2. évad 1.rész: Hol vagyok?!

Hol vagyok?!

(Február 28., Szombat)

Reggel nem a saját ágyamban ébredtem.
Körbenéztem a szobába. Egyáltalán nem volt ismerős. 
Világos bézs falak, fehér plafon, világos bútorok és az ágyneműm is fehér volt.  Az ablakon kinézve a tengert láttam. A ruháim mellettem hevertek a földön. Te jó ég! Hol a francba vagyok?! És még is mi történt tegnap éjjel?
Nem elég, hogy egy idegen helyen ébredek és semmit se tudok magamról, de még a fejem is szét megy.

-Jó reggelt!-lépet be a szobába egy szőkeség. 
-Szi...szia.-húztam feljebb magamon a takarót.
-Ross vagyok.-tett le mellém egy tálcát amin pirítós volt és egy nagy pohár víz, meg egy doboz fájdalomcsillapító.-Ha nem ismernél.
Basszus és tényleg! De, hogy kerültem ide?
Ezt a kérdést neki is fel kellet volna tennem, de megszólalni se tudtam. Ami szerintem érthető. Elvégre fehérneműben ültem előtte és csak egy takaró takart el és ezek mellet fogalmam sincs, hogy mit csinálhattam én itt és mit csinálhattam vele?
-Oké úgy látom, hogy megkukultál.-ült le a lábamhoz az ágyra.-Meg is értem. De csak, hogy tud. A ruháidat-mutatott a földre.-Nem én vettem le rólad.
Oké ettől egy kicsit megkönnyebbültem.
-Liz ugye?-de jó még a nevemben se biztos.
-Igen. Elizabeth Colins.-szólaltam meg végre.
-Ross Lynch. Col és Anne unkatesója vagyok.
-Több mint 14 éve ismerem őket. De egyszer se halottam tőlük, hogy Ross Lynch az unokatestvérük lenne.-voltam kissé szarkasztikus.
-Valóban?-lepődőt meg.
-De! Persze, hogy tudtam. Kis korunkban találkoztunk már párszor.
-Már éppen mondani akartam.
-Most viszont, ha nem haragszol. Felöltöznék.-húztam mosolyra a szám, félve.
-Ó, jaj, persze, bocsi.-pattant fel az ágyról és elindult ki.-A reggelit edd meg.-csukta be az ajtót maga mögött.
Amint Ross kilépett a szobából a ruháimért nyúltam és kikaptam a kabátom zsebéből a telefonom.

-Szia húgi. Hol vagy? Anne mondta, hogy nem aludtál ott. Kevin pedig fel se veszi a telefont. Ugye minden rendben?-Amint Andy kimondta Kevin nevét, a szívem hevesen kezdett verni, és a gyomrom görcsbe rándult. Még nem tudja, úgy ahogy Anne-n kívül senki más, hogy Kevin szakított. 
Arra lettem figyelmes, hogy Andy a nevemet hajtogatja.-Liz. Liz! Elizabeth!?
-Jaj bocsi.-kaptam észhez.-Jól vagyok. Azt hiszem. De... Ross-nál vagyok. Lynch-nél. Eltudnál jönni értem?
-Hogy mi? Hogy...
-Tudsz jönni?
-Persze. Kb fél óra és ott vagyok.
-Köszi.-tettem le a telefont.

Gyorsan magara vettem a tegnap esti ruhám, a magassarkúm a kezembe vettem. Így is fáj a fejem és szédülök, nem kell nekem még ez a cipő is.  Bevettem két szemet a fájdalomcsillapítóból ittam rá és már el is hagytam a szobát.

