2. évad 9. rész.:Viszlát!

Viszlát!

Oké oké tudom, borzasztóan sok időt kihagytam. Nagyon sajnálom,de itt is van az új rész. Jó olvasást

A tegnapi buli után rám maradt a reggeli takarítás mivel Andy és Em mélyen aludtak. 

Amikor beléptem a nappaliba, rá döbbentem arra, hogy mialatt én kint beszélgettem az udvaron Kevin-nel, majd bent enyelegtem Ross-al, az emberek élvezték a buli. 

Nagyobb kupleráj várt rám mint gondoltam.

Átléptem a földön fekvő, egy piros zacskót ölelgető Col felett és hozzá láttam a munkához.

Mindig is durva bulijai voltak Andy-nek, de szerencsére eddig nem kellet utána takarítanom, mert ő mindig megcsinálta.

-Col útban vagy.-dobtam meg egy üres műanyag pohárral.

-Hagyjál aludni!-fordult a másik oldalára.

-Legalább a kanapéra feküdj fel. Kérlek.

-Felmegyek a szobádba.-állt fel csukott szemmel és azt hiszem úgy botorkált a lépcső felé, persze a zacskó a kezében volt még mindig.

-Ross örülni fog neked.-húztam pimasz mosolyra a számat és leguggoltam, hogy felszedjem a szemetet.

-Itt van még Ross?-fordult felém.

-Igen.

-Mennyi az idő?

-Őőő!-néztem az órára.-Fél kilenc.

