2. évad 4. rész: Az új lány

Az új lány

(Két hét múlva, Március 14., Szombat)

-Reggelt húgi.-nyitott be a szobába, hangosan köszönve Andy.
-Aah.-nyögtem fel.-Mennyi az idő?-hunyorogtam az ágyamból felé nézve.
-Gyerünk kelj ki az ágyból. Fél egy van.-húzta el a függönyöm.
-Bunkó vagy!.-rántottam a fejemre a takaróm, hogy ne vakuljak meg a hirtelen fénytől.
-Na kérlek búj ki az ágyból!. Kettő felé át jön Matt és a barátnője.-ült le a lábamhoz és leráncigálta rólam a paplant.
-És? Az még jó egy óra. Miért nem aludhatok addig?-kapaszkodtam bele a pokrócomba és megpróbáltam vissza kaparintani a bátyámtól.
-El kell mennem boltba. Segítened kéne Emily-nek. Nem igazán tud mozogni már.
-Jól van.-adtam meg magam és elengedtem a takarót, ami könnyedén hullót Andy ölébe.
-Köszi.
-Igazán nincs mit.-dünnyögtem az orrom alatt.
-Hozzak valamit a boltból?-állt meg az ajtóban.
-Ja. Chips-et és valami gyümölcsöt.
-Van a szobámba egy csomag dohány. Tudsz tekerni nekem pár szálat?
-Nem igazán, de majd megoldom.-legyintettem és a szekrényem elé libbentem.
-Sietek vissza.
-Okés.-hajoltam be a gardróbba, nem is foglalkozva Andy-vel.
Magamra ráncigáltam valami tűrhető ruhát, amiben azért vendégeket is lehet fogadni.

-Emily, csak Matt és a barátnője jönnek át?-kiabáltam le neki a konyhába.
-Igen.-érkezett a válasz.
-Remek.-mondtam magamnak.-Nem tudod, hogy hol van a telefonom?-értem le hozzá a konyhába.
-Ott van.-mutatott a nappali felé. És valóban ott volt a dohányzóasztalon.
-Ó köszi.
-Nincs mit. De csak szólok, hogy tíz körül keresett Kevin. Andy vette fel... És nem volt túl kedves.
-Hogy mi? Mi az, hogy ne volt kedves.?
-Először is azt meg kell értened, hogy a bátyád szeret téged. És amit mondott a barátjának azt nem azért mondta neki, hogy neked ártson. Őszintén, én is egyet értek vele. Csak kicsit kedvesebben is beszélhetett volna.
-De mit mondott neki?- lettem kicsit ideges. 
Most bele gondolva egy hete nem is láttam Kevint. Azaz múlthét Pénteken járt itt, és előtte kedden. 
De kedden csak annyira volt itt, hogy megbeszéljük a az előző szombatot, pénteken pedig Andy hívta át zenélni.
-Azt majd kérdezd meg Andy-től.
-Nagyon fel tud ám baszni a pasid.-Ráztam meg idegesen a fejem.-Fel hívom Kevin-t.-nyitottam meg a telefonkönyvet a mobilomon.
-Liz?-szólt bele.
-Igen. Figyi nem tudom, hogy mit mondott neked a bátyám, de felejtsd el. Vagy is... Amit nem én mondok azt...
-Hé-é-éj! Nyugi. Nem mondott semmi olyant ami nem lenne igaz.-vágott a szavamba.-Oké persze közölhette volna szebben is. De igaza volt. Van.
-De mit mondott neked?
-Röviden, hogy adjak neked és Ross-nak egy esélyt.-
Ross-nak? Na vele utoljára csütörtökön találkoztam, elvitt egy filmre. De azóta nem is beszéltünk.
-Mi van?-kérdeztem vissza, mint ha nem értettem volna amit mond.
-Andy mondta, hogy most alakulóba van valami.
-Igen. Barátság. Semmi több. Most szakítottunk. Nem fogok összejönni azonnal valakivel.
-És ha nem most szakítottunk volna, akkor bele mennél vele egy kapcsolatba?-vált bizonytalanná a hangja.
-Hát...
-Szóval igen. Na látod, ezért van igaza a bátyádnak. Néha nem ártana, ha hallgatnál rá.
-Ebbe nem gondoltam bele. Mármint abba, hogy össze jönnék e Ross-al. De ha igen. Az nem lenne őszinte a részemről.
-Miért nem?
-Mert hasonlít rád.
-Hogy mi?
-Kevin. Most elárulok neked egy óriási titkot.-suttogtam a telefonba. Emily pedig láthatóan érdeklődött és közelebb lépet hozzám.-De még mindig nem vagyok túl rajtad. És mivel te is és Ross is szőkék vagytok, énekeltek, zenéltek, cuki a mosolyotok, jó a humorérzéketek és ugyan olyan hülyék vagytok, hogy tetszem nektek, így rád emlékeztet. És igen, tudom, hogy nem csak ennyit kéne néznem. De nekem ez jut először eszembe róla.
-Értem.
-Jó lenne találkozni valamikor.-csúszott ki a számon.
-Holnap egy mozi?-érkezett válaszként.- De persze csak is szigorúan barátilag.
-A holnap nem jó. Megígértem Anne-nek és Brook-nak, hogy velük leszek.
-Értem. Jól van. Akkor majd vissza térünk erre. Most viszont megyek vissza tanulni.
-Rendben. Szia.
-Szia. És köszi, hogy hívtál.-nyomta ki a telefont.
-Nincs mit.-mondtam a sötét készüléknek.
-Tényleg Anne-ékkel leszel?
-Most már igen.
-Bolond.- ölelt magához.-Segítesz megteríteni?
-Persze.
Emily-vel megterítettünk öt főre, kikészítettünk pár alkohol mentes és alkoholos italt, majd a TV elé letelepedve vártuk Andy-t és Matty-éket.

