A sebek
-Utállak. -Indultam meg a hálója felé. -Most mi van te nem jössz? -fordultam vissza, miután ő még mindig a nappaliban állt
-Öm, nem. Nem tudom, hogy hol a cigim. -tapogatta a zsebeit.
-Előszoba.
-Ki jössz cigizni? -kapta fel a dobozt és elindult az ablak felé.
-Ja miért is ne. -vontam vállat és őt követve kimásztam az ablakon a tűzlépcsőre. -Uh basszus a hátad! -láttam meg a vörös karmolás nyomokat rajta.
-Ne foglalkozz vele. -válaszolt a magasba nyújtózkodva ásítás közben.
-Ez én voltam? -simítottam végig a hátán.
-Szerinted? -szisszent fel amint hozzá értem.
-Bocsi. -hintettem puszit a vállára.
-Mondom, hogy ne foglalkozz vele. -legyintett flegmán. A szájába tett egy cigit és a kezembe nyomta a dobozt. Én is kivettem egy szálat, majd a pulóver zsebébe csúsztattam a többit.
-Bassza meg ez a szar! -rázta meg a kezét benne az öngyújtóval. -Beszart az öngyújtóm. Van nálad?
-Nincs. -ráztam meg a fejem.
Kevin bekopogott a szomszéd ablakon.
-Mit csinálsz?
-Szerzek tüzet.? -nézett fel rám.
Az ablak kinyílott és egy fiatal srác dugta ki a fejét.
-Szia Kev. Azaz sziasztok. -vett engem is észre, én csak intettem neki zavaromban. -Ő kicsoda? -súgta oda Kevinnek felém mutatva. -Rég láttam már nálad csajt.
-Oh, hogy ő? -nézett vissza rám. -Az exem.
-Aham. Mindent értek. Miben segíthetek?
-Tudsz adni tüzet? -ásított ismét.
-Persze. -tűnt el az ablakból.
Kevin visszaindult hozzám, mögötte pedig kimászott a srác is az ablakon egy cigivel és egy öngyújtóval.
-Szia Loe. -nyújtotta a kezét.
-Liz. -teljesen zavarban voltam, ugyanis én még mindig egy bugyiban és Kev pulóverében voltam, ami éppen, hogy csak eltakarta a fenekem.
-Szép a hátad haver.
-Ennél már nem is lehetne kínosabb ez a helyzet. -szörcsögtem a fogaim között.
-Hidd el, hogy lehetne. Mondjuk, ha a bátyád lenne itt vagy Ross. Vagy apád. -szívott bele a cigiébe Kev és felém tartotta az öngyújtót. -Vele meg ne foglalkozz házas és van egy 4 éves lánya. Na meg meleg is.
-Bizony. -húzta ki magát Leo. -De elszívom és nem is zavarok tovább nyugi.
-Nem zavarsz. -húztam kedves mosolyra a szám.
-De igen! -bólogatott Kevin.
-Te kopogtál be. -nevetett fel Leo.
-Nem zavarsz. Viszont én, ha elszívtam tényleg megyek. -ásított a szemét dörzsölve.
-Jól lefáraszthattad. -nézet rám. -Na jó megyek is. -nyomta el a félig elszívott cigit. -Még Joe felébred és jön a kiabálás. Jóéjt skacok. -tűnt el.
-Gyere ide. -karolt át Kev. Az állát a fejemre támasztotta és beleszívott a cigiébe.
Belebújtam a csupasz mellkasába és mélyen beszívtam a levegőt, hogy érezhessem az illatát. Kevin csak még erősebben magához ölelt. Hallottam a szíve dobogását, éreztem a vére lüktetését. Lehunytam a szemem és élveztem a pillanatot.
-Nem akarom elrontani a romantikát, de mindjárt összeesek a fáradságtól. Menjünk be.
Visszamásztunk a lakásba. Levetettem a pulóverét és bebújtam az ágyába. Kevin is levette a farmerját és Ádám kosztümben feküdt be mellém. Hátulról átölelt és ott feküdtünk kiskifli nagy kifli pózban.