-Mikor megy el?-dőlt a kanapéra, a támláján keresztül.-Szexeltetek legalább?
-Lassan. Szerinted?-néztem rá félszemmel.
-Hiányozni fog?
-Nem is tudom.-Ültem fel és neki dőltem Col térdének. -De így lesz időm gondolkodni.
-Azon, hogy hiányzik?
-Te figyelj! Ha már nálad van az a zacskó segíthetnél is.-csaptam a combjára.
-Kösz nem.-rázta meg a fejét.-De válaszolj! Min akarsz gondolkodni?
-Az bonyolult.
-Állva szarni bonyolult. Meg persze zuhanyzóban szexelni az bonyolult. Ez nem az.
-Valaki az Odaátból idézett?-vonult le a lépcsőn csupasz felső testtel Kevin.
Én le se bírtam venni a tekintetem a tökéletes kockás hasáról. Azt hiszem még az ajkamat is beharaptam.
-Ezt azért nem kéne.-vette észre Col, hogy mit is csinálok és oldalba bökött.-Igen én voltam.
-Látom jól elintéztük a házat.-túrt a hajába.
-Utállak.-súgtam magam elé.
-Tessék?-kapta felém a fejét Kev.
-Óh semmi.-legyintettem fülig érő mosollyal.
-Segítsek?-guggolt le mellém.
-Inkább húz egy pólót. Liz addig úgy se csinál semmit.-kacsintott Col.
-Oh.-takarta el a hasát a kezeivel.-Bocsi.
Csak megráztam a fejem.
-Pillanat és már is jövök. De szerintem te se halnál bele, ha segítenél.-pöckölte fülön a kanapén fetrengő fiút.
-Hagyjál.-tolta el Kevin kezét.
-Melegek.-legyintett és felfutott a lépcsőn.
-Már nem vagyok az.-kiabált utána.
-Mindig is az maradsz.-nevettem fel.
-Hát kösz.
-Csodálatos jó reggelt.-jelent meg a konyhában egy ismerős alak. Azaz én csak a hangot hallottam.
-Anya?
-Igen.-tátogta Col.-Jó reggelt Mrs. Colins.
-Nektek is.
-Te meg mit keresel itt?
-Hát tudtommal tegnap volt Emily születés napja. Hoztunk neki ajándékot.
-Hoztatok? Apa is itt van?
-Elment Andyvel.-legyintett.
-De hát Andy fent alszik. Azaz. De akkor ki fekszik Em mellett?-néztem hátra a legjobb barátomra.
-Szerintem Anne. Kicsit össze vesztek tegnap Brad-el. De nem, csodálom, hogy nem vetted észre. Túlzottan lefoglalt Ross.
-Ki az a Ross?
-A barátja.-lépett be Andy is.
-Nem Kevinnek hívják a barátját.?-és apa is megérkezett.
-De. Azaz. Mindegy.-legyintett a bátyám.-Ez bonyolult.
-Most had idézzek ismét az Odaátból.-köszörülte meg a torkát Col.
-Igen igen tudom. Zuhanyzóban szexelni bonyolult. De Liz és Kevin... és Ross kapcsolata még annál is bonyolultabb.
-Miért is?-lépett mellénk anya kíváncsian.
-Elizabeth és Kevin szakítottak, de még mindig szeretik egymást. Viszont Liz össze jött Col-ék unokatesójával aki Ross Lynch és egy kicsit őt is szereti. De még mindig Kevin az akire vágyik. Javíts ki ha tévedek.
-Bunkó vagy.
-Khm... Itt van Kevin.-"köhögte" el Col.
Megfordultam és Kev valóban a lépcső közepén állt megdöbbenve.
-Remek. Valaki nem akarja akkor már Ross-t is ide hívni és neki is elmondani, hogy mit is érzek.
-Én ezt még mindig nem értem.-vakarászta a homlokát apa.
-Nem is kell.-dobtam le a földre a szemetes zsákot és felrohantam a szobámba. Elsüvítettem Kevin mellet aki még mindig a lépcsőn állt. Benyitottam a szobámba és az alvó Ross-ra néztem.
-Igazuk van.-léptem be. Leültem a barátom mellé és felébresztettem.
-Igen?-pislogott rekedtes hangon.
-Nem kell indulnod?
Ross megnézte a tolóját.
-Nem akarok.-húzott magához. A száját a számra tapasztotta s szenvedélyesen megcsókolt.-Szeretlek. -súgta a fülembe.
-Én is.-néztem a szemébe. Nem hazudtam! Valóban szeretem, de Kevin-t azt hiszem jobban.