-Megjöttem.-nyitott be a házba, egy nagy papírszatyorral Andy.-Matt és Lena is hamarosan itt vannak. Tessék Liz. Chips és ananász.-dobta az ölembe a rendelésem.
-Kösz.-válaszoltam flegmán.
-Mi a baj?.-matatott a szatyorban.
-Beszéltél Kevin-nel.
Andy hirtelen abba hagyta a matatást és rám nézet.
-De nyugi. Ezt most nem hozom fel. Majd miután Matt-ték elmentek megbeszéljük.-Néztem fel a bátyámra.
-Fel mentem átöltözni. Ha megérkeznek légy kedves. Mostanában nem épp ez az erősséged.-forgatta a szemét és eltűnt az emelet irányába.
-Ki az a Lena?-ragadt le az első mondatnál Emily és kikapta a kezemből a chips-et.
-Nem tudom. Gondolom Matt barátnője. És az az enyém.-vettem vissza a zacskót.
-Terhes vagyok!
-Aaa. Tessék.-vágtam hozzá. Ezzel mindig elér mindent. De nem is ő lenne, ha ez nem így lenne.
-Köszi. De akkor passzolnál hozzá egy kis nutelát... vagy nem is! Inkább lekvárt. Vagy tudod mit? Mindkettőt és egy kis savanyú uborkát is hozhatnál.
-Gusztustalan vagy.-álltam fel és kisétáltam a konyhába, hogy össze szedjem azokat amiket Emily felsorolt.
-Terhes vagyok. Egyszer majd te is leszel. Akkor majd megérted.
-Nem leszek.-nevettem fel.
-Dehogy nem.-zárta le a témát.-Hozd már. Éhes vagyok.
-Viszem.

