Már várom.!
(Március 16., Hétfő)
Szombaton miután Ross-al haza vittük Col-t, mi is haza siettünk. Itthon leültünk filmezni a nappaliba és a film felénél felmentünk a szobámba folytatni az esténket.
Ross igazán gyengéden állt hozzá a dologhoz. Az előjátéktól egészen addig amíg igazán be nem indultak a dolog.
Vasárnap reggel Ross-nak haza kellet mennie, valami fontos családi ebéd, vagy mi miatt. Így áthívtam Lena-t és segítettünk Andy-nek lelket önteni Emily-be.
Ma reggel viszont egyedül maradtam Em-el.
Andy dolgozni ment.
Ösztönén bevallva, nem igazán tudtam, hogy mit is fogok tudni kezdeni Emily-vel. Elvégre csak akkor mászhat ki az ágyból ha igazán fontos.
Fogtam párdoboz társast és leültem mellé az ágyra.
-Kettesben maradtunk.-vigyorodtam el.
-Jézus. Ez ijesztő. Mármint az, ahogy nézel.-Húzta fel magát ülésbe.-Miket hoztál?-biccentett a dobozokra az ágyban.
-Francia kártya, Uno, Monopoly és Többet ésszel mint erővel.
-Nem is tudsz francia kártyázni.-súgta felém.
-Spid-ezni tudok.
-Jaj te bolond.-nevetett fel. Ez haladás, az elmúlt két napban még nem nagyon hallottam nevetni. Én is mosolyra húztam a szám.
-Mivel játszunk?
-Beszélnem kéne Anne-vel. Azaz. Áthívtam. Ugye nem gond, ha ő is csatlakozik?
-Nem dehogy. Úgy legalább nem én fogok veszíteni. Mikor jön?
-Hát lassan itt lesz. Amikor beszéltem vele azt mondta, hogy elkészül és már jön is.
-Jól van. Addig egy gyors UNO party?-emeltem fel a pakli kártyát.
-Jó, legyen.-kapta ki a kezemből a lapokat és osztani kezdett.
-Sziasztok csajok.-lépet a szobába Anne.-Hogy vagy?
-Terhesen.-koncentrált a játékunkra.-Ülj csak le.-mutatott a lábához.
-Oké.-telepedett le mellém törökülésben.-Te Emily. Mi volt olyan fontos, hogy ide rángattál? Mármint... Szívesen jövök én bármikor. De azt mondtad, hogy fontos.
Emily felvonta a jobb szemöldökét és úgy hallgatta végig Anne-t.
-Jövő hónap vége felé lesz egy darab a színházban. Engem kértek fel a főszerepre... De így-tette a kezét a pocakjára.-Így nem igen menne. Azt kérte a vezetőség, hogy válasszak valakit a helyemre. Persze ők a társulatból gondolták. Gondolom. De engem ez nem érdekel. Te-mutatott Anne-re.-Te ezerszer jobb vagy az összesnél.
-Szóval most akkor, ha jól értem arra kérsz, hogy vállaljam a szerepet helyetted?-hunyorított Anne.
-Igen.-dobta be az utolsó lapját és érdeklődve méregette Anne-t.
-És miért pont én? Miért nem Liz, mondjuk?
-Azért mert Liz-hez nem nagyon illene a Muzsika hangjai főszerep
-A Muzsika hangai?! JÉZUSOM VÁLLALOM!!!-borult Emily nyakába.
Hát igen Anne egyik kedvenc darabja.
-És még azért se Liz-t kértem, mert ő lesz az egyik rendező segéd.
-Hogy mi?-kapta felém a fejét Anne.
-Te ezt meg honnan tudod?-fordultam Em felé.
-Nem vagyok hülye. Ott dolgozom.
-Igazad van.
-Pontosan. Mint mindig.-legyintett.-De miért nem szóltál, miért nem mondtad?