-Hívsz nekem egy TAXI-t ?
-Persze.-emeltem fel az asztalomról a telefonom és tárcsáztam a megfelelő számot. Miután letettem a mobilt az ajtó felé fordultam ugyan is kopogtak.
-Gyere.-szolt helyettem Ross.-Ugye nem gond?
-Nem.-ráztam meg a fejem és az ajtót pásztáztam, hogy ki fog belépni.
-Zavarok?-kukucskált be a résnyire kinyitott ajtón Kevin.
-Gyere csak.-néztem el az ablak irányába.
-Tudnánk beszélni?
-Persze mond csak.
-Négyszemközt.-mutatott ki a folyosóra.
-Nyugodtan mond Ross előtt.
-Szerintem nem kéne.
Ross-ra néztem aki értetlenül fürkészett.
-Menj csak.-kapta el a fejét.
Kisétáltam Kevin után a folyosónkra és karba tett kézzel vártam, hogy mit is akar mondani.
-Sajnálom, de tudnom kell.
-Mit?-vettem nagy levegőt.
-Azt amit lent mondtál. Az igaz? Tényleg így érzel?
-Nem mindegy?-fújtam ki a levegőt.-És ha úgy is van?-eresztettem le a kezem és beletemettem az arcom egy kisebb csend után.-Nem számít!
-Nem, nem mindegy!. Nekem igen is számít.-túrt idegesen a hajába.
-Nekem nem.-nem tudtam a szemébe nézni. Nem tudtam neki hazudni, úgy nem.-Itt van nekem ő.
-Ne azért légy valakivel, hogy valaki mást elfelejts. Mert azt senki nem érdemli meg. Szóval igaz az amit mondtál?
Belenéztem Kevin szemébe és tudtam, hogy ő már is olvas a gondolataimban. Lépet egyet felém és megölelt.
-Sajnálom.-súgta a fülembe.
-Nem tehetem ezt.
-Mit?-tolt el magától.
-Az érzelmeimet. Irántad.-böktem mellkason.-Azért se mert ott van Ross és neked a vizsgáid.
-Nem tudom, hogy mi köze van a vizsgáimnak ehhez.
-Az volt az egyik oka annak, hogy szakítottunk.
-Az csak egy kifogás volt.
-Nem.-ráztam meg a fejem.- Tényleg szarul esett, hogy nem foglalkoztál velem és, hogy a stresszt is rajtam vezetted le.
-Már ne haragudj, de szerinted Ross nem lesz ugyanilyen? Az ő élete még stresszesebb mint az enyém és ha nem tűnt volna fel ő éppen most megy el. Egy hónapig nem is fogod látni. Velem pedig már akkor összevesztél, ha két napja nem láttál. Nem értelek.-legyintett és elment.
Oké, valahol igaza van. Magam se tudom, hogy fogom ezt bírni. De ezt majd meglátjuk.
Vissza mentem a szobámba és leheveredtem az ablak elé.
-Minden ok?-karolt át hátulról Ross.
-Nem. Közel se.-könnyeztem be.
-Na mi a baj?-fordított maga felé és letörölte az éppen arcomról szökni készülő könnycseppet.
Vettem egy mély lélegzettet, megfogtam a barátom kézfejét és a számhoz húztam, hogy megpuszilhassam.
-Ígérd meg, hogy felhívsz és...
-Minden nap beszélni fogunk. Ígérem. -húzót közel magához. Az orrát az orromhoz érintette és a szemembe nézet.-Minden este te leszel az utolsó gondolatom és reggelente az első. Mert ez most is így van. Rendben.?
Megnyaltam a számszélét és átkaroltam a nyakánál Ross-t. Ő leült mellém és azonnal az ölébe húzott. Elmosolyodott majd a csípőmnél fogva még közelebb rántott magához. Benyúlt a pólóm alá és a hátamat kezdte cirógatni. Engem kirázott a hideg, de persze a jó értelemben. 
Egyre csak fürkésztük egymást és vártuk ki lép.
Ross beharapta az alsó ajkát és lerántotta rólam a pólóm. Úgy hullott le a földre mint egy tollpihe, gyengéden és lassan. Ross nadrágszíjához nyúltam és a nyakához hajoltam. Míg a kezemmel babráltam az övével csókokat hintettem a nyakára, ő pedig a melltartóm kapcsával bíbelődött.

