1. Rész.

1. Rész.:

A szerelmesek.

A nevem Elizabeth Colins. Los Angeles-ben élek egy igen szép házban a bátyámmal.  

Miután végeztem a suliban - kb úgy négy hónapja - és sikeresen leérettségiztem, Andy megengedte hogy hozzá költözzek. És ez nekem tökéletes, mert imádom a bátyámat és pontosan a szomszédban lakik Anne és Col, tőlünk pár utcára pedig Emily. Aki mostanában rengeteg van nálunk, mert lassan már fél éve együtt vannak Andy-vel.

Az ő történetük igen egyszerű.

A 18. születésnapomon Andy és Emily közösen rendeztek nekem egy bulit. Igaz, hogy eddig is közel voltak egymáshoz - elvégre együtt nőttünk fel - de akkor még közelebb kerültek.

Andy elhívta Emily-t randira és nem is kellet sok idő össze is jöttek. Pontosan Május 1-jén.

-Húgi.- nyitott be a szobámba Andy.

-Yep?- néztem a bátyám szemébe.

-20 perc múlva itt vannak a srácok a próbára.

-Igen. És?

-Szeretném ha lelépnél arra a pár órára.

-És miért is?- néztem rá pimaszul.

-Kevin.

-Milyen Kevin?- húztam kicsit az agyát.

-Tudod, hogy nem igazán szeretem ha itt vagy amikor ő is.- fonta össze maga előtt a karját.

-Nem, te kifejezetten utálod, ha én és Kevin egy légtérben vagyunk. De nyugi nagy lány vagyok tudok magamra vigyázni.-forgattam a szemem.

-Köszi. Tízre már haza jöhetsz.- húzta pimasz mosolyra a száját és kiment a szobámból.

-Nem mondtam hogy elmegyek.-kiáltottam utána.

De persze ő vagy nem hallotta vagy csak nem akarta hallani, mert nem válaszolt.

Utálom amikor ezt csinálja. Oké persze megértem, hogy védeni akar Kevintől, mert elvégre minden barátnőjével elég csúnyán elbánt. És lehet hogy velem se lenne más hogy. De tudok magamra vigyázni. Kevin pedig jó fej.

-Mit szólnál ha átmennénk Anne-hoz?- ült le mellém az ágyra Emily.

-Már áthívtam Col-t. És nem érdekel nem fogok csak azért elmenni mert Andy azt mondta.

-Mikor hívtad át Col-t?-húzta fel a szemöldökét Emily. Ehez nagyon ért.

-Még tegnap beszéltük meg hogy át jön. Anne pedig ma Bradi-vel találkozik. Este pedig itt alszik.

-Értem. Bradi-vel? Nem úgy volt, hogy most egy kicsit gondolkodik ezen az egészen?

-De. De az már két hete volt. Azóta nem is találkoztak.-húztam széles mosolyra a szám.

-Hu. Gyorsan megy az idő.

-Igen igen.-kezdtem el nevetni.

-Most meg min nevetsz?-nézet rám értetlenül.

-Gyorsan megy az idő. Főleg ha az ember lánya szerelmes. Mi?

-Bolond.!-bökött oldalba.- Evvel most arra célzol, hogy..

-Hogy hanyagolsz minket? - fejeztem be a mondatát -Neeem. Áh dehogy.!

-Ez most szarkazmus volt?

-Próbálkozom.- vontam vállat.

-Neked ez nem megy.- rázta meg a fejét.

-Nem-e?

-Nem.

-Hát jó.- nevettünk fel.

-Szeretem.-nézte komoly arccal a padlót.

-És ezt miért ilyen depressziós tekintettel mondod?

-Hogy mi?

-Ő is szeret téged.

-Azt mondod?

