármint, magammal meg veled... Az az... Ebből már nem magyarázom ki magam ugye? -Nem hinném. De azt hiszem értelek. -Igen? Mert én magamat se értem.-hunyorított majd egy kis gondolkodás után fülig húzta a száját. -Most szakítottam a barátommal és bejövök neked... Én se nagyon tudnám mit kezdjek ezzel. -Nagyon nem szeretem amikor valaki így átlát rajtam. -Sajnálom. Gyere menjünk a stúdióba.-indultam az említett szoba felé. -Van házi stúdiótok?-sietett utánam izgatottan. Azt hiszem izgatottan. -Igen. A bátyámnak volt... azaz még mindig van egy bandája- nyitottam be a szobába és felkapcsoltam a lámpát. -Menő. De, hogy érted, hogy volt per van?-huppant le azonnal az egyik babzsákba és a kezébe vette Andy egyik elektromos gitárját. -Azt inkább ne piszkáld. Andy nem szereti ha rajta kívül akárki is hozzányúl. -Megértem. Én se szeretem ha a kicsikéimet csesztetik.-tette vissza a tartóra. -Amúgy meg. Van egy bandájuk, de a bátyám barátnője terhes. És most meló meg a terhes barátnő mellet pihentetik kicsit a zenélést. Meg Kevin is májusban diplomázik meg minden. -Értem. Szóval az exed a bátyáddal zenél. -Ja. -Tudsz valamin játszani?-nézett körül. -Aham. Gitár, zongora kicsit dobolni és kicsit szaxofonozni. -Szaxofon? -Szaxofon. -Jól van. -Mi az? -Nem nézném ki belőled, hogy szereted a szaxofont. -Ki mondta, hogy szeretem.? -Miért nem szereted?-húzta fel a szemöldökét. Jól áll ez neki. -De. Szerinted miért játszok.? -Jaj te. Játsszál nekem!-fonta össze a karját. -Szaxofonon? -Igen. -Hát jól van.-vettem fel a hangszert és bele fújtam.
-Nem rossz. -Öm... Köszi? -De komolyan. Ügyes vagy.-bólogatott elismerően. -Köszönöm. -Na de akkor énekeljünk.-ült le a szintetizátor elé. -És mit? -Élőszőr is melegítsük és utána egyből Taylor Swift- Look What You Made Me Do. -Jézusom!. De ez így nehéz. -Nem baj. Lássuk mit is tudsz.-kezdett el játszani.-Magasan. Én felvettem a gitárom és elkezdtem, ő pedig becsatlakozott.
-Rendben. Néhol kicsit elcsúszol, de ezen kívül nagyon jó. Ja meg kicsit legyél magabiztosabb.-állt mellém. -Rendben. -De szeretnélek egyedül is hallani.-vette ki a kezemből a gitárt. -Öm és még is mikor? -Most?-tárta szét a karját. -Nem szeretnék egyedül énekelni.-tiltakoztam. -Pedig, ha fejleszteni szeretnéd a hangod, akkor kell. Jó sokat.-ült vissza a zongorához. -Értem én, de... -Nincs de! The Chanismokers. Na gyerünk.-állt hozzá szigorúan. Nagyon sexy volt. -De az egy nagyon nehéz szám. -Engem nem érdekel.-vont vállat.-Gyerünk!-kezdte a dalt a zongorán.