Emily már befalta a chips-emet nutellával és lekvárral majd az uborkát ette nutellával, amikor csöngettek.
-Hagyd kinyitom.-toltam vissza Emily-t a kanapéra.-Inkább mosd meg az arcod. Csupa... izé vagy.
A bejárathoz léptem és ajtót nyitottam.
-Szia Matt.-ugrottam a nyakába. Fél éve nem is láttam.-Szia. Biztos te vagy Lena.-nyújtottam kezet a gyönyörű vörös hajú lánynak.-Elizabeth vagyok.
-Szia. Lena.-fogadta el kedvesen a kézfogásom.
-Gyertek csak beljebb. Andy öltözik, Emily pedig... hát ő is mindjárt jön.-léptem el az ajtóból, hogy bejöhessenek.
-Matty mesélte, hogy te és a barátnőid szinte szétválaszthatatlanok vagytok.-lépet be a házba Lena.-Ez igaz?
-Hát... Van benne valami.-nevettem fel.-Végül is együtt nevelkedtünk, egymás mellett nőttünk fel. 
-Őrülnék, ha nekem is hasonló barátaim lennének. De a munkám miatt legtöbben csak féltékenyek.
-Miért mi a munkád. Vagy is izé.. Mit dolgozol?-vakartam meg a tarkóm.
-Lena modell.-válaszolta Matt.
-Nem is vártam ennél többet tőled Matt. Vagy is ne érts félre. -emeltem fel a kezem védekezően Lena felé.-Matt mindig is a szép lányokat szerette. És sokszor nem számított neki, hogy az illető intelligenciája hol áll. Ami persze nem azt jelenti, hogy te nem vagy intelligens, hisz nem is ismerlek.
-Nyugi értem.!-nevetett Lena Matty-vel együtt.-Ismerem Matty-t. Már három éve együtt vagyunk.-kulcsolta az ujjait Matt ujjaira.
-Amúgy nem értem, hogy mi oka van akárkinek is féltékenykedni e miatt. Szerintem ez tök jó dolog.  Szép vagy. És ha a barátaid, vagy akárki, e miatt féltékeny rád, azok hülyék. A barátok osztozkodnak az ilyeneken. 
-Aranyos vagy.
-Tudom.-legyintettem.
-Sziasztok.-lépet mellénk Andy, kezet fogott Matty-vel és megpuszilta Lena-t.-Emily fel ment ledőlni. Nem érzi jól magát.-súgta a fülembe.-Felmennél hozzá?-nézet aggódva a szemembe.
-Persze.-váltam komollyá én is.-Elnézést most fel kell mennem.-fordítottam hátat és Emily felé vettem az irányt.
Aggódva vettem a lépcsőfokokat. Mostanában túl gyakran jönnek rá Em-re ezek a hirtelen rosszullétek.
-Itt vagyok.-rontottam be a szobájukba.
-Én is.-láttam az arcán a fájdalmat.
-Mi a baj?-ültem le mellé az ágyra.
-Nem akarom ki mondani!.-rázta meg a fejét.-AU!-markolt a combomba.
-Emily mi a baj?!-kezdtem el aggódni még jobban.
-Fáj. Nagyon. De nyugi jól leszek.-dőlt le.
-Ne szóljak Andy-nek? Ne menjünk be a kórházba?
-Sziasztok. Andy mondta, hogy feljöhetek utánad. Zavarok?-kopogott a szobába Lena.
-Hát...-kezdtem el gondolkodni, hogy erre most mit is mondjak.-Figyi. Nem akarlak megbántani, de most nem éppen fogadó képes Emily.-próbáltam kedves lenni.-Viszont szólnál Andy-nek, hogy be kéne menni a kórházba?
-Nem! Nem kell. Jól vagyok.-próbált felülni, de ismét vissza dőlt  és a hasához kapott.-Hívjátok!
-Jézus. Rendben.-pördült meg Lena és elsietett.
Nem is kellet egy perc se Andrew és Matt mellettünk termettek.
-Kicsim!-Ragadta meg Em kezét.
-Nagyon fáj.-csordult ki a könnye a fájdalomtól.
-Fel tudsz állni?
Emily csak megrázta a fejét.
-Matt segítenél?-fordult hátra segítség kérően barátjához.
-Persze.-lépet Emily másik oldalára Matty.
-Segítsük fel.!
-Rendbe.-akasztotta Emily egyik kezét a vállára.-Lena beindítanád az autót.?
-Persze.
-Megyek veled.-rohantam Lena után.
Kiálltunk Andy autójával a ház elé és kinyitottuk az ajtót Emily-nek.
Andy és Matt letámogatták az emeletről Emy-t majd berakták a kocsiba.
-Liz. Ti gyertek utánunk Matt autójával.-dobta nekem Matty kocsikulcsát.- A kórházban találkozunk.-ült be az volánhoz és félpercen belül el is hajtottak.
-Mi is menjünk.-vette ki a kezemből a kulcsot Lena.
-Rendben.-követtem az autóhoz.

-Hányadik hónapban van?-fordult felém félúton a kórházhoz.
-Hetedik.-bambultam ki az ablakon.
-Ikrekkel terhes. Lehet, hogy csak rossz helyen ficánkolnak.-próbált nyugatin.
-Lehet.-fordultam felé.-Remélem.

2. évad 3. rész:Éneklés és Kevin

Éneklés és Kevin.

Ross betartotta a szavát. Három óra tízkor hívtam és akkor azt mondta, hogy húsz per és itt van. Hát pontban harminckor az ajtónkban állt.

-Na?-tárta szét a karját amikor ajtót nyitottam.
-Mi na?-lepődtem meg.
-Szarul nézel ki. Vagy is izé...
-Mi na?
-Pontos voltam mi?-húzta pimaszul mosolyra a száját.
-Aha.-nevettem fel. Azért be kell, hogy valljam. Ross nem néz ki olyan szarul. Főleg ebben a szerelésben.

-Na és mond. Be is mehetek? Vagy itt kell fagyoskodnom még?
-Oh bocsi. Gyere csak be.-álltam odébb
-Bocsi, hogy az előbb azt mondtam, hogy szarul nézel ki. 
-Semmi. Úgy is érzem magam. Más napos vagyok és szakítottam a barátommal. Te viszont nagyon jól nézel ki. 
-Most belemennék a flörtbe. De úgy érzem nem lenne fair.
-Ezt, hogy érted?-ültem le az egyik bárszékre a konyhában.
-Nem akarok kibaszni magammal. 
-Mi? Nem értelek.
-Hagyjuk is.-legyintett.-Mit szeretnél csinálni?-sétált a TV elé.-Nézzünk talán valami síros filmet? Vagy hallgassunk síros számokat? Vagy talán együnk fagyit?-nyomta ki a készüléket.
-Nem akarok fagyit zabálni. Így is nagy a seggem.-na ahogy Ross nézet rám ez a mondatom után, azt hiszem, ha a szemmel ölni lehetne ő megtette.