Felemelt és átrakott az ágyra, fölém hajolt, szőke fürtjei az arcába hullottak. Egyik kezével a nadrágját tolta le, másikkal pedig a fejem mellet támasztotta magát. Végig simított a mellkasomon majd a hasamon és a fehérneműm maradék részét is eltávolította, én egy pillanat alatt lerántottam a pólóját majd a bokszeréhez vándorolt a kezem.
Ross magunkra húzta a takarót és végre megcsókolt.

-Húgi kéne a se...-rontott be Andy.
Ross-al szét ugrottunk, ő az ágy túlsó felén pedig majdnem leesett.
Andy szemei tágra nyíltak és csak a száját formázta össze vissza. 
Az a fél pillanat csend olyan volt mint, ha egy óra telt volna el. Mögötte az ajtó tárva maradt és előtte Kevint láttam elsuhanni.
A tenyerembe temettem az arcom.
-Azt hiszem...-mutatott a háta mögé Andy-Én... ő...
-Csak menj már ki.!-szenvedtem a tenyerembe.
A bátyám elhagyta a szobám én pedig Ross felé fordultam, aki, szegény, rákvörös volt.
-Sajnálom.
-Azt hiszem mennem kéne.-emelte fel a kezét és ránézett a karórájára.
-Kikísérjelek?-ültem fel és követtem a tekintetemmel ahogy ő felöltözik.
-Nem kell. Azt hiszem az ablakon megyek ki.-mutatott az ablakom felé félmosolyra húzva a száját.
-Hát igen, lehet azzal járnál a legjobban. Tekintve, hogy anyámék is itt vannak.
-Hogy mondod?-állt meg egy lábon a nadrághúzás közben.-Remek. Ez egyenesen... Remek.-nevetett fel kínjában.
Felvettem a pólóm és a bugyim.
-Essünk túl rajta.-fogtam meg a barátom kezét.
-Komolyan az után akarsz túl esni a nagy bemutatáson miután a bátyád kb 5 perce nyitott ránk. Ez szerinted jó ötlet?
-Vagy az ajtó és anyámék, vagy az ablak.
-Csak menjünk.-hunyta le a szemét.
Óvatosan lépkedve, mondhatni szinte osonva közelítettük meg a szüleimet és a bátyámat.