-Magabiztosabban... hangosabban.... Nyisd ki a szád... Néz rám... Artikulálj... Magasabban... kicsit elcsúsztál...-adta az utasításokat miközben énekeltem. -Na milyen voltam?-ültem le mellé. -Égész jó. Tessék fel vettem.-fordította felém a laptopot. -Ne már. -Jó ha hallod magad. Máskor ezért vedd majd fel a fejhallgatót. Sokat lehet belőle tanulni. -Igen is.-nevettem fel. -Sziasztok.-lépett be Kevin (!) a szobába. -Kevin? Te meg mit keresel itt?-álltam fel és elé léptem. -Andy mondta, hogy jöjjek át, hogy átnézzünk pár számot. Azt hittem nem leszel itthon. Nekem legalább is ezt mondta a bátyád.-nézte Ross-t miközben hozzám beszélt. -Andy viszont nincs itthon.-léptem egy lépéssel odébb, hogy ne Ross-t nézze, hatásos is volt. Azonnal a szemembe nézett. De nem igazán olyan aranyosan mint szokott, inkább ingerülten. Kicsit meg is ijedtem.-És ami azt illeti nem is mostanában fog haza érni. Mikorra beszéltétek meg? -Mostanra!-lett még ingerültebb. Elég szarul nézett ki. Egy kinyúlott, kifakult és gyűrött szürke pulóver, alatta egy fekete póló ami kilógott a pulcsi alól, egy szakadt farmer és a fekete bakancsa volt rajta. A haja tiszta kóc volt és a szemei tiszta vörösek voltak. -Te jó ég!!-léptem egyet hátrébb és sikeresen megbotlottam az egyik hangszerben. Kevin elkapta a csuklóm és megtartott nehogy elessek. -Mi az?-kérdezett vissza nem is törődve vele, hogy az imént majdnem elestem. -Te be vagy szívva.!-hátráltam tőle. -És akkor? -Mi és akkor? Teljesen idióta vagy?!-ijedtem meg tőle, és teljesen kiakadtam. Nem normális. -Mi közöd van hozzá, hogy én mit csinálok?-nyújtotta tovább a felsője ujját. -Sok!-oké ezt nem igazán gondoltam át. -Igen?-nevetett fel.-Tudod miután össze feküdtél evvel a majommal.-mutatott a hátam mögé-Ezek után az se érdekel, ha azt mondod, hogy sajnálod, pedig aztán legalább ennyit kinyöghetnél. És ahhoz pedig, hogy mit csinálok magammal, na ahhoz meg végképp nincs semmi közöd. Értve vagyok? -Na és? Mi van ha összefeküdtem vele? Ha nem rémlik kidobtál egy buli kellős közepén.-kezdtem el kiabálni. -Héj-héj!-emelte fel védekezően a jobb kezét Kevin.-Halkabban, nem csak te vagy ám másnapos. Sőt én még be is vagyok tépve. Úgyhogy halkulj el. -Nem akarok közbe szólni.-hallottam meg Ross hangját. Szegény csak ott ül és hallgatja a veszekedésünket. Kevin gyilkos tekintettel nézett rá.-De nem feküdtünk le.!-jelentette ki tök lazán. Kevin arca lefagyott és kíváncsian fürkészte az arcom és próbálta elkapni a tekintettem. De én csak elnéztem mellette. Nem akartam, hogy a szemembe nézzen. Így is a sírás kerülgetett. -Igaz ez?-szólt hozzám lágy hangon. -Ross...-pislogtam a plafonra.-Kérlek most menj.-folyt végig az első könnycsepp az arcomon és azonnal követte a következő is. -Rendben. Majd hívj.!-sétált el mellettem és nyomot egy puszit a homlokomra.-Sziasztok. -Liz kérlek válaszolj.-akarta meg fogni a kezem, de én elrántottam.-Ne csináld ezt! Kérlek!-na ekkor jöttem rá, hogy neki is fáj az ami most itt folyik köztünk, mert neki is megjelent egy kövér könnycsepp a szemében és nagyokat pislogva távozott is. Na ekkor néztem a szemébe.-Kérlek mondj valami!-hallottam a hangján, hogy sír. Most először hallottam és láttam úgy igazán sírni.-Kérlek!- harapta be az ajkait, és legörbült a szája. Én is elkezdtem sírni. Megráztam a fejem-Nem. Nem feküdtünk le. Nem tudnám ezt megtenni.-kaptam el a tekintetem. Kevin megkönnyebbülten engedte el magát és magához ölelt.-Sajnálom!-zokogta a hajamba-Sajnálom, hogy ilyennel vádoltalak. Sajnálom amit a bulin mondtam. Eltoltam magamtól. -De megtetted. Nekem ez pont elég volt. Sőt, sok is. Nem csinálhatod ezt.!