-Bolond vagy.-dünnyögte a bajsza alatt.-Akkor mit csináljunk?
Esküszöm a nézése miatt legszívesebben oda rohantam volna és megcsókoltam volna. De ott az a volna. Tényleg nem lenne fair vele szembe, elvégre én Kevin-t szeretem. Bármi is történt.
-Énekelni.
-Mi?-húzta fel a fél szemöldökét.
-Énekelni szeretnék. Pár hónapja kiderült, hogy nincs is olyan szar hangom. Gondoltam fejleszteném egy kicsit. És mivel neked van ebben tapasztalatod... így gondoltam segíthetnél.-Sétáltam mellé.-Persze csak ha te is szeretnéd.
-Számomra ez a legjobb dolog. Az ide úton azon gondolkodtam, hogy mit is fogok kezdeni. Mármint, magammal meg veled... Az az... Ebből már nem magyarázom ki magam ugye?
-Nem hinném. De azt hiszem értelek.
-Igen? Mert én magamat se értem.-hunyorított majd egy kis gondolkodás után fülig húzta a száját.
-Most szakítottam a barátommal és bejövök neked... Én se nagyon tudnám mit kezdjek ezzel.
-Nagyon nem szeretem amikor valaki így átlát rajtam.
-Sajnálom. Gyere menjünk a stúdióba.-indultam az említett szoba felé.
-Van házi stúdiótok?-sietett utánam izgatottan. Azt hiszem izgatottan.
-Igen. A bátyámnak volt... azaz még mindig van egy bandája- nyitottam be a szobába és felkapcsoltam a lámpát.
-Menő. De, hogy érted, hogy volt per van?-huppant le azonnal az egyik babzsákba és a kezébe vette Andy egyik elektromos gitárját.
-Azt inkább ne piszkáld. Andy nem szereti ha rajta kívül akárki is hozzányúl.
-Megértem. Én se szeretem ha a kicsikéimet csesztetik.-tette vissza a tartóra.
-Amúgy meg. Van egy bandájuk, de a bátyám barátnője terhes. És most meló meg a terhes barátnő mellet pihentetik kicsit a zenélést. Meg Kevin is májusban diplomázik meg minden.
-Értem. Szóval az exed a bátyáddal zenél.
-Ja.
-Tudsz valamin játszani?-nézett körül.
-Aham. Gitár, zongora kicsit dobolni és kicsit szaxofonozni.
-Szaxofon?
-Szaxofon.
-Jól van.
-Mi az?
-Nem nézném ki belőled, hogy szereted a szaxofont.
-Ki mondta, hogy szeretem.?
-Miért nem szereted?-húzta fel a szemöldökét. Jól áll ez neki.
-De. Szerinted miért játszok.?
-Jaj te. Játsszál nekem!-fonta össze a karját.
-Szaxofonon?
-Igen.
-Hát jól van.-vettem fel a hangszert és bele fújtam.

-Nem rossz.
-Öm...  Köszi?
-De komolyan. Ügyes vagy.-bólogatott elismerően.
-Köszönöm.
-Na de akkor énekeljünk.-ült le a szintetizátor elé.
-És mit?
-Élőszőr is melegítsük és utána egyből  Taylor Swift- Look What You Made Me Do.
-Jézusom!. De ez így nehéz.
-Nem baj. Lássuk mit is tudsz.-kezdett el játszani.-Magasan.
Én  felvettem a gitárom és elkezdtem, ő pedig becsatlakozott.

-Rendben. Néhol kicsit elcsúszol, de ezen kívül nagyon jó. Ja meg kicsit legyél magabiztosabb.-állt mellém.
-Rendben.
-De szeretnélek egyedül is hallani.-vette ki a kezemből a gitárt.
-Öm és még is mikor?
-Most?-tárta szét a karját.
-Nem szeretnék egyedül énekelni.-tiltakoztam.
-Pedig, ha fejleszteni szeretnéd a hangod, akkor kell. Jó sokat.-ült vissza a zongorához.
-Értem én, de...
-Nincs de! The Chanismokers. Na gyerünk.-állt hozzá szigorúan.  Nagyon sexy volt.
-De az egy nagyon nehéz szám.
-Engem nem érdekel.-vont vállat.-Gyerünk!-kezdte a dalt a zongorán.