-Hova sietsz ennyire?-állt meg előttem a lépcsőnél Ross.
-Andy mindjárt itt van értem.
-Értem. Ettél?
-Aranyos vagy de nem tudnák enni most.
-Pedig nem ártana. Valami baj van?-nézett végig rajtam.
-Nem.-ráztam meg a fejem. De van! Hogy a francba kerültem ide?
-Látom rajtad. De ha ennyire menni akarsz-állt félre.-Akkor meny csak.-mosolygott rám biztatóan.-De ha esetleg kíváncsi lennél, hogy, hogy kerültél ide, csak hívj nyugodtan.
-Őő... Ami azt illeti még van egy kis időm amíg Andy ide ér.-Néztem a barna szemeibe, amik a fülig érő mosolyával együtt igen jól állt neki.
-Gondoltam. Mire emlékszel?-sétált a nappaliba. Az óriási, gyönyörű nappalijába.
-Hát az az utolsó emlékem, hogy éjfélkor Col-al táncolok.
-Ej. Az tizenegykor volt. Éjfélkor már eléggé ki voltál.
-Igen?-húztam el a szám.
-Aham. Na szóval.-kezdet bele.- Eléggé K.O.-n voltál már éjfélkor. Oda jöttél hozzám beszélgetni és amikor megkérdeztem, hogy hogy van, és hogy hol van a barátod, te elkezdtél sírni. Próbáltalak megvigasztalni, de nem igazán sikerült. Elvonultál. Láttam, hogy elindultál ki a házból, így követtelek, nehogy bajod essen. Sétáltunk egy kicsit. Elmesélted, hogy szakított veled Kevin és utána hánytál... Nagyon sokat hánytál. Aztán gondoltam, haza viszlek. Hívtam egy Taxi-t, de bealudtál félúton hazafelé ezért ide hoztalak. Felvittelek az emeletre a vendég szobába és ruhástól befektettelek az ágyba.-emelte ki a ruhástól-t.-Így kb fél három felé már mind a ketten aludtunk.
-Értem. Lényegében hamar elhadartad.-nevettem fel kínomban.-Bocsi, ha kellemetlenséget okoztam.
-Ugyan.-legyintett.-Feldobtad az estém.
-Remélem nem rontottam el a hangulatod. És bocsi, hogy miattam kellet lelépned a buliról. De köszönöm, hogy vigyáztál rám.
-Mint mondtam, feldobtad az estém. Nem vagy egy rossz társaság. Legalább is részegen. Így-mutatott végig rajtam.-Még nem igen ismerlek.
-Hát másnaposan nem igen vagyok egy nagy party arc.
-Elhiszem. Bár ez is jól áll neked.-kacsintott rám. Most flörtölni próbált velem?
-Köszi? 
-Biztos nem kérsz valamit enni? Jót tesz a másnaposságnak a sok víz és a kaja.
-Nem köszi. Így is hányingerem van. Ha eszek akkor biztos, hogy hányni is fogok.
-Legalább kiürülne a szervezeted.-nevetett fel.
-Akkor se. Bocsi.-nevettem vele.
-Rendben. De ígérd meg, hogy egyszer velem reggelizel, vagy is hát az időt nézve-pillantott az asztalon heverő telefonra, ami pontosan fél tizenkettőt mutatott.- Velem ebédelsz.
-Ez most egy randi meghívás?-húztam fel a szemöldököm.
-Tekintve, hogy a barátod kevesebb mint huszonnégy órája dobot ki. Inkább tekintsük egy baráti ajánlatnak.
-Rendben. Majd meglátjuk.-nem szívesen randiznék vele, és még így is annak tűnik.
-Oksi.
A beszélgetésünket félbeszakította a kapucsengő.
-Azt hiszem ez a bátyád lesz.-mutatott az ajtó felé.
-Igen lehetséges.-bólintottam és felkeltem a kanapéról. 
Viszont az ajtóban nem Andy állt, ha nem Kevin.
Tátott szájjal álltam Kevin-nel szembe.
Ő pedig gorombán nézet hol rám, hol Ross-ra.
-Azt hiszem ő a barátod.-mutatott Ross Kevin-re és közben rám nézett.-Vagy is, hogy a volt barátod. De azt hiszem én most magatokra hagylak titeket. Gyere csak be.-lépett odébb az ajtótól és beengedte volt barátom.

2. évad: Szereplők

Szereplők:

Elizabeth Colins:

Kor: 18 (április 25)
Hajszín: Barna

Szemszín: Kék

Emily Floral:

Kor: 19 (március 25)

Hajszín: Barna

Szemszín: Kékes-Zöld

Anne Kernel:

Kor: 20 (március 3)

Hajszín: Barna

Szemszín: Barna

Col Kernel:

Kor: 20 (március 3)

Hajszín: Barna

Szemszín: Zöld

Andy Colins:

Kor: 23 (január 5)

Hajszín: Barna

Szemszín: Kék

Brad Volt:

Kor: 20 (szeptember 1)

Hajszín: Barna

Szemszín: Zöld

Kevin Holt:

Kor: 22 (augusztus 16)

Hajszín: Szőke, (Eredetileg barna)

Szemszín: Kék

Brooklyn Hood:

Kór: 19 (június 19)

Hajszín: Eredetileg világos barna.

Szemszín:Kék

Ross Lynch:

Kór: 21 (december 29)

Hajszín: Szőke

Szemszín: Barna

Egyebek: Anne és Col unokatestvére.