-Mert még nem biztos, hogy elvállalom.
-De hát miért ne vállalnád?-tette fel azt a kérdést Anne amire nem tudok válaszolni.
-Nem tudom
-Elizabeth, ezt ne csináld! Fel hív téged a színház, hogy nem e vállalnád el. És te nem akarod elvállalni?-háborodott fel Emily.
-Nem tudom még.
-Elfogod vállalni!-keverte meg a lapokat Em.
-Ezt had én döntsem el.-forgattam a szemem.
-Akkor én most alternatívát adok. Ha te nem jössz, én se.-állított választás elé Anne.
-Gonosz vagy!- halásztam elő a telefonom.
-Most mit csinálsz?-vonta fel a szemöldökét Emy.
-Felhívom őket, hogy vállalom.
-JuuuJ!!!-ugrott szinte a nyakamba Anne.-Imádlak!.-puszilt meg.-Fuj, de...-szippantott a hajamba.-Olyan Ross illatod van.
-Na vajon miért?-húzta szélesre a száját Emily.
-Csít!-emeltem fel a mutató ujjam, amikor is valaki felvette a telefont a vonal másik felén.
-Helló! Nemzeti Színház.
-Jó napot Elizabeth Colins vagyok.
-Ó Miss Colins! Már vártuk a hívását, már is kapcsolom Mr. Fell-t.
-Köszönöm.
-Liz?
-Igen. Azért telefonálok, hogy...
-Ó várj drága...-halottam ahogy ingerülten susmorog a háttérben egy nővel.-Jól van akkor menj...-hallottam a beszélgetés utolsó szavait, gondolom ekkor emelte vissza a füléhez a kagylót.-Elnézést Elizabeth, tudja a színészek.
-Ne is mondja.-néztem Emily-re.
-Mondja, hogy azért hívott mert vállalja a rendezést.
-Igen azért.
-Remek. Lesz egy kezdőnk Anne Kernel...
-Igen, ismerem.
-Na Emily őt választotta a főszerepre. Igazándiból csak az ő szerepe új a szerepbeosztásnál.
-Rendben.
-Hát akkor 18.-án azaz Szerdán várom önöket.
-Köszönöm.
-Én köszönöm. Visszhall
-Letette.
-Na akkor most, hogy eldőlt a rendezői karriered kezdete. Mi van Ross-al?-vágott azonnal a közepébe.
-Mi lenne?
-Együtt vagytok?
-Azt hiszem.-válaszoltam semmit mondóan.
-Hát ez nem volt túl...-kereste a szót Anne.-segíts Em...
-Túl meggyőző, túl lelkes?
-Igen! Nem voltál túl lelkes. Mi a baj.?
-Tudjátok... Ross aranyos, de lehet, hogy ebből csak egy gyors kaland lesz.
-Ezt hogy érted.?-vált komollyá Emily arca.
-Eszméletlen az ágyban. Meg az életben is. De addig amíg vele vagyok és Kevin jár a fejemben, addig nem hinném, hogy tartós lenne.
-Akkor felejtsd el Kevin-t. Csak egy jó tanács.-emelte fel a kezét Em.
-Mert ez olyan könnyű.
-Nem, nem az. De ha nem felejted el akkor soha nem leszel boldog. Ha másra nem is. Felejteni jó Ross, nem? Már bocsi Anne.
-Lehet. Mármint... Tényleg jó az ágyban.-nevettem el magam.
-Ross tud f@sz is lenni. Vigyáz vele. De persze aranyos. Csak ha nem úgy van valami ahogy akarja akkor bunkó lesz.
-Rendben. Köszi. Igyekszem.
-Akár Liz.-tette hozzá Anne mondandójához Emily.
-Kösz.
-Tudod, hogy szeretlek.
-Hát persze.
-Nem csengettek.?-hunyorgott Anne.
-Nem tudom,meg nézem.-álltam fel és lesiettem az emeletről.