-Magabiztosabban... hangosabban.... Nyisd ki a szád... Néz rám... Artikulálj... Magasabban... kicsit elcsúsztál...-adta az utasításokat miközben énekeltem.
-Na milyen voltam?-ültem le mellé.
-Égész jó. Tessék fel vettem.-fordította felém a laptopot.
-Ne már.
-Jó ha hallod magad. Máskor ezért vedd majd fel a fejhallgatót. Sokat lehet belőle tanulni.
-Igen is.-nevettem fel.
-Sziasztok.-lépett be Kevin (!) a szobába.
-Kevin? Te meg mit keresel itt?-álltam fel és elé léptem.
-Andy mondta, hogy jöjjek át, hogy átnézzünk pár számot. Azt hittem nem leszel itthon. Nekem legalább is ezt mondta a bátyád.-nézte Ross-t miközben hozzám beszélt.
-Andy viszont nincs itthon.-léptem egy lépéssel odébb, hogy ne Ross-t nézze, hatásos is volt. Azonnal a szemembe nézett. De nem igazán olyan aranyosan mint szokott, inkább ingerülten. Kicsit meg is ijedtem.-És ami azt illeti nem is mostanában fog haza érni. Mikorra beszéltétek meg?
-Mostanra!-lett még ingerültebb. Elég szarul nézett ki. Egy kinyúlott, kifakult és gyűrött szürke pulóver, alatta egy fekete póló ami kilógott a pulcsi alól, egy szakadt farmer és a fekete bakancsa volt rajta. A haja tiszta kóc volt és a szemei tiszta vörösek voltak.
-Te jó ég!!-léptem egyet hátrébb és sikeresen megbotlottam az egyik hangszerben. Kevin elkapta a csuklóm és megtartott nehogy elessek.
-Mi az?-kérdezett vissza nem is törődve vele, hogy az imént majdnem elestem.
-Te be vagy szívva.!-hátráltam tőle.
-És akkor?
-Mi és akkor? Teljesen idióta vagy?!-ijedtem meg tőle, és teljesen kiakadtam. Nem normális.
-Mi közöd van hozzá, hogy én mit csinálok?-nyújtotta tovább a felsője ujját.
-Sok!-oké ezt nem igazán gondoltam át.
-Igen?-nevetett fel.-Tudod miután össze feküdtél evvel a majommal.-mutatott a hátam mögé-Ezek után az se érdekel, ha azt mondod, hogy sajnálod, pedig aztán legalább ennyit kinyöghetnél. És ahhoz pedig, hogy mit csinálok magammal, na ahhoz meg végképp nincs semmi közöd. Értve vagyok?
-Na és? Mi van ha összefeküdtem vele? Ha nem rémlik kidobtál egy buli kellős közepén.-kezdtem el kiabálni.
-Héj-héj!-emelte fel védekezően a jobb kezét Kevin.-Halkabban, nem csak te vagy ám másnapos. Sőt én még be is vagyok tépve. Úgyhogy halkulj el.
-Nem akarok közbe szólni.-hallottam meg Ross hangját. Szegény csak ott ül és hallgatja a veszekedésünket. Kevin gyilkos tekintettel nézett rá.-De nem feküdtünk le.!-jelentette ki tök lazán.
Kevin arca lefagyott és kíváncsian fürkészte az arcom és próbálta elkapni a tekintettem. De én csak elnéztem mellette. Nem akartam, hogy a szemembe nézzen. Így is a sírás kerülgetett.
-Igaz ez?-szólt hozzám lágy hangon.
-Ross...-pislogtam a plafonra.-Kérlek most menj.-folyt végig az első könnycsepp az arcomon és azonnal követte a következő is.
-Rendben. Majd hívj.!-sétált el mellettem és nyomot egy puszit a homlokomra.-Sziasztok.
-Liz kérlek válaszolj.-akarta meg fogni a kezem, de én elrántottam.-Ne csináld ezt! Kérlek!-na ekkor jöttem rá, hogy neki is fáj az ami most itt folyik köztünk, mert neki is megjelent egy kövér könnycsepp a szemében és nagyokat pislogva távozott is. Na ekkor néztem a szemébe.-Kérlek mondj valami!-hallottam a hangján, hogy sír. Most először hallottam és láttam úgy igazán sírni.-Kérlek!- harapta be az ajkait, és legörbült a szája. Én is elkezdtem sírni.
Megráztam a fejem-Nem. Nem feküdtünk le. Nem tudnám ezt megtenni.-kaptam el a tekintetem.
Kevin megkönnyebbülten engedte el magát és magához ölelt.-Sajnálom!-zokogta a hajamba-Sajnálom, hogy ilyennel vádoltalak. Sajnálom amit a bulin mondtam.
Eltoltam magamtól.
-De megtetted. Nekem ez pont elég volt. Sőt, sok is. Nem csinálhatod ezt.!-töröltem meg a szemem. Végig néztem Kev-en, és rá kellet jönnöm, hogy még így is, rongyosan, ki sírt szemekkel, könnyes arccal és a fűtől kitágult pupillákkal is nagyon jól néz ki.
-Tudom és tényleg nagyon sajnálom!
-Elhiszem, hogy nagy a stressz rajtad a vizsgák miatt meg minden. De ezt akkor se teheted velem.
-Liz, kicsim, Sajnálom.! Szeretlek!-túrt a hajába.
-Én is szeretlek. Nagyon. Talán még túlzottan is. De ezt-mutattam rá majd magamra-Ezt most szüneteltessük. Mármint...-néztem a padlóra.-De nehéz ez.-Kevin csak szomorúan fürkészett.-Erre a kapcsolat témára... térjünk majd vissza a vizsgáid után. Rendben.?
-Renden.-bólogatott csalódottan.-De akkor béke van?
-Idővel az lesz.-öleltem magamhoz.-Van még nálad Cigi?
-Fűre gondolsz?-simogatta mosolyogva a hátam.
-Igen.-nevetem fel és még jobban belebújtam az ölelésébe.
-Van. Tekerjek egyet?
-Aha. 
-Rendben.-engedett el.
-De ne most!-húztam vissza magamhoz.-Ölelj még egy kicsit.
-Jól van.-húzta még szélesebb mosolyra a száját.