-töröltem meg a szemem. Végig néztem Kev-en, és rá kellet jönnöm, hogy még így is, rongyosan, ki sírt szemekkel, könnyes arccal és a fűtől kitágult pupillákkal is nagyon jól néz ki. -Tudom és tényleg nagyon sajnálom! -Elhiszem, hogy nagy a stressz rajtad a vizsgák miatt meg minden. De ezt akkor se teheted velem. -Liz, kicsim, Sajnálom.! Szeretlek!-túrt a hajába. -Én is szeretlek. Nagyon. Talán még túlzottan is. De ezt-mutattam rá majd magamra-Ezt most szüneteltessük. Mármint...-néztem a padlóra.-De nehéz ez.-Kevin csak szomorúan fürkészett.-Erre a kapcsolat témára... térjünk majd vissza a vizsgáid után. Rendben.? -Renden.-bólogatott csalódottan.-De akkor béke van? -Idővel az lesz.-öleltem magamhoz.-Van még nálad Cigi? -Fűre gondolsz?-simogatta mosolyogva a hátam. -Igen.-nevetem fel és még jobban belebújtam az ölelésébe. -Van. Tekerjek egyet? -Aha. -Rendben.-engedett el. -De ne most!-húztam vissza magamhoz.-Ölelj még egy kicsit. -Jól van.-húzta még szélesebb mosolyra a száját. Így lesz a legjobb. Vagy is. Nem árt egy kis szünet, hogy mind a ketten rájöjjünk, hogy mit is akarunk. Fájt ezt kimondani és ahogy láttam Kevin-nek is fájt, de inkább belement. Így legalább közel lehet. -Na most már neki állok annak a ciginek.-engedett el egy pár perc után. -Jól van. -Menjünk ki a teraszra? -Aha. Nem ártana.-indultam meg az előszoba felé Kevin után. -Akkor menjünk. Kint megtekerem majd. -Oki.-nyitottam ki a teraszajtót. -Hideg van kint. Húz egy pulcsit.-dobta felém a bőrdzsekiét. -Köszi.-bújtam bele. Imádom Kevin cuccait. Olyan kényelmesek. Bár az mondjuk lehet, hogy gáz egy kicsit, hogy egy a gatya méretünk. Kiültünk a teraszra, Kevin megtekerte a cigit és tekert egy rendeset is magának és nekem is. -Tessék tiéd lehet az első slukk.-nyújtotta felém a cigit és az öngyújtót. -Köszi.-gyújtottam rá.-Na és mit csináltál ma?-próbáltam belekezdeni egy témába. -Otthon voltam, gondolkodtam és miután meguntam neki álltam szívni és kajáltam... Jó sokat. Te? -Lássuk csak, sírtam, sírtam és énekeltem aztán ismét sírtam.-nyújtottam át a méreg pálcát. -És mit tervezel a nap hátralevő részében?-szívott bele egy mélyet a fűbe. -Arra gondoltam, hogy ezt elszívjuk és utána zenélnék még egy kicsit. -Tetszik az ötlet csatlakozom. Még elbeszélgettünk kicsit a programunkról majd rátértünk arra, hogy mostanában nincs olyan sok jó új szám. Mire elszívtuk a cigit pont be is fejeztük ezt a zene témát. -Akkor most jöhet a tiszta dohány.-vettem a számba a töltött cigit.-Ó jaj bocsi ezt fel kell vennem.-néztem a telefonomra ami megcsörrent.-Anne az. -Csak nyugodtan. Odébb mentem egy kicsit és felvettem a mobilt.-Szia. -Szia. Most hallottam, hogy mi volt reggel. Ross mesélte. Jól vagy? -Azt is mesélte, hogy most délután mi volt? -Igen. Mondta, hogy megjelent Kevin és beszélgetettek. Mond, hogy kibékültetek!-hallottam a hangján, hogy egy kicsit szomorkás. -Hát fogjuk rá. -Mi? -Kibékültünk de nem jöttünk össze. -Ő nem akarta? Vagy te? -Én. Mondtam neki, hogy most koncentráljunk kicsit a saját dolgainkra. Ő a vizsgáira én pedig Emily-re rátok és magamra. Aztán majd meglátjuk mi lesz. -Értem. De akkor jól vagy? Tegnap este eléggé ko-ra vágtad magad. -Igen jól vagyok. Kicsit másnaposan,-meg betépve-de minden okés lesz. -Rendben. Ott van még.?-érdeklődött Kevin hollétéről. -Igen. Éppen cigizünk.-szívtam el az utolsó slukkot a cigimből és elnyomtam a hamusban. -Jaj emiatt haragszom rá. Miatta szoktál rá. -Nem kellett erőltetni. -Jaj. Na jól van akkor hagylak is titeket. Szioka. Puszi. -Szia. Puszi.-nyomtam ki. Vissza sétáltam Kevinhez és ő még csak akkor kezdett neki a cigiének.