-Anya, Apa. -kocogtattam meg Apám vállát.- Ő itt Ross, a barátom. Ross-fordultam a barátom felé.- Ők a szüleim, Ally és Simon.
-Örvendek.-fogott kezet apa Rossal.
-Én is uram.
-Most viszont Ross-nak mennie kell. Itt a TAXI-ja.-mutattam a bejárati ajtó felé.
-Oh ez sajnálatos, pedig igazán megismertelek volna jobban is.-erőltetett apánk egy mosolyt az arcára.-Oh és fiam. A slicced.-mutatott apa a saját gatyájára célozás ként.
-Az istenit.-káromkodta el magát Ross az orra alatt.-Elnézést. Viszlát.-Kapta fel a kabátját és a csuklómat megragadva mentünk ki a ház elé.
-Úgy sajnálom.-húztam el a számat.
-Hát ez elég kínos volt.-túrt a hajába-Most viszont tényleg rohannom kell. Szeretlek. Ha megérkeztem hívlak.-indult el a TAXI felé.
-Rendben.-suttogtam magam elé.
-Mielőtt elfelejteném!-rohant vissza. Magához húzott és megcsókolt.-Vigyáz magadra. Szia.-hintett még egy puszit a számra. A következő pillanatban már az utca végén volt a TAXIval.
Megfordultam, hogy vissza menjek a házba, de ekkor vettem észre Kevint, aki a földön ült törökülésben és cigizett.
-Jaj észre se vettelek.-lepődtem meg.
-Szép kis jelenet volt ez. Szinte már nekem is fájt.
Az első gondolatom az volt, hogy Kevin le se szarta volna az iménti kínos story-t apámmal. Azt hiszem full lazán kezelte volna az egészet.
-Kérsz egy szálat?-vett egy újabb cigit a szájába és felém nyújtotta a dobozt.
-Ja egyet elfogadok.-fogadtam el a doboztartalmát. Leültem Kevin mellé a földre. A hideg kő égetően érintette a csupasz bőröm.
-Jézus te bolond vagy?!-förmedt rám- Álljál fel de tüstént. Komolyan képes vagy egy száll bugyiban a földön ülni.
-Nem igazán érdekel, bár igaz, hogy elég hideg van, de...
-Tessék itt a pulcsim, akkor legalább erre ülj.-vetette le magáról az említett ruhadarabot.
-Kösz.
Kevinen a pulóver alatt nem volt semmi más, így láthattam tökéletes, csupasz felsőtestét, ismét.
-Mi történt a pólóddal?
-Boo az éljel lehányta.
-Guszta.
-Ja az. Ne haragudj rám az iménti felindulásom miatt. Elveszettem a fejem.-szégyellte el magát. Azt hiszem.
-Igazad volt.-hajtottam le a fejem.
-Hogy mi?-huzta fel a fél szemöldökét.
-Igazad volt, mert nem tudom, hogy túl éli e a kapcsolatunk, hogy nem fogom látni egy hónapig. És tudom, hogy nálunk egy kifogás volt ez az egész. Hiszen nem érdekelt, hogy nem láthattalak, mert tudtam, hogy fontos neked a suli és így nekem is azzá vált. De az, hogy a stresszt rajtam vezeted le, az tényleg szar volt, és szarul is esett.
-Nem. Tényleg sokszor voltam bunkó. És tényleg elhanyagoltalak. Sajnálom.
-Hát igen.
-Tudod, amit a múltkor beszéltünk, hogy jó lenne, ha... azaz, hogy miután meg van a diploma újra megpróbáljuk. Az jó lenne. Bár tudom, hogy ez már nem így lesz. De én még mindig reménykedem benne, és ettől gonosznak érzem magam.-kereste a tekintetem.
-Ne vagy gonosz.-szólaltam meg egy kis hezitálás után. És amit tegnap mondtál, hogy én leszek a feleséged, az...
-Uuuh ne haragudj miatta.
-Nem! Az nekem nagyon jól esett, de... -néztem a szemébe.- De meg is ijesztett.
-Sajnálom.
-Te voltál az első számomra. És ez így is marad. Soha nem foglak elfelejteni. De tőled azt kérem, és tudom, hogy nem várhatom el, de lehet, hogy neked el kellene felejtened. Azaz kezdj el randizni. Szerez magadnak egy gyönyörű és okos lányt. Légy boldog.
-De én nem akarlak elfelejteni, nem akarok mást. Csak is téged.- Fogta meg a kezem.
-Sajnálom.-húztam, el a kezem. Felálltam és be siettem a házba. Adny-vel találkozott a tekintettünk és egy pillanatra láttam átfutni a személben valamit amitől megijedtem és félve fordítottam el a fejem. Felsiettem az emeletre, Andy viszont követett.
-Elizabeth beszélhetnénk?
Nem akartam most vele beszélni, berontottam a szobámba és a bátyám orra előtt csaptam be az ajtót.