Lena Cook:

Kor: 20 (December 24)
Hajszín: Vörös

Szemszín: Zöld

Matthew Rolings:

Kor:23 (Szeptember 11)

Hajszín:Barna

Szemszín:Barna

20. rész.

Szakitás.

(Egy ,,hét" múlva, Február 27. Péntek)

Oké már hallottam arról, hogy a sex tönkre tehet egy kapcsolatot. De...

Inkább kezdjük az elejéről.

Az elmúlt egy héten én és Kevin alig szakadtunk el egymástól. Az az. Vagy én aludtam nála vagy ő nálunk. Viszont azt hiszem, a kapcsolatunk elért arra a szintre amikor is minden kis apróságon összeveszünk ahelyett, hogy elmondanánk mi is a bajunk igazán. Na ma reggel elmondtam Anne-nek és Em-nek azt, hogy eléggé sokat veszekszünk kis apróságokon.

-Ez csak vita.-javított ki kedvesen Anne.

-Mindegy, hogy mi. Az a lényeg, hogy tegnap azon akadtam ki, hogy nem kapcsolta le a villanyt a fürdőben. Pedig csak azt hitte, hogy bemegyek utána.-hajtottam le a fejem.

-Minden kapcsolatban van egy ilyen szakasz. De ha túl élitek és megbeszélitek, hogy mi is az igazi problémátok, akkor talán rendbe jönnek a dolgok.-próbált vigasztalni Emily.

-És, ha csak rosszabb lesz?

-Akkor... Nem tudom. De csak helyre hozzátok.-legyintett Emily.

-Ja remélem.

-Beszéljetek a buli előtt.-dobta fel az ötletet Anne.

-A buliban találkozunk.

Anne és Col ma ünneplik a születésnapjukat.

Ami március 3.-án lenne, de az ugye egy keddi nap, és mivel a többség akkor dolgozik így ma csinálják a bulit.

-Akkor mond el neki ott.-húzta biztató mosolyra a száját.-Elvonultok valami csöndesebb helyre és megbeszélitek a dolgokat.

-Igaza van Anne-nek!-mutatott Emily Anne-re.

-Jól van.

-Na de azért jöttem, hogy találjunk valami tűrhető ruhát neked.-karolta át Anne Em-et.

-Nincs értelme. Egyetlen egy ruha van ami rám fér. Nagyon megsértődnél ha nem lennék ott?

-Igen! Ott kell lenned a 20.-on. Még ha nem is iszol. A tortát meg kell várnod.-magyarázott komoly fejjel Anne.

-És az mikor lesz?

-A te és Andy kedvéért 10kor.

-Jól van. Legyen. Egy óra múlva tali a nappaliban.-hessegetett ki minket Emily a szobájából.

-Okés.-nevettem fel.-Nekem viszont segíthetsz ruhát választani.-léptünk ki Emily-ék szobájából.

Pontosan háromnegyed hétkor mind a négyen (Em, Andy, Anne és én) a nappaliban álltunk indulásra készen. Mindenkin elegáns bulizós ruha.

Emily egy fekete ruha mellet döntött. Vagy is csak az ment rá.

Anne tiszta fehérben volt.

Én pedig egy, Emily szerint, vadító fekete ruhát húztam fel. Be kell vallanom nagyon tetszettem magamnak is.

Andy pedig egy elegáns sport zakót, fehér pólót és fekete farmert húzott.

Mivel a bulit már tegnap és ma délelőtt előkészítettük nem volt más dolgunk Col-éknál csak a vendégek fogadása.

Kilenc órakor már tele volt a ház. 

Emily-t és Andy-t körül zsongták az emberek és faggatták őket a babákról.

Brad és Anne az egyik csendesebb sarokban beszélgettek.

Col és Boo pedig az egyik babzsák fotelban falták egymást.

Én pedig Kevint kerestem amikor is épp egy ismerős arc bukkant fel előttem. Dani. Igen az a Dani aki még a legutóbbi hasonló buliban majdhogy nem megerőszakolt. Jól van nem egészen, de na.

-Szia Liz.-karolta át a vállam.

-Dani. Bűzlesz a piától.-forgattam a szemem és lelöktem a karját a vállamról.

-Na gyere ide.-állt velem szembe és közel húzott magához. A franca miért ilyen erős. Próbáltam ellökni magamtól, de nem igazán sikerült. Erősen szorított magához.

-Engedj el.-szorítottam össze a fogaim.

-Na nyugi. Csókolj meg és elengedlek.-kacsintott rám kajlán mosolyogva.

-Először is, barátom van...-de nem tudtam fojtatni. Dani a fenekemre csúsztatta a kezét és lesmárolt.