-O istenem, most úgy megcsókolnálak.-láttam meg. Annyira jól néz ki. -Mi akadályoz meg benne? -Igazad van.-hajoltam hozzá közel.-De beakarom tartani amit mondtam. -Egy csók nem a világ vége.- hajolt ő is közelebb, a szánk között alig volt egy centi.-De nem erőltetek semmit.-mondta szinte a számba. Beletúrtam a hajába és ráharaptam az alsó ajkamra. -Ilyenkor nagyon sexy vagy. -lehelte szinte. Szélesre húztam a szám és átültem az ölébe. A homlokát a homlokomnak döntötte szívott egyet a cigiből és elnyomta, kifújta a füstöt úgy, hogy ne rám jöjjön. -Direkt kínzol ugye?-nyalta meg a szája sarkát. Bólogattam és a tarkójába kapaszkodva a szájára tapasztottam a szám. A csók közben Kevin feljebb húzott magán és a csípőmnél fogva magához ölelt. -Khm... -Jézus Andy!.-szakadtam el Kevin-től -Megharaptál.-kapott a szájához Kev. Andy csak felvont szemöldökkel és összefont karral nézett le ránk. -Bocsi.-szálltam ki az öléből. -Örülök, hogy kibékültetek és, hogy Happy van meg, hogy újra együtt, meg minden, de ha lehetne ezt szobán csináljátok. -Ami azt illeti nem jöttünk össze.-igazította meg a haját Kevin. -Ja. Pedig az jött le. Füveztek, majd felfájatok egymást... -Mi nem...-kezdtem védekezni. -Ne mond. Bűzlik itt minden. Az a baj, hogy ez nem az első. Mostanában túl sokat csináljátok ezt. Csökkentsétek a dózist, vagy adjatok nekem is. -Hát ha gondolod tekerhetek még egyet.- húzta már elő a zsebéből a kellékeket. -Nem!-vettem el tőle.- Elég legyen neked mára. -Igaza van Liz-nek. Egyetek valamit és pihenjetek. Szarul festetek. Ami mondjuk a mai nap után érthető. Aludj itt ha gondolod.-nézett Kev-re majd eltűnt a házban. -Itt aludhatok?-nézett rám érdeklődve -Hát hallottad a főnököt.-nevettem fel és felhúztam a kabát cipzárját.-Kezd hűvös lenni. -Akkor menjünk be.-állt fel.-Na és mond-léptünk be mi is a házba.-aludhatok veled vagy a vendégszobába csövezzek? -Felőlem itt aludhatsz. De nem velem. Sőt lehet, hogy az lenne a legjobb ha haza mennél. Vagy is... Nem muszáj...-na a mondatott már nem tudtam befejezni mert Kevin megcsókolt. -Néha nem ártan ha befognád.-mondta miután elszakadtunk egymástól.-Aludjak itt vagy ne?-tette a kezét a vállamra. -Lehet, hogy most nem kéne.-húztam el a szám. -Rendben. Akkor haza megyek.-puszilta meg a homlokom.-Szia Andy, szia Emily haza mentem.-kiabált fel az emeletre majd kedvesen rám mosolygott egy cuki kacsintás kíséretében.-Majd össze futunk. Szia. -Szia.