Egy perc se telt el, én már is hallottam és éreztem a nyakamon Kevin megnyugtató szuszogását.
Reggel arra ébredtem, hogy csengetnek. Átnéztem a vállam felett és láttam ahogy Kevin a nadrágját felráncigálva indul a bejárathoz ajtót nyitni.
Kétpercen belül kétségbe esetten tért vissza.
-Mi a baj? -dörzsöltem a szemem rekedtes hangon.
-Öltözz fel! -dobott rám egy pólót és egy férfi rövidnadrágot, amit az ágy végéből halászott elő. Gondolom a pizsamája.
-Miért?
-Itt van a bátyád és szerintem éppen a nappali állapotán szörnyülködik.
-Bassza meg!. -vettem fel a ruhadarabokat.
Félve mentünk ki a nappaliba, ahol Andy mérgesen gyűrte össze a kezében a szoknyámat és az ingemet, amit gondolom a földről szedett össze.
-Jóreggelt. -morogta.
-Nekem annyi. -súgta felém Kevin
-Abban biztos lehetsz! De Elizabethnek is. -dobta felém a holmim.
-Félek. -öleltem magamhoz a cuccaim.
-Ajjaj félhetsz is, amit ezért kapni fogtok. -tűrte fel a pólója ujját.
-Ha most verekedni szeretnél... -kezdet bele Kevin.
-Nem fogok. Ti nem vagytok normálisak -lépet közelebb hozzám és a nyakamra mutatott majd Kevin hátára. -Nem túlzás ez egy kicsit.?
-Meglehet. De...
-Nem érdekel. Van most ennél nagyobb gond is. Ugyan is megjelent reggel nálunk egy szőke hullafáradt srác. -vakarászta a homlokát ingerülten.
Miután értetlenül néztünk rá válaszolt. -Ross. Ross az.
-Igen gondoltam, de mit keres ő itt?
-Hát én azt nem tudom, de azt kellett neki hazudnom, hogy éppen érted jövök. Szóval eljöttem érted. Ő pedig ott vár rád a nappaliban.
-Te elmondtad neki, hogy én itt vagyok? -mondtam teljesen megsemmisülve.
-Nem. Azt mondtam neki, hogy Lenáéknál vagy. Már hazudok is. Remek. Nem érdekel, hogy mit műveltetek az éjjel, de Rossnak lesz néhány kérdése szerintem a nyakadat illetően.
-Oh Bassza meg! -káromkodtam el magam. Beletúrtam a hajamba idegesen.
-Enged ki a hajad. Az talán eltakarja. -mutatott a kócos hajamra Andy. -Van itt nálad valami normális ruhája? -pillantott Kevinre.
-Megnézem. -fordított hátat és elvonult a szobájába.
Én beálltam a tükör elé, ami az előszobába volt kihelyezve és próbáltam úgy igazitani a hajam, hogy eltakarja a foltot a nyakamon.
-Azt mondtad szakítottatok. -nyújtott át nekem egy kupac ruhaneműt Kev, majd a mellkasa elött összekulcsolta a karját. A hangja csalódott volt.
-Igen. Szakítottam is. -fordultam felé.
-Akkor meg mire ez a felhajtás? Ha nem vagytok együtt, akkor nem csináltál semmi rosszat. Még is úgy viselkedsz, mintha megcsaltad volna. Vagy talán ennyire szégyelled az estét. -mért végig.
Egy pillanatra lefagytam. Igaza van.
-Én...
-Mindent értek. -fordított hátat.
-Mehetnénk? -jelent meg Andy a telefonját nézve.
-Igen. -bújtam bele a fekete pólóba és a farmernadrágba, amit Kevintől kaptam. Az átöltözés közben végig a nekem háttal álló tőlem távolodó Kevint néztem.
-Várjatok meg! Én is megyek. -állt meg a halószoba ajtajában Kevin.
-Hogy tessék.? -döbbent le Andy. Persze én is, de én szóhoz se jutottam.
-Vállalnom kell a felelősséget a tetteimért. Ha már kiderül mi is történt, legalább ott leszek. Na meg aztán kíváncsi is vagyok.
