Az előadás
(április 24. péntek)
Végre eljött ez a nap is. Ma lesz a színházi előadás. Ez lesz a premier. Őszintén bevallva egy kicsit izgulok. Ugyan is az utóbbi párnapba teljes mértékben nekem kellett át vennem az irányítást, mivel a kedves rendező úr (nem éppen a szívem csücske a faszi) lebetegedett.
Igazából miután át vettem ezt az egész főrendezői szerepet, rájöttem, hogy rengeteg meló van vele, de nagyon tetszik.
Délután Annevel együtt mentünk be a színházba. Amint beértem, gyorsan vissza kellett rázódnom az rendezői szerepbe. Rászóltam a színészekre, hogy üljenek be a sminkeshez, a díszletesek már majd nem készen voltak. Kezembe vettem a kis vokitokim és a dossziémból puskázva ki a nevet beleszóltam, meg szólítva az illetőt.
-Aaron?
-Itt vagyok. -jött a válasz.
-Hol itt? -tettem le a fekete irattartómat a színpad szélére.
-A helyemen Lizi, a helyemen. -nevetett.
-Bocsi. Izgulok.
-Igen hallom. És látom is. Miben segíthetek?
-Kéne egy gyors világítás és hangpróba.
-Ahogy óhajtja Rendező hölgy. -nevetett fel. Aaron a színház egyik technikusa, ő felel a világításért, hangosításért, illetve a hangszeresek által nem produkálható hangeffektekért. Na meg még pár srác mellette. De őket nem igazán jegyeztem meg. Eddig mindent Aaronnal beszéltem meg. -Téged világítsalak meg?
-Öm. Végül is kezdésnek oké. -próbáltam felmászni a színpadra. Éreztem egy kezet a combomon. Segített egy lökéssel. Amint sikeresen felálltam, lenéztem, hogy meg köszönhessem az illetőnek a segítséget. De amint meg láttam ki volt az, belém fagyott a szó.
-Hahó. LIZI HAHÓ! HALLASZ? -hallottam a földön heverő készüléket. Hirtelen az arcomba világított az egyik reflektor.
Felvettem a vokitokit- Köszi Aaron. Tökéletes. Kérlek szólj, ha mindenki készen van. Nekem most van egy kis dolgom.
-Szia Elizabeth. -intett a színpad előtt álló valaki.
-Te meg mit csinálsz itt? -vettem elő a telefonom és gyorsan bepötyögtem a következő SMSt “Itt van Ross”, majd elküldtem Andynek, Kevinnek és Annenek.
-Te hívtál meg. Nem emlékszel.? -nézett fel rám.
-Az előadás csak hét órakor kezdődik. Most pedig három óra van. Ha az előadásra érkeztél, akkor gyere vissza 4 óra múlva. -fordítottam hátat.
-Gondoltam beszélhetnénk. -szolt utánam.
-TAKARODJ INNEN TE SZEMÉT!!! -jelent meg a színpad szélén félig kisminkelve Anne.
-Neked is szia Ann. Én is örülök, hogy látlak. -mosolygott álszentül.
-Ide figyelj te kis... -mutogatott idegesen Ross felé, miközben felénk tartott. Éppen mellkason akarta bökni, amikor Ross meg fogta a karját.
-Anne kérlek, hadd beszéljek Lizzel. Csak pár perc lenne.
Ann rám nézett.
-Jó legyen, de csak tényleg pár perc. Igazán sürget az idő. -néztem a mobilomra. Kaptam 3 SMSt. Annetől “Már is megyek” Andytől “Mi a faszt keres az ott 😡" és Kevintől “Kinyírom azt a gyökeret, ha hozzád mer érni! Már úton vagyok úgy is oda, a ruháddal” -És mielőtt még Kev ide ér, lehetőleg. -mosolyodtam el.
-Gyors leszek ígérem.
-Gyere. -fújtam ki a levegőt.
Elvonultunk a büféhez. Kikértem Helentől egy kávét magamnak és egy Colát Rossnak.
-Mond.
-Először is szeretnék bocsánatot kérni mindenért. Igazán nagy gyökér voltam.
-Az nem kifejezés.
-Azért te se vagy ártatlan. -nézett a szemembe.
-Csak ezért jöttél? Mert akkor oké. Semmi baj. Nem vagyok haragtartó. Most mehetek? -mutattam magam mögé.
-Nem igazán. Az a helyzet, hogy. Igaz, hogy nem kéne magyarázkodnom, de úgy érzem ezt el kell mondanom neked.
-Mit? Bocsi, de nem igazán értelek most. -grimaszoltam.
-Szóval, azt hiszem egy kicsit az is hozzá járult ehhez az egész... Balhéhoz, hogy kaptam egy hírt a turné közben. Azt hiszem emiatt kezdtelek el hanyagolni.
-Te most kifogást keresel? Hát ez egy kicsit se gáz ám.
-Oké oké. Tudom, hogy gáz. Ne haragudj.
-Mi az?
-Mi mi?
-Az ok? Milyen hírt kaptál?