2. évad 8. rész:A beszélgetés(ek)

A beszélgetés(ek)

A buli egész lájtos volt. Épp olyan amilyennek azt Emily is szerette volt. Miután Andyék eljátszottak pár számot, ő Emily mellé telepedet és beszélgettek pár vendéggel. Azaz azokkal akik éppen oda támolyogtak. 
Látszólag Em jól érezte magát, aminek nagyon örültem.
Col és Brook végig a fotelon hevertek és szórakoztatták egymást, Brad és Anne, Lena-val és Matt-tel beszélgettek. Én pedig. Hát én pedig... Csak elültem magamnak itt-ott. Akivel próbáltam beszélni azok vagy Kevin-ről vagy Ross-ról kérdeztek és hát most valahogy egyikről se volt kedvem beszélni.
Úgy fél tizenegy körül kimentem az udvarra és leültem a nyirkos fűbe. Rajtam kívül csak egy srác volt kint akit nem igen ismertem fel. De ő az udvar másik felében hevert a földön, és mivel nem éget a kinti világítás nem ismertem fel. De nem is igazán érdekelt, hogy ki is lehetett az.

-Kedves. Miért ülsz kint a hidegben, egyedül?-lépett mellém Col.
-Szia.-néztem fel a fiúra.
-Mi a baj?-ült mellém.
-Azt most én se tudom igazán.
-Hogy lehet nem tudni?-vonta fel a fél szemöldökét.
-Boldog vagyok, de még se. Nevetnék, de még se. Sírnék, de még se. Oda mennék Emily-ékhez, de még se. Nem tudom, hogy mit kezdjek.
-Még mindig fura vagy.
-Húsz év alatt még nem szoktad meg. -húztam óvatos mosolyra a szám.
-Nem tudod, hogy mit kezdj most? Vagy nem tudod, hogy mit kezdj úgy amblok?-csapot a közepébe.
-Is is... Azt hiszem.-temettem az arcom a tenyerembe.
-Minden oké?
-A bátyámnak és a legjobb barátnőmnek gyerekük lesz. Az egyetlen barátom, aki végre úgy igazán faszán önmaga volt, kitalálta, hogy beáll a sorba és hetero lett. A barátommal szakítottam és nem sokra rá más sráccal feküdtem le. Mindenki és minden távolodik. Én pedig kezdem úgy érezni, hogy az amit eddig boldogságnak hittem, csak a mese világomban létezik. Vagy létezett.
-Hol van?
-Ki?
-Ross?
Col szemébe néztem és majdnem elsírtam magam, vettem egy mély levegőt és nyeltem egy nagyot.
-Turnén. De erről most nem szeretnék beszélni. Sőt most egyedül akarok lenni egy kicsit. Bocsi.
-Jól van, de ha bármi van... Szólj.-állt fel és hátat fordítva távozott.
A sötét alak a kert másik oldalában megmozdult és egyenesen velem szembe ült. Még mindig nem tudtam, hogy ki az. De mivel zavart, hogy engem néz. (még, ha nem is akkor is olyan érzésem volt). Elfordultam egy másik irányba.
Mit gondolhat most rólam Col? Nem elég, hogy tönkre tettem az ő bulijukat is az drámáimmal, de most Emily szülinapján is itt kint ülök és sajnáltatom magam.
A fejem alá gyűrtem a sálam és elfeküdtem. Néztem a csillagokat.
-Azt hiszem, most jött el a pillanat, hogy beszélünk.-hallottam meg Andy hangját, majd megláttam a fejét. Fölém hajolt és a kezével jelezte, hogy üljek fel.
-Nem akarok beszélgetni.-tettem a szemem elé a karom.
-Pedig nem fogod megúszni. Na gyerünk! Felülni!
-Mond!-helyezkedtem törökülésbe és rákönyököltem a combomra.
-Mi a baj?-foglalt helyet mellettem.
-Semmi érdekes. Csak kicsit sajnáltatom magam... Magamnak.
-Nem tetszik, hogy Ross-al vagy. Nem tetszett, hogy Kevin-nel voltál. De Ross... Figyelj, aranyos, de nem most. Ki kéne pihened Kevint. És utána belekezdened valami újba. Nem pedig egy másik srác karjaiba menekülnöd. Szembe kell nézned a valósággal. Nem élhetsz mese világban, a vatta fákkal és a juhokkal. Ne menekülj! Érezd át. Enged, hogy fájjon. Kevin-nek is fáj. Ross pedig, nem ezt érdemli. Nem azt érdemli, hogy csak vigasz legyen.
-Ja.-tépkedtem a fűszálakat.