-Gonosz vagy. -válaszolt Andy.
-Mi? Én? -nevetett fel. -Bocs. Teljes mértékben hibás vagyok én is. -komolyodott el. -És éppen ezért ott leszek és elmondom Rossnak, hogy igen megdugtam a nődet, vagy is a volt nődet. Azaz a franc se tudja mindet. De bassza meg kurva jó volt. Én nem bántam meg. -nézet egyenesen a szemembe ingerülten.
-Ide figyelj, ne beszélj így a húg...
-Ne! Igaza van. -vágtam a bátyám mondatába. -Szakítottam Rossal. Lefeküdtem Kevinnel. Ebben a sorrendben. Nem csaltam meg.
-De ha nem vagytok együtt akkor miért jelent meg? -ráncigált magára egy fehér pólót Kev.
-Gondolom megakarja beszélni a dolgokat. Honnan tudjam?
-Menjünk. -indult az ajtó felé.
-Várjatok, ti most arra készültök, hogy beállítotok Ross elé kézen fogva? Már nem azért az egyhúszért, de szerintem jobb lenne, ha először Liz és Ross beszélnének egymással négyszem közt. Utána jöhet a nagy felelősség vállalás a tetteinkért rész.
-Igaza van Andynek. -néztem Kevinnre. -Jobb lenne, ha te most itthon maradnál. Szeretnék vele kettesben beszélni. Vagy is nem szeretnék, de azt hiszem muszáj.
-Nyugi haver vigyázok rá.
-Tudom, hogy vigyázol rá. A húgod. -kapta fel a kocsikulcsát. -De én akkor is veletek megyek. Túlságosan kíváncsi vagyok a történésekre. -mosolygott rám pimaszul.
-Azaz arra gondolsz, hogy arra vagy kíváncsi ahogy elmondom Rossnak, hogy miután telefonon szakítottam vele, azonnal hozzád rohantam?
-Hátha ő jobban kezeli a szitut, mint ahogy én kezeltem amikor te rohantál az ő karjaiba.
-Aucs. Ezt megérdemeltem. -kaptam a mellkasomhoz.
-Felőlem jöhetsz. Csak menjünk már!
-Megyek utánatok kocsival. -zárta be maga mögött az ajtót.
A házhoz érkezve megláttam a bejárati ajtónk elött, a lépcsőn ülő Rosst.
Andy beállt a garázs elé, én vettem egy mély levegőt és nem túl magabiztosan, szakadozva fújtam ki azt. Kiszálltam az autóból, visszanéztem a bátyámra, aki biztatóan elmosolyodott.
Remegő lábbakkal indultam meg Ross felé, azonban félúton magabiztosan kihúztam magam és egyenesen a szemébe néztem.
Gyerünk Elizabeth szedd össze magad!
-Szia kicsim. -állt fel amikor odaértem hozzá.
-Szia. -néztem rá majd a házunk elé érkező kocsira pillantottam, amiből Kevin villámgyorsasággal pattant ki. Én reflexből a nyakamhoz kaptam.
-Ez meg mit keres itt? -nézet rá ő is.
-Ő! -javítottam ki.
-Tessék? -hunyorgott rám. A szemei táskásak voltak, az arcára kiült a fáradság és a feszültség. Nem sokat aludhatott az éjjel.
-Nem ez, hanem ő. És hozzám jött.
-Hogy tessék? -nevetett fel kínjában. Megdörzsölte a szemét és a szája elé tette a kezét. -Miért jött? Várj! Ne! Inkább ne is válaszolj.
-Te miért jöttél? -kérdeztem vissza flegmán.
-Hát, hogy megbeszéljük a tegnap estét. De bemehetnénk? Nem itt szándékozom. -mutatott a bejárat felé.
Kevin mellém lépet és kíváncsian fürkészett hol engem, hol Rosst.
-Menjünk, de nem igazán van mit megbeszélni.
-Khm... -érkezett egy erőltetett köhögés Kevintől.