Így lesz a legjobb. Vagy is. Nem árt egy kis szünet, hogy mind a ketten rájöjjünk, hogy mit is akarunk. Fájt ezt kimondani és ahogy láttam Kevin-nek is fájt, de inkább belement. Így legalább közel lehet.

-Na most már neki állok  annak a ciginek.-engedett el egy pár perc után.
-Jól van.
-Menjünk ki a teraszra?
-Aha. Nem ártana.-indultam meg  az előszoba felé Kevin után.
-Akkor menjünk. Kint megtekerem majd.
-Oki.-nyitottam ki a teraszajtót.
-Hideg van kint. Húz egy pulcsit.-dobta felém a bőrdzsekiét.
-Köszi.-bújtam bele. Imádom Kevin cuccait. Olyan kényelmesek. Bár az mondjuk lehet, hogy gáz egy kicsit, hogy egy a gatya méretünk.

Kiültünk a teraszra, Kevin megtekerte a cigit és tekert egy rendeset is magának és nekem is.
-Tessék tiéd lehet az első slukk.-nyújtotta felém a cigit és az öngyújtót.
-Köszi.-gyújtottam rá.-Na és mit csináltál ma?-próbáltam belekezdeni egy témába.
-Otthon voltam, gondolkodtam és miután meguntam neki álltam szívni és kajáltam... Jó sokat. Te?
-Lássuk csak, sírtam, sírtam és énekeltem aztán ismét sírtam.-nyújtottam át a méreg pálcát.
-És mit tervezel a nap hátralevő részében?-szívott bele egy mélyet a fűbe.
-Arra gondoltam, hogy ezt elszívjuk és utána zenélnék még egy kicsit.
-Tetszik az ötlet csatlakozom.
Még elbeszélgettünk kicsit a programunkról majd rátértünk arra, hogy mostanában nincs olyan sok jó új szám. Mire elszívtuk a cigit pont be is fejeztük ezt a zene témát.
-Akkor most jöhet a tiszta dohány.-vettem a számba a töltött cigit.-Ó jaj bocsi ezt fel kell vennem.-néztem a telefonomra ami megcsörrent.-Anne az.
-Csak nyugodtan.
Odébb mentem egy kicsit és felvettem a mobilt.-Szia.
-Szia. Most hallottam, hogy mi volt reggel. Ross mesélte. Jól vagy?
-Azt is mesélte, hogy most délután mi volt?
-Igen. Mondta, hogy megjelent Kevin és beszélgetettek. Mond, hogy kibékültetek!-hallottam a hangján, hogy egy kicsit szomorkás.
-Hát fogjuk rá.
-Mi? 
-Kibékültünk de nem jöttünk össze.
-Ő nem akarta? Vagy te?
-Én. Mondtam neki, hogy most koncentráljunk kicsit a saját dolgainkra. Ő a vizsgáira én pedig Emily-re rátok és magamra. Aztán majd meglátjuk mi lesz.
-Értem. De akkor jól vagy? Tegnap este eléggé ko-ra vágtad magad.
-Igen jól vagyok. Kicsit másnaposan,-meg betépve-de minden okés lesz.
-Rendben. Ott van még.?-érdeklődött Kevin hollétéről.
-Igen. Éppen cigizünk.-szívtam el az utolsó slukkot a cigimből és elnyomtam a hamusban.
-Jaj emiatt haragszom rá. Miatta szoktál rá.
-Nem kellett erőltetni.
-Jaj. Na jól van akkor hagylak is titeket. Szioka. Puszi.
-Szia. Puszi.-nyomtam ki.
Vissza sétáltam Kevinhez és ő még csak akkor kezdett neki a cigiének.