-Még soha senki mellet nem láttam ilyen boldognak. Pedig volt már egy pár barátnője.- a végét visszafolyatott mosollyal mondtam. Elvégre Andy-nek annál fogva hogy zenész és nem is néz ki olyan szarul, elég sok ,,rajongója" volt és van is. Azok közül pedig párral szerencsét is próbált.
-Hát ja.-Emily az ajtóm felé kapta a fejét mert csengettek és Andy rohant el az ajtó előtt.
-Öltözz Liz, ezek a srácok lesznek.- kiabált fel az emeletre drága bátyám.
-Nem mész akkor el?
-Nem. De szerintem ez Col lesz. Úgy hogy én is lemegyek.- álltam fel az ágyamról és Emily-vel a földszintre siettünk.

Hát nem Col volt az, ha nem Kevin.
-Sziasztok csajok.- mosolygott rám fürkészve Kev.
-Liz!
-Hüm?-néztem Andy-re.
-Menj!-dobta felém a kabátom.
-Ó, ne már! El is mész?-villantotta meg a fogait Kevin.
-Igen Elizabeth-nek sajnos meg kell látogatnia anyáékat.- válaszolt helyettem Andy.
-Kár. Pedig azt hittem, hogy ma duncsizhatunk kicsit.- kacsintott rám. Ó, istenem olyan helyes. Köcsög Adny.
-Anyáék ma nincsenek is otthon.-fordultam a bátyám felé.
-Akkor menj el Emily-vel be a városba. De itt ne maradj.
-Na haver!.-fordult Andy felé Kevin.- Ha maradni akar maradjon. Engem nem zavar sőt...
-Azt tudom, hogy téged nem zavar. Megjöttek a többiek is.- nyitott ajtót, de nem a ,,többiek" hanem Col állt az ajtóban.-Ó, nagyszerű. 
-Szia Andy.
-Col. Megtennéd, hogy drága húgomat lefoglalod oda fent, ha már nem akar elmenni.?-nézett rám durcásan.
-Sziasztok.-intett nekünk Col- Persze, elvégre ezért jöttem. Azt hiszem.
-Jól van, akkor aki nem a próbára jött és nem a barátnőm annak tűnés felfelé. Köszönöm.-indult el a stúdiónk felé. Igen olyanunk is van. 
-Gyere Col. Emily? Jössz vagy maradsz.?-indultam felfelé a lépcsőn.
-Egye fene. Andy meg csessze meg.- az utóbbit hangosabban mondat hogy az illetékes is hallhassa.
-Köszi kicsim.-hallottuk Andy hangját.
-Na és mit csinálunk?-indult meg utánunk Col
-Mit szóltok egy filmhez? Vagy mivel valszeg' nagy lesz a hangzavar társasozhatnánk. Vaaagy Andy-nél az XBOX?-soroltam fel a lehetőségeinket.
-Az PlayStation.-javitott ki Col.
-Akkor az. Nekem nyolc.
-PS.-választott Emily.
-Igen én is arra szavazok.-bólintott rá Col.
-Akkor legyen az.-nyitottam be Andy szobájába.-Wow! Ti aztán értetek a rendetlenséghez.-néztem elismerően barátnőmre.
-És büdös is van.-sétált az ablakhoz Col és kinyitotta.
-Hát... Tudjátok... Mostanában nem igazán volt időnk a rendre.-vakarta meg a tarkóját vigyorogva Emily.
-Fuj! Ne is folytasd. Azt hiszem hogy áthozom a babzsákjaim. Mert én ide le nem ülök.-mutattam fintorogva a bátyám ágyára és löktem félre egy bugyit a lábammal.
-Bocsi.-vett fel pár dolgot a fölőröl és be dobta a szekrénybe Em.