-Azaz van. -néztem mérgesen Kevinre. -Nem akarsz bemenni? Vagy tudom is én?
-Nem. -rázta meg a fejét.
-Oké az a helyzet Ross, hogy tegnap lefeküdtem Kevinnel. És hogy őszinte legyek kicsit se bántam meg. -mondtam ki kerek perec.
-Hogy mi? -szorította ökölbe a kezét.
-Azért lehettél volna kicsit tapintatosabb is. -súgta a fülembe Kevin.
-Mit csináltatok? -kezdet vörösödni a feje.
-Mondanám, hogy bocsi. -vont vállat Kevin. -De kicsit se sajnálom.
-Még, hogy én legyek tapintatos. -dünnyögtem az orrom alatt.
Ross ökölbeszorított keze hírtelen meglendült és egyenesen Kevin állcsontjának csapódott. Én tátott szájjal néztem rájuk. Kevin az állához kapott fájdalmas grimasszal.
-Oké ezt megérdemeltem. -mozgatta az állkapcsát. -De hát, ami igaz az igaz. Lefeküdtünk és még hogy milyen jó is volt. -provokálta tovább.
-Bunkó! -Ross keze ismét lendült, de most már nem ért célt. Kevin elkapta a csuklóját komoly arckifejezéssel.
-Óvatosan haver. -szorította Ross kezét.
-Befejeznétek a faszméregetést? -emeltem meg a hangom
Kevin elengedte Ross csuklóját, de ő ismét ütött. Ezúttal Kevin orrát találta el.
Felsikítottam, majd rögtön a szám elé tettem a kezem. Kevin az orrához kapott, amiből szivárogni kezdett a vér. Ross ismételten ütni készült, de én közéjük álltam, így Kevin helyet engem talált el. Éles fájdalmat éreztem az arcomon és a földre rogytam. Ross ledöbbenten lefagyot és hebegett valamit. Nem igazán tudtam rákoncentrálni, probáltam visszatartani a sírást. Felnéztem Kevinre, aki a kezét nyújtotta, hogy felsegítsen. Elfogadtam a kezét és felálltam.
-Jól vagy? -fürkészte az arcom. -Te idióta barom! -lépet közelebb Rosshoz. Lökött rajta egy kicsit.
-Én, én sajnálom. -hebegte.
-Én én? -lökött rajta még egyet. -Az a kibaszott szerencséd, hogy kurvára nincs kedvem benne lenni a hírekben, azzal hogy agyon vertem egy nyomorék start. -lett egyre idegesebb Kevin. Ilyen idegesnek még soha nem láttam.
-Sajnálom. De ő állt be elém.
-És még mentegetőzöl is. -ordított az arcába. Megragadta a pólóját a nyakánál fogva és közelebb rántottá magához. Ross állba könyökölte Kevin pedig válaszként ököllel mellkason ütötte. Ross a falnak támaszkodva, a mellkasához kapva csúszott le a földre.
Andy is megérkezett az ordibálásra.
-Itt meg mi folyik?
-Ross éppen indulni készült. -fujtatott mérgesen Kevin. Én szóhoz se jutottam. Az arcomat fogtam ledöbbenten.
-Liz te vérzel?! -lépett mellém Andy. Kevin aggódva felém kapta a fejét. A számhoz nyúltam és igen, valóban csurgott a vér az alsóajkamból.
-Hagyd jól vagyok. -toltam el a testvérem kezét.
Ross feltápászkodott a földről, mellém lépet és egy lesajnáló pillantást vettem rám.
-Megérdemlitek egymást. -majd ezzel elindult egy fehér Audi felé.
-Mi a franc történt.? -nézett a távolodó Ross után értetlenül Andy.
-Ross... -kezdte dühösen Kev.
-Az mindegy. -fogtam meg Kevin kezét. -Minden rendben.
-Hát nem úgy néz ki! Kibántott?
-Ne, kérlek. Hagyd. -legyintettem. -Ross volt, de nem nekem szánta. -néztem az elhajtó autóra.
-Megölöm. -szorította ökölbe a kezét.
-Kevin már elintézte. -indultam el a házba.