Az ajtóhoz léptem és kinyitottam.
Aki akkor ott állt, arra az egy személyre nem számítottam a mai nap folyamán.
-Ross? Te meg?
A kedves srác nem is köszönt, belépett a házba és magához húzva szenvedélyesen megcsókolt.
És ekkor történt velem valami. Valami amire nem számítottam. Megdobbant a szívem, úgy ahogy legutóbb Kevin-nél amikor megcsókolt. Lehunytam a szemem és engedtem a vágynak. Ross felkapott és az előszoba falhoz nyomot.
Ilyen szenvedélyt nem éreztem még. Nem érdekelt, hogy az emeleten van Anne és Emily. Nem érdekelt, hogy a bátyám bármikor megérkezhet. Nem érdekelt semmi akkor, ott képes lettem volna akármit tenni.
Ross elvált a számtól.
-Egész nap te jártál a fejembe. Nem tudtam elfelejteni a tegnap estét. Muszáj volt tudnom, hogy te is így érzel-e? Tudván, hogy most szakítottál Kevin-nel. Te is így érzel?-mondta szinte a számba.
Megcsókoltam.
-Nekem is a fejembe fészkelte magát a tegnap este és te. De egészen eddig-kezdtem bele miután ismét eltávolodtunk egymástól, de így is csak egy centire.-nem tudtam, hogy én ezt komolyan is gondolom-e.
-Mármint?-tett le ijedten.
-Mármint amióta szakítottam Kev-vel nem akartam közeledni feléd, mert úgy hittem, hogy csak őt akarnám pótolni. De most. Most ahogy beléptél-karoltam át a nyakát.-és így inditottad a köszöntést. Megdobbant a szívem. Úgy ahogy eddig még nem. Kevin iránt mást éreztem mint most irántad. De azt hiszem ez jó.
-Tudod nagyon bonyolult vagy.-rázta meg a fejét.
-Most miért?
-A mondandód felét nem is értettem.
-De a lényeget leszűrted?-fürkésztem a tekintetét.
Ross ismét megcsókolt, arra célozva, hogy igen, megértett.
-Khm....-állt a lépcső tetején Anne.
-Ó bocsi.-repültünk szét.
-Szia Anne.-intett neki Ross.
-Hali.-Úgy nézet ránk mint ha cukorkát loptunk volna tőle.-Mennem kell. Majd hívj. Sziasztok.
-Rendben szia.-néztem Anne után aki gyorsan lelécelt.
-Minden oké vele?-mutatott a háta mögé, ahol Anne távozott.
-A te unokahúgod.-vontam vállat mosolyogva.-Mit keresel itt?-léptem közelebb hozzá.
-Talán baj, hogy itt vagyok?-simított végig az arcomon.
-Nem igazán.-csókoltam meg.-De ha már itt vagy...-ragadtam meg a csuklóját.-Segíthetsz össze rakni két baba ágyat.-vigyorodtam el.
-Emily-éknek? Mármint a babáknak?
-Én csinálom a baby-room projectet.
-Komolyan rád bízta Andy meg Emily az ikrek szobáját.?-lépett be a bejárati ajtón egy ismerős hangú ember.
-Kevin?-hunyorogtam a szőke fiú felé.
-Nyugi nem azért jöttem, hogy elrontsam a románcot.-mutatott rám majd Ross-ra.-Andy megkért, hogy segítsek a babaszobák-nál neked. Festés, szerelés és egyebek. De úgy látom még se kellek.-tette le a földre a szerszámos dobozát.
-Te tudsz szerelni?-mutatott a ládikára Ross.-Mert akkor hasznunkra leszel. Én nem igazán értek az ilyenekhez.-húzta el a száját.-Liz?-érdeklődött, hogy engem nem-e zavar.
-A segítség mindig jól jön.-húztam biztató mosolyra a szám, Kevin-t bámulva.