Oké nem mondom, hogy szarul csókolt volna. Amit szégyenlek is. De melletem legyen, Kevin azóta amióta először lefeküdtünk, meg se csókolt úgy igazán szenvedélyesen. 

De persze nem csókoltam vissza. Nagy nehezen eltoltam magamtól és akkor láttam, hogy Kevin ott állt végig Dani mögött. Csalódott tekintettel megfordult és elhagyta a szobát.

-TE BAROM!-pofoztam meg Dan-t és nem is foglalkozva vele, hogy mindenki végig nézte ezt a kis jelenetet. Csók, Kevin feltűnő kivonulása és a pofon. Kevin után indultam az udvarra. 

Kevin az üres medence mellett ült egy napágyon.

-Héj Kev.- álltam mögé és a vállára tettem a kezem.-Ugye tudod, hogy ami az imént történ...

-Nem érdekel.-rám se nézet.

-De hát.-ültem le mellé, mire ő felállt és odább sétált.

Ideges és szomorú voltam egyszerre. 

Ideges voltam, mert kezdet elegem lenni mindenből.

És szomorú mert, Kevin-nek mostanában minden fontosabb mit én, és lassan le se szar.

-Most miért csinálod ezt.?-sétáltam felé, de ő mindig odébb ment.-Soha nem smárolnék avval a gyökérrel.

-Tudom.-rugott bele egy kavicsba ami nagy csörömpöléssel ért földet a medence alján.

-Akkor mi a bajod?-lettem egyel jobban ideges.

-Semmi.-még mindig nem nézett rám.

-Ááh!. Az elmúlt napokban le se szarsz. Azaz, bocsi. Az elmúlt héten mindig együtt voltunk. Csak, hogy te el se szakadtál a tanulni valódtól, amivel nincs különösebb bajom, csak az, hogy akkor minek voltál ott velem. Miért nem mondtad, hogy nem érsz rá, mert tanulsz. Tudod milyen szar ott lenni veled és nézni, hogy tanulsz.-emeltem fel a hangom.

-Na kibukott.-nézet végre rám.- De te se vagy tökéletes.

-Mi van? Persze, hogy nem vagyok az.

-Folyton a mobilodon lógsz. Ha akartam se tudtam volna veled beszélni, mert te folyton dumáltál valakivel. És amúgy is miért baj, hogy én legalább gondolok a jövőmre. Nem akarok a bátyám házában megrohadni.-emelte fel ő is a hangját. Na ez szíven ütött.

-Ezzel, most azt akarod mondani, hogy egy semmire kellő picsa vagyok?-borult el az agyam.-Te se igazán értesz máshoz csak, hogy megbánts, megsérts mindenkit, hogy eltaszítsd magadtól az embereket és, hogy a hülye zenéidet bömböltesd.-oki az utolsó nem tudom, hogy illik ide.

-Nem így értettem. Csak arra próbálok kilyukadni, hogy kezdhetnél magaddal valamit a sok nyafogás és semmit tevés helyet.  De most menj be! Hideg van.-mutatott mérgesen a terasz ajtóra. Valóban hideg volt kint, de nem érdekelt, hogy nem volt rajtam semmi. Nem érdekelt semmi, csak ő. És ez már nagyon kiakasztott.

-Nem fázom-pedig de.

-Takarodj be a picsába.!-kiabált rám, amitől nagyon megijedtem. Még soha nem beszélt velem így.

-Tudod mit? Hagyjuk a picsába.-legyintettem és hátat fordítottam.-Szólj ha lenyugodtál.

-Igen igazad van. Tényleg hagyjuk a picsába. Vége. Szakítottunk.-viharzott el mellettem és berontott a házba.

Ez az utolsó pár szó össze tört bennem valamit. A földre rogytam és sírni kezdtem. Kevin, most komolyan szakított velem? Ezt nem hiszem el.

Csak sírtam és sírtam. Már nem tudom, hogy mióta lehettem kint,nagyon fáztam. De nem érdekelt. Nem akartam bemenni. Nem akartam még egy bulit elrontani. Főleg nem Anne és Col szülinapját. Egyszer csak megjelent az ajtóban Anne a kabátommal.

-Héj minden oké.? Kevin elrohant én meg nem tudtam, hogy hol vagy.-guggolt le mellém.-Gyere kelj fel. Még a végén felfázol.

-Nem érdekel.-vettem ki a kezéből nagyokat szipogva a kabátom és magamra vettem.