A nappaliban Lena, Matty és Emily ültek. Kíváncsian és aggódva fürkésztek amint beléptem.
-Sziasztok. -töröltem le egy zsepivel a vért az arcomról.
Utánam belépett a házba Kevin is, akinek a fehér pólója tiszta vér volt. A két vendég és Emily egyemberként néztek rá majd vissza rám.
-Gyere segítek. -léptem Kev elé egy zsepivel és óvatosan próbáltam elállítani a vért, ami az orrából szivárgott.
-Sssz! -szisszent fel a fájdalomtól és reflexből megragadta a kezem
-Bocsi.
-Menjetek a fürdőbe, mosakodjatok meg. Viszek nektek jeget. -indult meg a konyha felé. Mi pedig az emeletre.
-Mi a frász történt? -hallottam még a lépcső tetejéről Emily hangját.
Ahogy beléptünk a mosdóba megláttam a szám. Nyugtáztam magamba, hogy még mindig szivárog belőle a vér, majd Kevin felé fordultam.
-Vedd le a pólód.! -parancsoltam rá.
-Szerintem ez nem éppen a legalkalmasabb arra, hogy.... érted. -biccentett a fejével.
-Hülye. -mosolyodtam el, amitől belenyilallt még jobban a fajdalom az arcomba.
Kevin levette a felsőjét és a mosdókagylóba hajította.
-Ne haragudj rám. -nedvesítettem be a törölközőt a tükörből nézve ahogy ő törölgeti az orrát a kezével.
-Miért is kéne haragudnom? -kapta felém a fejét.
-Hát, hogy ilyen helyzetbe hoztalak. -csuklott el a hangom.
-Héj ugyan már. -nevetett fel. -Ezt csak is magamnak köszönhetem. Inkább én kérek tőled bocsánatot. -karolt át hátulról és az állát a vállamra tette. -Nekem kellett volna kapnom, ha nem provokálom meg se történt volna.
Felé fordultam és a nedves törülközővel elkezdtem letörölni a vért az arcáról.
-Nagyon fáj? -simította meg a szám szélét.
-Nem vészes. -néztem a szemébe.
-Tessék csak ezt találtam. -lépett be a fürdőszobába Andy kétzacskó fagyasztott zöldséggel. -Hogy vagytok? -ült le a kád szélére.
Kevin kivette a kezemből a törülközött és a kézfejére tekeret, ugyan is felszakadt a bőre és a vére onnan is folyt. -Sajog mindenem. De holnap még rosszabb lesz. -nézett még mindig a szemembe.
-És te Liz?
-Meg leszek. -pillantottam a bátyámra.
-Hozzak neked egy pólót?
-Nem kell. -legyintett Kev.
-Felmegyünk? Valahogy most nincs kedvem magyarázkodni Emilynek. Nem gond ugye? -fordultam a bátyám felé.
-Nem dehogy. Menjetek csak.
Kiléptem a folyosóra Kevin pedig követett.
Felértünk a szobámba és én ledőltem az ágyamra. Kevin pedig óvatosan mellém feküdt. Ő a hátán én pedig félrefordulva az oldalamon feküdtem. Rám nézett és kacsintott. Közelebb bújtam hozzá és végig simítottam a csupasz mellkasán. Ő is az oldalára fordult és nagyon gyengéden megcsókolt.
-Szeretlek. -tűrt a fülem mögé egy hajtincset.
-Én is téged. -fogtam meg a kezét.
-Nagyon megijesztettelek igaz?
-Hát még soha nem láttalak ilyennek. Igen egy kicsit megijedtem.
-Sajnálom. -hunyta le a szemét.
-Semmi baj. -fogtam a két tenyerem közé az arcát. -Szeretlek. -csókoltam meg.
A gyengéd csókunk átváltott szenvedélyessé. Kevin gyengéden maga fölé húzott. Elszakadtam tőle és felültem.
-Ugye tudod, hogy a szám nem azért vérzett mert megütött? Azaz, nem csak azért. -nevettem fel.
-Igen. -nézett fel rám a csípőmet fogva.