Kb már másfél órája játszottunk amikor valaki kopogott az ajtón.
-Igen? Gyere be!-koncentráltam a játékra.
-Zavarhatok?-lépett be Kevin.
-Ó, gyere csak.-söpörtem el zavaromba egy hajtincsem.-Tessék Emily te jössz.-tettem le a konzolt Emily elé.
-Mivel játszotok?
-Most éppen GTA.- válaszoltam.
-Értem.-készült leülni Andy ágyára.
-Én a helyedben nem ülnék oda.-vigyorgott Kevinre Col.
-Miért?. Állj ne is válaszoljatok.-emelte fel a kezét.- inkább ide ülök melléd a földre.-ült le mellém.
-Andy nem lesz pipa, hogy itt vagy?-stoppolta le a játékot és fordult felénk Emily.
-Nem különösebben érdekel.-kortyolt bele a felhozott sörébe.-Kérsz?-nyújtotta felém mosolyogva.
-Nem köszi. Nem szeretem a sört.
-És mit szeretsz?
-A rövideket.
-Hu azok is jók.-nézet mélyen a szemembe.
-Na én szerintem lenézek Andy-re.-tápászkodott fel Emily.
-Ja én szerintem meg lépek haza.-követte Em példáját Col és felkelt.
-Rendben.-mosolyogtam rájuk. 
-Ó, Emily!-szolt utána Kevin. Emily csak megfordult és kíváncsian nézet.-Ha kérdezi...
-Nem tudom, hogy hol vagy.-csukta be maga után az ajtót.
-Köszi.-mondta Kev. Bár Emily nagy valószínűséggel nem hallotta.-Na úgy látszik kettesben maradtunk. Játszunk valamivel.-vette fel a CD tartót és lapozgatni kezdte a játékos lemezeket.
-Jól van.
-Assassin's Creed IV?
-Hát. Ami azt illeti fogalmam sincs hogy hogyan kell vele játszani.
-Akkor tudod mit? Kapcsoljuk ki a gépet és beszélgessünk.
-Ok. És miről?
-Nem tudom. De nem mehetnénk át a te szobádba? Furán érzem magam ebben a kupiban. Nem mint ha nálam nem lenne. De azt hiszem, hogy az ott Emily melltartója.
-De menjünk.

-Csúcs szoba.- nézett körbe Kevin.
-Köszi.-huppantam le az író asztalom előtt álló székre. 

(kb ilyen az egyik fele)

-Miért pont csíkos?-ült le az ágyamra.

-Mert szeretem.-ültem át mellé az ágyra.

-Tudod... Andy-nek lehet, hogy igaza van velem kapcsolatban. De...-nézett le a kezére.

-Jaj kussolj már.-hajoltam oda hozzá és csókoltam meg. Ez ellen persze Kevinnek se volt kifogása és vissza csókolt.

A csókunk egyre hevesebb és hevesebb lett. Kevin ledöntött az ágyra én pedig magam fölé húztam a dögcédulája segítségével. 

Belekapaszkodtam a pólója aljába és egy rántással le is húztam róla. Kevin persze bele ment a játékba. 

Már éppen a pólómat készülte le venni amikor kedves jó fej bátyám aki mindig olyan jól tud időzíteni Dühösen ránk rontott és elkezdet kiabálni.

-Takarodj a húgomról te állat.-ráncigálta le rólam Kevint.-Meg nem akarlak még egyszer látni Elizabeth közelében értetted?-kezdet el ordítani.

-Andy állj le!- álltam fel.

-Te most ne Liz!-bökött mellkason.-Te most ne. Te pedig.-szegezte ismét a tekintetét szegény Kevinre.-Fu! TAKARODJ!-lökte ki a szoba ajtómon.

-Meg mondanád, hogy ez mire volt jó?-támadtam le a bátyám.

-Fogd már fel hogy Kevin egy gyökér. Arra megy hogy megdugjon és kész. És néz rá hogy hogy néz ki?-mutatott az ajtóm felé mint ha még ott állna.

-Na és?-lépett be Emily.-Te hogy nézel ki? És te milyen vagy? Ugyan olyan mint Kevin. Szóval akkor most azt mondod hogy nekem se kéne veled lenni.?-mondta higgadtan.

-Jó de én legalább nem baszom félre a barátnőmet. Ő viszont majd hogy nem az összeset megcsalta.- kiabált még mindig.

-Ne ordíts velem!-emelte fel ő is a hangját.-Kevin aranyos srác. Oké vannak hibái. De kinek nincsenek? És Liz meg már nem gyerek had döntse el hogy kivel akar lenni. Szerintem össze illenek. Aranyos pár lennének.