Anne leült mellém és átkarolt.-Tudod te nagyon értesz hozzá, hogy hogyan kell elrontani egy buli.-nevetett fel. Gondolom felvidítani próbált.-De nyugi. Minden rendben van bent. Col elmondott valami hülye viccet a bohócokról meg a politikusokról és mindenki folytatta a bulizást. Viszont lassan torta. Bejöhetnél. Már vagy egy órája eltűntél.-meg van a válasz a kérdésemre.

-Szakított velem.

-Hogy mi?-dermedt le.-Jaj kicsim. Sajnálom.-ölelt át.

-Semmi. Tudod mit? Felejtsd el, hogy ezt most elmondtam neked és menj be. Buliz. Én is mindjárt megyek. Jaj és ne mond senkinek. Ha kérdezik csak össze vesztünk és inkább elment.

-Jól van.-ment vissza a többiekhez.

Kb 20 perc múlva én is vissza mente, mint ha mi se történt volna. Akik oda jöttek, hozzám, hogy minden rendben van e. Csak leráztam őket annyival, hogy persze csak kicsit össze kaptunk. Persze mind ezt erőltette mosollyal. A buli hátra lévő részében igyekeztem jól érezni magam, ami elég jól sikerült.

A torta után volt az ajándékozás. Vagy is mi odaadtuk az ajándékokat amit nekik szántunk.

Anne Andy-től és Emily-től kapott egy rose gold karórát, Brook-tól egy rose gold képkeretet és persze hozzá egy képet négyünkről kiskorunkból. Amin mind a négyen elérzékenyültünk. Brad-től kapott egy új faliórát, ugyan is a régi elromlott már vagy négy éve. Tőlem meg Kevin-től pedig megkapta (vagy is csak tőlem, mert ugye Kev lelépett) a gyűrűkúra könyveket, dedikálva.

Col Andy-éktől kapott egy ,,végre nem vagyok meleg" feliratos pólót, Brook-tól egy fotóalbumot amiben a képeik vannak és egy fekete Nike pólót, tőlem (és a kedves volt barátomtól) pedig egy üveg  aranyozott pezsgőt és egy Justin Bieber koncert jegyet.

Ezek után Emily-ék elmentek haza mi pedig buliztunk tovább.

Reggel viszont nem a saját ágyamban ébredtem...

Ennyi lenne mára is és az első évadból is.

Remélem tetszett nektek. 

A következő részt csak huszadika körül tudom majd hozni.

19. rész

Az első!(!)

Rendben úgy érzem, hogy erre a részre rádobok egy 16-os karikát(!!!)!

(három hónappal később, Február 18, Szerda)

Na lássuk csak. Az elmúlt három hónapban elég sok minden történt. Először is Emily és Andy elmentek dokihoz és kiderült, hogy Em 9 hetes az az kb a 3. hónap elején járhatott. Na azóta már hat hónapos a picikkel.

Igen a picikkel. A 12 hetes ultrahangon kiderült, hogy két csöppség jön. Mindenki nagyon boldog.

A kis magzatok nemét is tudjuk már és így már a nevek is meg vannak.

Rosalie Zoe Colins és Ryan Simon Colins. 

Szóval már csak három hónap és végre már én is a kezembe foghatom a kis Rose-t és Ry-t.

Emily szülei először nem fogadták túl jó ezt az egész baba témát,de muszáj volt beletörődniük és utána már nagyon örültek nekik és nagyon várják ők is az ikrek érkezését.

Emily hozzánk költözött.

O és Andy-ről jut eszembe. Múlt hónap ötödikén töltötte a 23-at. Kapott egy manager-i állás egy zenei stúdiónál. Aminek nagyon örült mert így az élete része marad a zene.

A banda! A banda pontosan egy hónapja nem próbált. De nem terveznek feloszlani, csak most egy kis szünetet tartanak. Ami megérthető, mert Kevin tanul a vizsgáira, Andy-nek ott a meló és lassan a babák is.

Anne és Brad elég sokat randizgatnak. Jaj és még mielőtt elfelejteném. A mi kis bandánkból, azaz Em, Brook, Anne  és én, már csak én vagyok szűz. Igen Anne is beadta a derekát Brad-nek, nem mint ha Brad annyira erőltette volna, mert nem. Nagyon mondogatta, hogy ő még várni fog vele. De volt az a bizonyos szilveszter éjjel. Kettesben ünnepelték és Anne elmondása szerint nagyon romi volt. Hát igen, nekem és Kevin-nek is volt már pár pillanatunk, de vagy ő vagy én nem akartuk... vagy éppen Andy zavart meg minket. De mindegy is.