-Ja!? Én itt kész monológot nyomok le, te meg csak "Ja". Hát kösz.
-Hány lánnyal feküdt le mióta szakítottunk?
-Ez most miért lényeg?
-Igazad van, nem az.
-Ha te valóban szereted Ross-t akkor nem ilyeneken gondolkodsz. De ha meg annyira érdekel.!? Akkor ott van kérdezd meg.-mutatott az udvar túl felére. Követtem a kezét és észre vettem a srácot aki a fűben támaszkodott hátradőlve, velünk szembe. Így már láttam, hogy Kevin az.- Legyél őszinte magaddal húgi. Szereted te Ross-t?
-Nem akarok most se Ross-ról, se Kevin-ről beszélni.-mondtam idegesen.
-Már pedig fogsz!-ült mellettem higgadtan a bátyám.
-De nem akarok.
-Szereted Ross-t?
-Igen! Igen szeretem! Szeretem Ross! De nem úgy mint azt a hülye faszt.-biccentettem Kevin felé. Kissé lehet, hogy hangosabb voltam a kelleténél mert a fiú felkapta a fejét.-És igen kurvára bánt, hogy az akinek most itt kéne lennie mellettem, hogy ne kelljen azon gondolkodnom, hogy kit szeretek vagy kit nem. Az valahol máshol van. És egyre csak az jár a fejembe, hogy biztos-e, hogy jól döntöttem? És most, hogy ezt is tudod, menj vissza Emily-hez. Egyedül szeretnék lenni!- Mutattam a ház felé.
-Erre... Erre most nem tudok mit mondani. De szerintem ezt ő is hallotta.-nézett a felénk közeledő alakra. Felállt és vissza ment a meleg lakásba.
Kevin megállt előttem.
-Leülhetek?-temette a száját és az orrát a sálába.
-Nem!-válaszoltam határozottan.
-Azért én leülök.-huppant le mellém a fűbe.
Felhúztam a térdem és átkaroltam.
-Gondolom hallottál mindent.
-A lényeget. Azt hiszem. Igen.-bólogatott hevesen.
-Akkor jó.
A következő percekben csöndben ültünk egymás mellett.
-Senkivel nem feküdtem le.-szólalt meg ő.-Azóta még nem.-fürkészte a tekintetem.
-Jó.-válaszoltam mit se törődve vele.
-És ti lefeküdtetek?-babrált egy fűszállal.
-Úgy is tudod a választ. Akkor meg miért kérdezed? -néztem a kezére, majd a szemébe.
-Mert szeretném, ha nem lenne igaz.
-De az.
-Tudom.
-Azt hiszem Boo megcsalja Col-t.-kaptam el a fejem.
-Ez meg most, hogy a franca jön ide?-hunyorgót rám értetlenül.-És honnan veszed ezt?
-Témát akartam váltani. És most éppen ezen kattog az agyam. 
-De miből gondolod?
-Teljesen máshogy viselkedik február közepe óta. Olyan gyanús. Igaz, hogy nem régóta vannak együtt, de észre vehető, hogy furán viselkedik.
-Lehet. De lehet, hogy csak neked tűnik úgy. 
-Megölöm, ha tényleg úgy van ahogy gondolom. Ha össze töri Col-t.
-Akkor majd én is segítek. De nincs így.- húzta félmosolyra a száját.
-Remélem is.
-Ne és mond, hogy vagy úgy amúgy?
-Érdekesen. És te?
-Fáradtan.
-Na miért?-fordultam felé teljes testtel.
-Lassan diploma. Vizsgák, tanulás, banda próbák, non stop talpon lét, sok sok kávé.
-Pihenned kéne.
-Erre én is rá jöttem. De nem lehet. Muszáj levizsgáznom. Kell a normális meló.
-Mit akarsz csinálni?
-Azt hiszem egy ideig reklám pszichológia. Aztán idővel Saját prkaszis és Pszichiáter.
-Nem rossz tervek.
-És te? Te mit szeretnél majd csinálni?
-Gazdag szeretnék lenni, a semmit tevéstől. De ez sajnos nem túl valószínű, hogy össze jön. Úgy hogy lassan neki állok melót keresni és talán film rendező vagy színdarab... Vagy esetleg rendezvény szervező szeretnék lenni.
-Erről még nem igen hallottam. Mármint tőled.
-Hát...-vontam vállat.- Mostanában ezeken gondolkodom.
-Jó tervek. Tetszenek. Remélem össze is jönnek.
-Hát igen. Én is remélem, hogy neked össze jön amit terveztél.-hajtottam a fejem az ölébe. Nem tudom, hogy miért. De jó érzés volt. Jó érzés volt az ölében feküdni és beszélgetni a semmiről.