-Áh! Tudod mit?!-fordult felém.-Csinálj amit akarsz.! Engem már nem érdekel.-viharzott ki a szobámból.

-Köszi Emily.-huppantam vissza az ágyamra.

-Igazi fasz tud lenni. De abban tényleg igaza van hogy vigyáznod kéne vele.-mondta mérgesen.-Jó ejt.-hagyta el ő is a szobámat.

-ÁÁÁÁÁ! -sikítottam bele a párnámba, mikor meg szólalt a telefonom.

-Szia Anne

-Szia. Kb 20 perc és ott vagyok.

-Rendben. Ha tudnád hogy miről maradtál le. Sikítva rohannál el.-mondtam a telefonba elkeseredetten.

-Miért mi történt? -váltott aggódóra a hangja.

-Majd mesélek.

-Ok. Mindjárt ott vagyok.

-Oksi szia.

Elég nagy valószínűséggel bealudhattam, mert amikor kinyitottam a szemem Anne mellettem feküdt.

-Mennyi az idő?-fordultam felé.

-Nyugi nem aludtál sokat. -simogatta meg kedvesen a fejem búbját.-Fél 11.-nézett a telefonjára.

-Na mesélj csak.-egyenesedtem fel a falnak dőlve.

-Jaj olyan romantikus volt. Fél kettőkor találkoztunk a főterén. Először elmentünk a Starbucks-ba kávézni. Utána sétáltunk egy kicsit a városba a filmig. A film után, kb lehetett 7 óra,-tette hozzá az időt. Istenem Anne szerelmes. Olyan aranyos.-felmentünk hozzá.

-Juuuj- tettem a kezem a szám elé egy perverz nézés kíséretében.

-Hülye.!-csapott vállon.-Ne gondolj rosszra. Szóóóval, felmentünk hozzá beszélgettünk, ettünk fánkot. És olyan udvarias volt, ahogy haza értek a szülei bemutatott nekik. Amúgy tök jó fejek a szülei.

-Blablabal. A lényegre.

-Jól van na! Az ,, ismerkedés" után-mutatott idéző jeleket a kezével.-bementünk a szobájába folytatni a beszélgetést.

-Akkor most jön a ,,juuuj" rész?-dörzsöltem össze a tenyerem mint egy kis gyerek amikor valami csínytevésre készül.

-Nem.-nevette el magát.

-A franca. Legalább neked össze jöhetett volna.

-Tényleg mi volt? Mi történt ma veled? A telefonban olyan voltál mint aki éppen sírni készül.-nézett rám szomorkásan.

-Hát sírtam is. De előbb a te story-d és utána az enyém.

-Oké.

-Szóval bementetek a szobájába...?

-Igen bementünk beszélgetni... Ééééés.

-És?-néztem kíváncsian a combomra támaszkodva.

-Megcsókolt.-tette a kezét elpirulva a szája elé.

-Juj de jóóó.! Folytasd.

-Csókolóztunk. De sajnos nem sokra rá jönnöm kellet. Mert ugye megígértem hogy ideérek tízre.

-Óóó. Maradhattál volna.

-Nem. Már régen volt pizsi partynk.

-Jaj te lány. Ez most szerintem fontosabb és jobb élmény is lett volna.-tettem a kezem a térdére.

-Nem.-rázta meg a fejét.-Te és Emily.. meg persze a családom, ti mindennél fontosabbak és jobbak vagytok nekem.

-Imádlak.-borultam a nyakába.

-Zavarhatok?-nyitott be Emily a szobába.

-Héj mi a baj?-Láttam a szemén hogy sírt.-Persze gyere csak.

Emily-nek nem is kellet több. Leült közénk az ágyra és sírni kezdett.

-Héj. Mi a baj?-karolta át Anne és én is követtem a példáját. 

Éééés ennyi lenne az első rész.

Igyekszem az új résszel .