Brook.... na most figyeljetek! Meghódította mi drága meleg Col-unk szívét. Igen... Annak a Col-nak aki tízen akárhány éves kora óta azt vallotta, hogy meleg. És persze ez a drámai fordulat is mikor történt? Szilveszterezik. Brook, Col, Kevin és én együtt szilvesztereztünk egy házibuliban. Ők ketten meg leléptek éjfél előtt pár perccel bAszélgetni. Innen meg már a story nagyon egyszerű. Lefeküdtek és azóta se tudnak nagyon kikelni az ágyból. De komolyan. Col-t már két hete nem is láttam és utoljára három napja beszéltünk. Boo-val tegnap össze futottam amikor átment Col-hoz. Anne-ék apukája ennek nagyon örül és Anne is bevallotta, hogy azért örül, hogy még se meleg. Én viszont kicsit szomorú vagyok, elvesztettem a meleg barátom.

Kevin ugye tanul. Nagyon sokat. Az elmúlt egy hétben nem is láttam sűrűn, vagy is hát. De, de szegénykém akkor is a tanuláson kattogott. Pedig még három hónap vissza van a vizsgájiig. De ma nála alszok és megígérte, hogy csak velem fog foglalkozni.

-Drága húgom-szakította meg a gondolat menetem Andy.

-Igen?

-Megint össze vesztünk.-amióta a baba szobákról van szó, azóta mindig össze kapnak valamin.-Segíts!-ráncigált át a szobájukba.

-Nem lesz Rose szobája fekete bútoros.-monda nekem Emily a pocakját simogatva. Ami elég szépen növekszik. 

-Jaj.-tettem a kezem a fejemre.-Tudjátok mit?-villant meg a fejemben egy ötlet.-Csak egy ötlet.! Megcsinálom nektek én a szobákat. Vagy is megtervezem. Ti pedig rábólintotok ha tetszik.

-Legyen.-vágták rá egyszer.

-Te pedig elégítsd ki valahogy.-mutattam Emily-re -Mert már engem idegesít, hogy milyen feszült.-Hagytam el a szobát.

Fél hatra érkezett értem Kevin.

-Köszi, hogy megmentesz.-csókoltam meg.

-Hogy mi?-hunyorgott le rám.

-Ne akard tudni. De menjünk mielőtt még bevonnak téged is a ,,nem vagy dagadt, de az vagyok" vitába.-ragadtam meg a kezét és kiráncigáltam a házból.
-Most meg mi ütött beléd?-nevetett fel.
-Semmi.-vontam meg a vállam.
-Jól van. Mehetünk?-mutatott az autó felé?
-Aham.

Az elmúlt hónapokban már jó párszor aludtam Kevin-nél, de valahogy nem sokat aludtunk együtt. Már mint. Én aludtam ő tanult. Kev mindig azt mondta, hogy élvezet nézni ahogy alszok, én pedig erre, hogy neki se ártana néha velem aludnia.
-Voltál ma dokinál?-léptem be Kevin lakásába.
-Igen.-tette a kocsikulcsot az előszoba szekrényre.
-És mit mondott?
-Semmit.-vette le a kabátját.
-Ezt kétlem.-követtem a példáját és felakasztottam a fogasra a dzsekim.
-Azt mondta, hogy már nincs semmi bajom, de azért vigyázzak magamra. És hogy ne folytassak komolyabb fizikai munkát.
O jaj el is felejtettem! Kevin múlthónapban sikeresen elkapott egy elég durva tüdőgyulladást és egy hétig kórházba feküdt miatta. Ez a sok mellkasi fájdalom. Ej!
-Értem. Rendben.
-Mi a terv mára?-sétált a konyhába és kivett egy üveg sört a hűtőből.
-Hát nem tudom.-kötöttem fel a hajam.
-Mit szólsz a sörhöz-emelte meg az üveget-chips-hez és valami ultra gáz horrorhoz?
-Legyen. De akkor kérek egy pólót. Ezekhez bugyi és egy hosszú Kevin illatú felső dukál.
-Már is. Tisztát kérsz?-emelte meg a bal szemöldökét.
-Ha lehetséges.-nevettem fel.
Kaptam egy szürke alvós pólót, tettünk az ágy mellé négy csomag hagymás-tejfőlős chips-et és négy üveg sört, beraktuk a Mamát és bevágódtunk az ágyba.