-Ígérd meg nekem, hogy csak akkor szomorkodsz, ha igazán van rá okod.-piszkálta a hajam.-Nem szeretlek szomorúnak látni. Főleg nem, ha én is közrejátszok.
-Sok mindent át kell gondolnom. De azt hiszem komolyan gondolom ezt az egészet Ross-al. Tényleg szeretném ha működne. És nem csak a menekülésről van szó. Boldoggá tesz. Megnevetett, és örülök amikor mellette kelhetek fel reggelente. Persze nem olyan mint veled. Olyan soha nem lesz. De ez az egész olyan más. Jól más.
-Akkor nincs más hátra mint előre. Előre a boldogság irányába.
-Hol rontottuk el?
-Mi?-mutatott magára.- Talán ott, hogy nagyon erőltettük, hogy jó legyen. Túl tökéletes volt. Én a hibát kerestem sokszor, de nem találtam. Így megalkottam. Meg a sok stressz is közre játszott. Legalább is részemről.
-Szerettelek. Szeretlek.-merültem el a szemeiben.
-Igen tudom. Én is szeretlek. De ami nem működik, azt nem szabad erőltetni.
-És mi van ha működne? Csak tennünk kéne érte?
-Lehet. De te. Te most kezdesz igazán beleesni Ross-ba. Így is sokat agyalsz a dolgaitokon, dolgainkon. Ne bonyolítsuk még tovább.
-Igen, igazad van. De mi lenne, ha nem szakítottunk volna? Ha még mindig együtt lennénk?
-Valószínűleg ugyan így ülnénk itt, azzal a különbséggel, hogy nem tartanám vissza a vágyat, hogy megcsókoljalak.-nevetett fel.-De szakítottunk.
-Igen. De barátok attól még lehetünk. Legalább is megpróbálhatnánk.
-Talán.-simogatta meg az arcom.-Nehéz lesz.
-Az. De ha meg se próbáljátok.-állt mellettünk egy szőke hajú mosolygós srác.
-Ross?- Pattantam ki Kevin öléből.-Te meg mit keresel itt?
-Nem akarok úgy elmenni, hogy nem búcsúztunk el rendesen. Viszont annak örülök, hogy lesz aki vigyázzon rád. Még ha ez a valaki az exed, akkor is.
-Menyit hallottál a beszélgetésünkből?-állt fel Kevin is.
-Azóta követem Liz mozdulatait amióta Col kint volt nála. Úgyhogy úgy nagyjából mindent.
-De mi már vagy másfél órája itt kint heverészünk.-gondolkodtam el.
-Csak egy és negyed órája. Mondjuk már akkor ide akartam jönni amikor Col bement, de kíváncsi voltam, hogy menyit bírsz ki egyedül?.-nevetett fel.
-És akkor most miért jöttél ide?
-Megunta már az álldogálást.-karolt át.
-Meddig tudsz maradni?
-Innen megyek holnap reggel.
-Tényleg?
Kevin becsületesen állt mögöttem és követte az eseményeket. 
-Rád bízhatom abba az egy hónapban amíg nem leszek itthon?-nézett az ex barátomra.
-Azt hiszem.-bólogatott becsületesen.
-Nem megyünk be inni valamit?
-De.-hírtelem úgy éreztem, mint ha egy gyerek lennék. Észre vettem ám, hogy ahogy megjelent Ross olyan lettem mint egy tíz éves.
-Kevin? Velünk tartasz?-ajánlotta fel kedvesen.
-Én még maradok egy kicsit.-ült vissza a fűbe.
-Csak sima colát kérek.-súgtam Ross fülébe.-Mindjárt megyek én is.
-Jól van.-kacsintott rám a barátom. Úgy érzem, hogy nagyon jól elleszünk mi Ross-al. Tudja, hogy mitől döglik a légy.
Letérdeltem Kevin mellé és gyengéden magamhoz öleltem.
-Köszönöm.-leheltem a nyakába, amitől a fiú libabőrös lett.
-Még is mit?-karolta át a csípőm.
-Nem tudom. Azt, hogy mellettem vagy, hogy beszélgettél velem,hogy feldobtad a hangulaton és, hogy ilyen normálisan állsz Ross-hoz.
-Teljesen mindegy, hogy most kivel is vagy éppen együtt. Úgy is az én feleségem leszel.-szorított magához erősen. Éreztem a szíve dobbanását, halottam a lüktető ereit és éreztem a lélegzetét a nyakamban.
-Tényleg köszönöm.-próbáltam eltolni magamtól, de ő nem engedett.
-Én köszönöm.-puszilt homlokon, és engedett el.
-Azért majd gyere be.-álltam fel.
-Mindenképp.-kacsintott felém.
Mi ez a kacsintás a srácoknál? Oké hatásos, többnyire, de na.