-O istenem, most úgy megcsókolnálak.-láttam meg. Annyira jól néz ki.
-Mi akadályoz meg benne?
-Igazad van.-hajoltam hozzá közel.-De beakarom tartani amit mondtam.
-Egy csók nem a világ vége.- hajolt ő is közelebb, a szánk között alig volt egy centi.-De nem erőltetek semmit.-mondta szinte a számba. Beletúrtam a hajába és ráharaptam az alsó ajkamra.
-Ilyenkor nagyon sexy vagy. -lehelte szinte. Szélesre húztam a szám és átültem az ölébe. A homlokát a homlokomnak döntötte szívott egyet a cigiből és elnyomta, kifújta a füstöt úgy, hogy ne rám jöjjön.
-Direkt kínzol ugye?-nyalta meg a szája sarkát. Bólogattam és a tarkójába kapaszkodva a szájára tapasztottam a szám. A csók közben Kevin feljebb húzott magán és a csípőmnél fogva magához ölelt.
-Khm...
-Jézus Andy!.-szakadtam el Kevin-től
-Megharaptál.-kapott a szájához Kev.
Andy csak felvont szemöldökkel és összefont karral nézett le ránk.
-Bocsi.-szálltam ki az öléből.
-Örülök, hogy kibékültetek és, hogy Happy van meg, hogy újra együtt, meg minden, de ha lehetne ezt szobán csináljátok.
-Ami azt illeti nem jöttünk össze.-igazította meg a haját Kevin.
-Ja. Pedig az jött le. Füveztek, majd felfájatok egymást...
-Mi nem...-kezdtem védekezni.
-Ne mond. Bűzlik itt minden. Az a baj, hogy ez nem az első. Mostanában túl sokat csináljátok ezt. Csökkentsétek a dózist, vagy adjatok nekem is.
-Hát ha gondolod tekerhetek még egyet.- húzta már elő a zsebéből a kellékeket.
-Nem!-vettem el tőle.- Elég legyen neked mára.
-Igaza van Liz-nek. Egyetek valamit és pihenjetek. Szarul festetek. Ami mondjuk a mai nap után érthető. Aludj itt ha gondolod.-nézett Kev-re majd eltűnt a házban.
-Itt aludhatok?-nézett rám érdeklődve
-Hát hallottad a főnököt.-nevettem fel és felhúztam a kabát cipzárját.-Kezd hűvös lenni.
-Akkor menjünk be.-állt fel.-Na és mond-léptünk be mi is a házba.-aludhatok veled vagy a vendégszobába csövezzek?
-Felőlem itt aludhatsz. De nem velem. Sőt lehet, hogy az lenne a legjobb ha haza mennél. Vagy is... Nem muszáj...-na a mondatott már nem tudtam befejezni mert Kevin megcsókolt.
-Néha nem ártan ha befognád.-mondta miután elszakadtunk egymástól.-Aludjak itt vagy ne?-tette a kezét a vállamra.
-Lehet, hogy most nem kéne.-húztam el a szám.
-Rendben. Akkor haza megyek.-puszilta meg a homlokom.-Szia Andy, szia Emily haza mentem.-kiabált fel az emeletre majd kedvesen rám mosolygott egy cuki kacsintás kíséretében.-Majd össze futunk. Szia.
-Szia.

2. évad 2. rész:Ez már biztos.

Ez már biztos.

Kevin beljebb lépett a házba és engem nézett, vagy öt kínzó percig. Igen csalódott volt a tekintete.
Basszus ugye nem hiszi azt, hogy én és Ross... szóval, hogy lefeküdtünk?

-Szia.-köszönt.
-Szia.-néztem a szemébe, hát ha rájövök valamire. De nem vettem ki belőle mást csak, hogy nagyon ő se tudja, hogy mit kéne mondania.
-Beszéltem Andy-vel és ő mondta, hogy itt vagy. Kocsiba szálltam és ide siettem. De nem is tudom, hogy mit gondoltam. Szakítottam veled. De erre nem számítottam, hogy azonnal valaki más karjaiba rohansz.
Nem mondtam semmit. Komolyan kinézi belőlem, hogy ilyen hamar túl teszem magam rajta, és, hogy akkora ribanc vagyok, hogy lefekszem valakivel akit alig ismerek?! Hát akkor legyen.
-Lefeküdtél vele.-jelentette ki.-Ez most komoly?! Hát ezt nem hiszem el. Mekkora egy lotyó vagy!-láttam, hogy bekönnyezett a szeme. De ezzel a lotyó dologgal az én szívemet is még jobban össze törte, ha az lehetséges még.
Hirtelen elkapott a düh, a csalódottság és a menekülés.
-Azt hiszem most menned kéne.-kerültem el a tekintetét.
-Mond meg a szöszinek, hogy remélem boldog, hogy kihasznált egy részeg szomorú lányt.-fordított hátat és kisétált a házból.
Én össze rogytam és bőgni kezdtem.
-Héj minden oké?-jelent meg a lépcső tetején Ross. Mellém sétált és leguggolt.-Miért nem mondtad neki, hogy nem feküdtünk le?
-Mert, hah ehezt-próbáltam, zokogás közben beszélni.- hiszi róhólam, akkor higgye csahak ehehezt.-bújtam oda Ross-hoz.
-Jól van. De nem vagy az.-simízte a hátam.
-Bocsi, hogy most téged is utál.-szipogtam a mellkasába bújva.
-Az engem nem érdekel.-puszilta meg a fejem búbját.
Ott ültünk egymásba kapaszkodva. Én Ross-t ő pedig engem ölelt.
-Kopp kopp bejövök.!-nyitott be a házba Andy.-Héj minden rendben?-sietett mellénk.
-Nem éppen.-nézett fel rá Ross.
-Jól vagyok.- próbáltam össze szedni magam.
-Azt látom.- Segített fel a földről.-Láttam Kevin-t elrohanni.  Megmagyarázná valaki, hogy mi is történt. Ha kell megverem. Kivéve ha te csináltál valamit. Akkor téged verlek meg.-mutatott Ross-ra.
-Mi ez a hülye verekedés mániád?.-néztem rá kissé lesajnálóan.-Már engem fáraszt.-töröltem meg az arcom.-Menjünk inkább. Ross nem, csinált semmi rosszat. Csak rosszkor volt rossz helyen.
-Te velem ne beszélj így!-ragadta meg a csuklom, amikor elmentem mellette.-Inkább köszönd meg, hogy otthon hagytam a terhes barátnődet, aki nem mellesleg szenved a fájdalomtól, és ide jöttem érted mert te 19 éves fejjel annyira leiszod magad és kitudja, hogy még mit csináltál, hogy a világod is alig tudod és egy szinte idegen srácnál ébredsz. Szóval most kérlek ne flegmáz és mond el, hogy mi történt.!
-Sajnálom.-szégyelltem el magam.-De erről most nem szeretnék beszélni.-rántottam el a karom.-Ha gondolod, haza megyek gyalog. Megérdemlem.-sírtam el magam ismét.
-Jól van.-higgadt le egy kicsit.- Akkor majd elmondod, ha szeretnéd. Gyere menjünk. Emily már idegeskedik miattad.