-Ross most rögtön menj innen. -érkezett, inkább rontott be Kevin. A két biztonsági őr azonnal elindult Kev után, de én intettem nekik, hogy semmi baj. -Mi a fránya f@szért jöttél ide?
Kicsit kezdek megijedni Kevtől. Nem ilyennek ismertem meg. Nagyon nehezen lehetett őt ennyire felidegesíteni. Lehet ezt én hozom ki belőle.?
-Nyugi, nyugi. -fogtam meg a kezét. -Ross mi volt az a hír?
-Emlékszel még Nicolra? -tudomást se vett Kevinről.
-A “terhes” exed? -rajzoltam idézőjelet a levegőbe. Nicol azzal próbálta meg visszaszerezni Rosst, hogy bekamuzta, hogy terhes. -Igen emlékszem. Mi van vele? -kortyoltam bele a kávémba.
-Igen ő. Szóval kiderült, hogy tényleg terhes.
Félrenyeltem a kávémat és levegőért kapkodva szorongattam Kevin karját, aki a hátamat simogatva próbált segíteni.
-Hogy mi?
-Azaz volt. Mert már nem az...
-Elvetette a babát?
-Nem. Megszülte. -nézet félre.
-Wow. -ennyi volt Kevin reakciója.
-És a tiéd? -reagáltam le én is. -Mármint biztos a tiéd?
-Szóval az a helyzet, igen. Tegnap kaptam meg az apasági teszt eredményét. Bár ránézésre is elhittem.
-Durva. Viszont ez akkor se kifogás a viselkedésedért.
-Igen tudom. Csak szerettem volna jobban lezárni ezt. Ugyan is. Tényleg nagyon sajnálom. -túrt a hajába.
-Hát grat tesó. -nevetett fel Kevin. -Tényleg. Az apaság jó dolog.
-És most, hogyan tovább? Azaz veled és az új családdal?
-Tudom, hogy jó dolog. Csak még új és fura. -válaszolt Kevinnek. -Hát Nicol New Orleansban lakik és így a baba is. Viszont Nic le szeretne mondani az anyai jogairól, avval a feltétellel, ha bármikor láthatja a picit. Vagy is. Ő sajnos nem, szóval nem akarat a babát, de ugye a szülei vallásosok és örökbe akarták adni, mivel házasságon kívüli gyerek. De nem szeretné így... Szóval bonyolult.
-Aha értem. És amúgy kis fiú kis lány?
-Oh. -kapta elő a mobilját. -Ő az. -mutatta felém fülig érő mosollyal. -Harvey a neve.
-Nagyon cuki
-Jézusom nők. Egy baba fotó és már is elolvadnak. -karolt át Kev és ő is ránézett a képre. -Na jó tényleg zabálni való.
-Héj Liz jönnöd kéne. -szaladt ki egy köntösben Lola, az egyik színész.
-Már is megyek. Bocsi srácok. -mutattam a rám váró lányra. -Neked gratulálok -nyomtam egy puszit Ross arcára. -Hol a ruhám? -néztem a Kevinre a kezét fogva.
-A kocsiban.
-Hozd be. Bent leszek a színpadnál. Szeretlek. -csókoltam meg. Ross arcára kiült az undor.
-Talán valami baj van? -kérdezte Kevin a grimaszoló szöszitől.
-Viselkedjetek kérlek. -tettem a kezem Kev mellkasára. -A mai napot nem kéne elrontanotok. Köszönöm. Ross most jobb, ha mész. Este szeretettel várunk az előadásra. -léptem le ezzel.
Besiettem az öltözőbe, ahol már mindenki a jelmezében várt rám.
-Rendben. Ez utolsó próbánk. Csak a nagyon kritikus jeleneteket fogjuk át venni, még egyszer bejárjuk a színpadot. Én pedig leszokok arról, hogy beleveszem magam ebbe. -ránéztem az órára - Kevesebb mint négy óra és jelenés van. És szeretném, ha a kezdés előtti egy órában relaxálnátok kicsit.
-Az mondjuk rád is rád férne. -szólalt meg a frissen borotvált bajusza alatt Gregory, a főszereplőnk.
-Majd este, ha végeztünk. -rápillantottam Annere, aki szinte majdhogynem jobban izgult, mint én. -Aaron, indíthatod. -szóltam bele a vokiba. Jobbnak ítéltem, ha nem ragasztom át az én stresszemet is Annre. -Első dalt nézzük meg, majd a tánckar, majd jöhet a kapitány és a gyerekek első jelenete -mind ezt úgy mondtam, hogy Aaron is hallja az elképzelésem -Aztán nézzünk egy beköltözős jelenetet a gyerekek bemutatkozásával és a csínnyel. A többit mondom majd. -siettem ki a nézőtérre.
A gyors próba lemenete után én is gyorsan átöltöztem.
Pontban fél hétkor mindenki megérkezett. Kimentem a színház elé összeszedni a csapatott.
-De jól néztek ki. Látom te nem nagyon vitted túlzásba ezt a kiöltözést Kev. -néztem végig a barátomon.
(Kev)
(Lena és Matty)
(Brady)
-Na ja, abba most én is benne lennék. Na majd este. -kacsintottam rá
-Khm... Itt vagyok én is. -emelte meg a kezét Andy.