-Úgy szeretlek.-nézet le rám csillogó szemekkel.-De tényleg.-karolt át és a vállamat simogatta. 
-Mi van beütött a pia?-nevettem fel.-Én is szeretlek.-néztem a szemébe.-Kevin?
-Mond.-markolt bele e a chips-be.
-Van valami komolyabb oka, hogy nem akarsz velem.. Szóval velem lenni Úgy.?
-Jaj kicsim.-stoppolta le a filmet.-Miért akarod te ezt ennyire?
-Te miért nem akarod? Hisz te ettől függtél mielőtt még össze jöttünk volna.
-Ne akard elsietni. 
-Nem akarom elsietni. De Anne és Brad is lefeküdtek két hónap után.
-Jó. Azok ők.  De tudod mit.?-tette át az egyik lábát a combjaimon és velem szembe térdelt. Mélyen a szemembe nézet.-Mi lenne, ha ezt most végig néznénk és utána lesz ami lesz?
-Tudod ha így fölém térdelsz , nem igazán tudlak komolyan venni.-húztam le a fejét és megcsókoltam.-Indítsd.-biccentettem a Tv-re.
Kevin leszállt rólam és folytatta a filmet.
Én egy hirtelen ötletből áttettem a lábam a másik oldalára, szembefordultam vele és hevesen megcsókoltam. Kevin a fenekembe markolt és viszonozta a csókom.

-Csak nem bírsz magaddal igaz?-lihegte a nyakamba.-Hihetetlen vagy.-lökött le magáról, de aközben megcsókolt.-Aj istenem.-szakadt el tőlem egy pillanatra.-Most sikerült elérned, hogy ne álljak meg.-fordult fölém és folytatta a csókot. 

Amint elváltunk egymástól mélyen a szemembe nézet.
-Biztos hogy ezt akarok?-én csak bólintottam.
Kev a nyakamat kezdte el csókolni majd belekapaszkodott a pólómba és szó szerint letépte rólam.
-Óh.-lepődtem meg.
Kevin nem hagyta abba az apró csókok hintését a nyakamra. A teste a testemhez simult és lecsúsztunk teljesen vízszintbe.

Éreztem, hogy Kevin igazán akar engem mert a gatyája egyre csak dudorodott. Lerántottam róla a felsőjét és végig simítottam a hasán. Éreztem a kockáit. Majd elkezdtem letolni róla a nadrágot, amiben ő is a segítségemre volt.
Ott feküdtem egy melltartóban és egy bugyiban alatta és rajta is csak egy alsógatya volt.
A lábaimat a csípője köré fontam.
Barátom ismét a szemembe nézett.
-Ígérem... Óvatos leszek.-markolta meg a bugyim és szépen lassan lehúzta rólam, a ruháink mellé ledobta a földre. Majd a melltartómat is kikapcsolta és az ágyvégébe dobta. Én is lehámoztam róla az alsóját és vártam, hogy folytassa.
-Olyan gyönyörű vagy.-hintett puszikat a hasamra.-Készen állsz?-nézet fel rám.
-Aha.-nyögtem fel. Bevallom nagyon féltem.
Kevin óvatosan belém helyezte a férfiasságát én pedig halkan felsikítottam és belemarkoltam a lepedőbe.

-Bocsi.-nyögött fel.
-Semmi.- Néztem a szemébe.
-Szólj ha hagyjam abba.
-Ne! Folytasd.
-Rendben.-hatolt belém újra és újra, közbe a nyakamat csókolta. 
Én átkaroltam a nyakát és megcsókoltam.
Majd mikor már kezdet elviselhető lenni a fájdalom, Kevin mozgásával összehangolva elkezdtem mozgatni a csípőm. Amitől ő széles mosolyra húzta a száját.
Szerelmem egyel hevesebb és gyorsabb lett, de még mindig gyengéd.
Belemarkoltam a hátába és a körmeimet a bőrébe mélyesztettem.
-Ssz!-szisszent fel. De nem is foglalkoztam vele.
Egy kis idő múlva Kevin izmai megfeszültek, belemarkolt a combomba és lassult a mozgása.
Fejét a homlokomnak döntötte és mély levegőt beszívva lehunyta a szemét.
Megcsókoltam és ő fordított a helyzetünkön. Én kerültem felülre.
-Szállj le!- lökött le magáról.
-Hogy mi?-lepődtem meg amikor hirtelen mellé kerültem.-Csináltam valami rosszat?
-Ajjaj semmi rosszat nem tettél. Csodás voltál.-hajolt ismét fölém.-De nem akarunk, gondolom, úgy járni mit a tesód. A védekezés fontos.-csókolt meg és kiment a szobából. 
ÓÓÓÓ! Már értem.