A haza út nagyon kínos csendben telt.
Néha néha elkaptam Andy mogorva, lenéző, csalódott tekintetét és igen szarul esett. Nem sűrűn szokott rám így nézni.
Ahogy beléptem a házba Emily a nyakamba ugrott. Már amennyire a hasa engedte.
-Te jó ég! Aggódtam ám érted. Minden rendben? Hol voltál.
-Kicsim én most felmegyek átnézem a holnapi melót.-indult el a lépcső felé Andy.
-Szakított velem tegnap este.-néztem le a földre. Andy hátra fordult és döbbenten nézett rám.
-Hogy mi?-lépett vissza hozzánk.
-Utána elég sokat ittam és a buli közepén elindultam valahova Ross pedig jött utánam. Haza vitt berakott az ágyba és ennyi. Éés igen, reggel úgy keltem, hogy a világomat se tudtam. De nem feküdtem le vele. Viszont Kevin azt hiszi.
-És miért nem mondtad neki ma amikor ott volt, hogy nem így van.-karolt át a bátyám és szorosan magához ölelt.
-Ha ezt nézi ki belőlem.
-Nem nagyon értem.-húzta el a száját Emi.-Hol voltál? Ross-nál? És Kevin, hogy került oda? És... mi van?
-Mindegy a lényeg az az, hogy szakítottunk. De most...-néztem Andy-re.-Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hoztalak. Most viszont ha megharagszotok rám, ha nem, felmentem a szobámba.-futottam fel a lépcsőn és bőgve temettem az arcom az ágyamba.
Egy kiadós bőgés után a telefonomért nyúltam és tárcsáztam egy számot.

-Hello Lynch ház.-szolt bele a készülékbe egy ismeretlen hang.
-Szia. Ross ott van?
-Ja. Ross valami csaj keres.-kiabált el a telefon mellet.-Mindjárt jön.
-Köszi.
Nem tudom, hogy reggel a tesói és a szülei hol voltak, de nem otthon.
-Hello?-hallottam meg Ross hangját.
-Szia Liz vagyok.
-Ó! Szia. Honnan tudod ezt a számot?
-Tegnap este te adtad meg és mondtad, hogy erről bár mikor hívhatlak.
-Ó. Tényleg. Nem gondoltam volna, hogy erre emlékszel.
-Ez még meg van. Mond zavarok?-hallottam a zsivajt a háttérben.
-Nem, dehogy. Csak a család most ért haza a kiruccanásból.
-Hogy mi?
-Nyaralás félén voltak.
-Értem. Akkor nem is zavarlak. Legyél csak a családoddal.
-Húsz perc és ott vagyok?-hallottam a hangjában, hogy komolyan is gondolja.
-Igazán nem kell. Hívok majd valaki mást.
-Társaságra van szükséged?
-Nem ártana.
-Akkor meg? Ráérek. Ők meg majd csak túl élik nélkülem. 
-Köszönöm szépen.
-Húsz perc.-nyomta ki a telefont.
Én kikászálódtam az ágyból és leballagtam a nappaliba.

-Jól vagy Liz.?-ült a kanapén Andy.
-Meg vagyok. Emily?
-Brook-kal és Col-al elmentek a városba, és lassan én is követem őket. Velem jössz?-tápászkodott fel.
-A-a. Átjön Ross. Arra gondoltam elterelem a figyelmem egy kicsit...
-Ross-al? Figyelj elhiszem, hogy ki vagy Kev miatt, de nem megoldás, ha azonnal egy másik srác karjaiba rohansz.
-Nem fejeztem be. Arra gondoltam, hogy elterelem egy kicsit a figyelmem Kevin-ről és zenélek egy kicsit Ross-al. Ha már kiderült, hogy van hangom, akkor fejleszteném egy kicsit.
-Ja. Rendbe...Bocsi. Én viszont elindulok. Jó szórakozást. Vagy mit.? És csak okosan.-húzta fel a cipőjét.
-Igen is.-mosolyodtam el halványan. Imádom a bátyám.