-Látom. -nevettem fel.
-Örülnék, ha ezt nem előttem tárgyalnátok ki. Köszi. -dobta el a cigi csikket.
-Emily. Gyönyörű vagy. Bírni fogod?
-Nem. -válaszolta nemes egyszerűséggel. -De ígérem magamban tartom a babákat. Azt se értem, hogy hogy nem estek ki belőlem amikor felálltam. Már jó lenne, ha kijönnének.
-Menjünk be inkább. Ha ilyen sokat állsz tényleg kiesnek. -karolta át a derekánál Andy. -Bent találkozunk. -nézett vissza ránk
-Én is megyek. -mutattam a hátam mögé -Nyugodtan menjetek be ti is. -indultam el, de valaki megragadta a csuklóm.
-Várj már egy kicsit. -húzott magához Kev. A többiek mosolyogva haladtak el mellettünk. -Szeretlek. -döntöttem a homlokát a homlokomnak. -És el kell, hogy mondjak valakit.
-Mond, hogy a te exed nem fog gyereket szülni.
-Melyik? -mosolyodott el pimaszul.
-Mit szeretnél mondani? -karoltam át a nyakát.
-Inkább kérdeznék valami.
-Mond.
-Egy ideje már gondolkozom rajta, hogy jó ötlet-e, de arra jutottam, hogy ha megkérdezem akkor kiderül majd, hogy az e?
-Jaj, mond már. Mennem kéne.
-Hozzám költöznél?
-Hogy mi? -döbbentem le. Elengedtem az ölelésemből és hátráltam egy lépést.
Ő csak a földet nézte, majd beharapta az alsó ajkát és fejét leszegve felnézet rám.
-Na?
-Én... Nem hinném, hogy ez... Szerintem ez korai lenne. Egyszer majd.... -hebegtem habogtam -Én erre a lépésre nem állok készen. Az elmúlt egy évem káoszok káosza volt. Szeretlek, de ez nekem...
-Héj, héj. -fogta meg a karom. -Nyugi. -mosolygott rám kedvesen.
-Sajnálom.
-Semmi baj. -nevetett fel. -Meg elégszem a majddal is. Na de most menj.
Az előadás csodálatos volt, Anne remekül játszott. A vissza-taps is jó sokáig tartott. Az előadás alatt teljesen kimenet a fejemből minden, csak a színdarabra tudtam koncentrálni.
-Kedves nézőink kérem tapsolják meg azt a személyt, aki nélkül ez a darab ma nem jött volna létre ilyen profi módon. -jelent meg a színpad szélén Greg és Anne egy óriási csokor vörös rózsával. -Elizabeth Colins kérlek fáradj fel a színpadra.
-Jézusom. -suttogtam meghatottan a mellettem ülő Kevinnek és Emilynek. Kev és Gregory segítségével pillanatok alatt a színpadon álltam. Átvettem a virágot majd tapsvihar mellett távoztam is.
Lassan kiszállingóztak az emberek a nézőtérről, csak a mi bagázsunk maradt bent, illetve egy idősebb ősz hajú hölgy, aki Lenával beszélt.
-Lizi hadd mutassam be Emilya Klens-t. Emilya Klens ő a színdarab rendezője Elizabeth Colins.
-Örvendek. -nyújtotta a kezét a hölgy, én pedig viszonoztam.
-Emilya a New York Central színház vezetője.
-Lena kedvesem mesélte, hogy eleinte csak segéd volt, de át kellett vennie az irányitást.
-Oh igen.
-Gratulálok, igazán szép előadás volt.
-Ez nem az én érdemem, hanem a színészeké.
-Ugyan kedvesem, a színészeket valakinek meg kell zabláznia. Ez a rendező feladata. A mai előadás csodálatos volt. Örülnék, ha csatlakozna a társulatunkhoz. Júniustól indul egy mentorprogram a városunk finanszírozása által. A legjobbaktól tanulhat egy évig. Kérem gondolja át és keressen fel. -nyújtott át egy névjegykártyát. A viszont látásra kedveseim. -és evvel el is tűnt. Lena tátott szájjal figyelt, én teljesen lefagyva. Kevin, Brad és a többiek Annevel beszélgettek szóval ők lemaradtak a jelenetről.
-Minden rendben? -lépet mellém a bátyám.
-Igen. -vágtam rá és a kártyát a zsebembe gyűrtem. -Persze csak fáradt vagyok.
-Akkor menjetek haza lassan ti is Kevinnel. Mi haza megyünk, Em nem érzi jól magát.
-Rendben. Beszélek még a színészekkel, megiszunk egy pezsgőt és én is megyek haza.
-Nem Kevinnél alszol? Vagy ő jön hozzánk? -lepődött meg.
-Öm... Nem. Reggel dolgom lesz. Otthonról egyszerűbb, szóval otthon alszom.
-De attól még Kev is jöhet.
-Oksa. Jönni is fog. -mosolyodtam el.
-Rendben. Ha este már nem találkozunk, akkor jó éjszakát.