Egy húsz perc múlva kidugta a fejét a fürdőből.
-Jössz zuhanyozni?-mosolygott perverzen és megnyalta a szája sarkát.
-Legyen.-tekertem magam köré a takarót és beszaladtam hozzá a fürdőbe.
Magához húzott és csókolózva léptünk be a zuhanyfülkébe. 
Kev elszakadt tőlem, megengedte a zuhanyt és a kellemes víz ránk folyt. Átkaroltam és folytattam a csókot.

-Meg se kérdeztem, hogy neked milyen volt?-kérdezte Kev amikor már a szobában feküdtünk az ágyba, és a vállamat cirógatta.
-Nincs összehasonlítási alapom. De nagyon élveztem.-fordultam szembe vele és megpusziltam a száját.
-Örülök, hogy ennyit vártam rád.-puszilta meg kedvesen az orrom és magához ölelt.-Aludjuk. Kezdek álmos lenni.
-Én is.-tettem a fejem a mellkasára és lehunytam a szemem, hallgattam a szívverését. Olyan megnyugtató volt.

Reggel arra ébredtem, hogy Kevin nincs mellettem az ágyban. Felöltöztem gyorsan és kimentem a konyhába.
-Reggelt.-ültem le vele szembe az asztalhoz.
-Jó reggelt.-szürcsölt bele a kávéjába és felnézett az újságjából.
-Mint az öregek. Kávézol és újságot olvasol.
-Ez egy sport magazin.-kérte ki magának.
-Bocsi.
-Kávét?
-Igen köszi.-vettem ki a kezéből a bögrét.
-Nem pont így gondoltam, de jól van.
-Blee-dugtam  ki a nyelvem.-Mi ez?-grimaszoltam a bögrére.
-Kávénak hívják.-nevetett fel.
-Mi van benne? Karamell?
-Kávé, Karamell, fahéj, tej, cukor és tejszínhab.-helyeselt.
-Gusztustalan.
-Én így szeretem. Csináljak neked kávét.?
-Aha. De csak tejet és cukrot kérek a kávéhoz.
-Igen is.

Délután öt óra körül értünk haza.
-Sziasztok.-köszöntem a bátyámnak és Emily-nek.
-Te jó isten.!-mondta kissé mogorván Em.
-Mi az?-ráncolta a homlokát Andy.
-Elizabeth és Kevin lefeküdtek.-nézet szigorúan rám a fotelból.
-És?  Már egy ideje tudom, hogy Liz nem szűz.-nézet értetlenül.
-Azt hiszem én most elmegyek a mosdóba.-mutatott az emeletre Kevin.
-Igen? És még is mióta?-tettek úgy mint ha én ott se lennék.
-Hát... Gondolom már egy ideje nem az. Az elmúlt két hónapban már vagy háromszor nyitottam rájuk úgy, hogy már közel jártak hozzá. Gondolom azóta már...
-Andy, a te drága kishúgod most vesztette el.
-MI? Ez igaz?-nézett fel rám, amitől teljesen elpirultam. Jé még is tudják, hogy itt vagyok.
-Miből gondolod ezt?-néztem kedves barátnőmre.
-Virulsz. És amikor beléptél a házba nem vetted fel a szemkontaktust a bátyáddal, azaz félsz tőle, meg attól, hogy megtudja.
-Azt hittem én járok pszichológiára.-sétált le a lépcsőn Kev.
-Viszont én ismerem négyéves kora óta Liz-t.
-Ha teherbe esel, költözöl el. Nem vállalok még egy terhes nőt. -nézte tovább a mecset a Tv-ben.
Azt hittem rosszabbul fogja fogadni majd.
-Bunkó!-dobta meg egy kispárnával Emily drága barátját.
-Tudod, hogy szeretlek.-hajolt át hozzá és megcsókolta.
Imádom őket, hogy egyszerűen annyira össze illenek, hogy szinte majd,hogy nem mindig egy szeretlek-kel és egy csókkal megoldják a dolgokat.
-Kajás vagyok. Gyere együnk valamit.-léptem a konyhába és magam után húztam Kevin-t.

Beraktam a mikróba egy melegszendvicset és felültem a konyhapultra.
-Olyan gyönyörű vagy.-lépet a lábaim közé Kevin.
-Fojtasd. Imádom amikor dicsérnek.-tettem a kezem a derekára.
-Jaj te.-fogott meg a combomnál és megcsókolt.

És ennyi lenne mára. 
Remélem tetszett.
És bocsánat, ha kicsit durva lett meg rövid. :/
A következő részt igyekszem 10.-éig felrakni.
Mert akkor megyek nyaralni, de ha addig nem sikerül akkor csak 20.a után lesz rész.