A kórházban
Lena leparkolt a kórház előtt és sietve kipattant az autóból.
-Nem jössz?-hajolt be az ablakon.
-Az ott Ross autója.?-néztem magam elé.
-Hogy mi?-ráncolta a homlokát, és követte a tekintetem.-Ki az a Ross?
-Egy barátom. És nem mellesleg egy igen felkapott ember.-szálltam ki a járműből.
-Az a Ross? Ross Lynch?
-Igen. Menjünk.-indultam a bejárat felé.
Nem is kellet sok velünk szembe megjelent a váróban Andy és Matt.
-Sziasztok.-ölelt magához szorosan Andy.-Még nem leszek apa.-könnyebbült meg. Azt hiszem.
-Na mi a baj? Mármint...Ross?-láttam meg a terem, túl oldalán.
-Mi van?-lepődött meg Andy.
-Egy pillanat.-mutattam fel a mutató ujjam és elléptem a bátyám mellöl.-Ross te meg mit keresel itt?-tettem a kezem a barátom vállára.
-Ó! Liz? Te mit keresel itt?-lépett közelebb hozzám.
-Emily rosszul lett. De amúgy meg én kérdeztem előbb.
-Ó és jól van?-nézett a mellénk érkező Andy-re.
-Nem teljesen. Megrepedt a magzat burok. Veszélyeztetett lett. Ami azt jelenti, hogy a következő hónapokban nem nagyon kelhet ki az ágyból. De meg lesz. Még vizsgálják.
-Mikor lehet bemenni hozzá?-néztem fel a bátyámra.
-Nem tudom Liz. Még vizsgálják.-válaszolt ingerülten.-Hidd el én is tudni szeretném.
-Bocsi.
-Én bocsi. Kicsit...
-Értem. Na de te miért vagy itt?-fordultam vissza Ross-hoz.
-Col-t hoztam be...
-Ne basszál fel!-vágott Ross szavába Andy, még ingerültebben.-Mi a faszt csinált?!
-Köszi Andy jól vagyok. És ti?-lépett közénk Col.
-Csak pár papírért hoztam be. Vagy valami ilyesmi.-fejezte be a mondatát Ross.
-Milyen papírok Col?-fordult felé Andy.
-Tudod én se leszek fiatalabb. A húsz év az húsz év.-nevetett fel.
-De miért Ross hozott be?
-Öm. Ő az unoka tesóm?-ó tényleg.-És ti miért vagytok itt?
-Emily szarul lett.-zárta le röviden Andy.
-De minden rendben.
-Basszus én se tudom!-rogyott le egy székre.
-Nyugi. Amikor anya terhes volt velem, vagy hatszor voltak bent apával a szülészeten. De itt vagyok. És az idegeitekre megyek. De tudják, hogy jó helyen vagyok. Mert van aki vigyázzon rám.-ragadtam meg Andy kezét.-Úgyhogy annak a két kis babának Emily pocakjában csak annyi bajuk lesz, hogy nem fognak tudni dönteni, hogy Liz néni vagy Anne néni vigyázzon rájuk.
-Köszi Lizi.-ölelt át Andy.
-Elnézést-jelent meg egy fiatal doktornő.-Mr. Colins-t keresem. Andy Colins-t.-nézett bele a kórlapba.
-Az én lennék.-lépett a doki elé.
-A barátnője jó kezekben van. Május harmadikára írta ki a főorvos. Viszont lehetséges, hogy előbb fog szülni. Addig is szigorú fekvés. Április 20.a körül már lehet készülni a babák érkezésére.-mosolygott kedvesen.-Most viszont csak maga mehet be hozzá.
-Rendben. Köszönöm.
A doktor aranyosan bólintott és elkísérte Andy-t Emily-hez.
Én oda léptem Lena-hoz és Matty-hez.
-Köszönöm nektek a mait. És ígérem bepótoljuk ezt az egészet.
-Igazán nincs mit. Most a legfontosabb, hogy Em és a babák jól legyenek.-tette a vállamra biztatóan a kezét Matt.
-Igen.
-Ha bármiben tudok vagy tudunk segíteni. Csak szóljatok.-ölelt meg Lena.
-Aranyos vagy. Kedvellek.-öleltem vissza.
-Ezt becsüld meg.-fordult felé Matt.-Eliza ezer emberből egynek, max kettőnek mondja, hogy kedveli.
-Inkább 2000-ből egynek.-javítottam ki nevetve.
-Igaz. Hívjatok ha van valami.-puszilt arcon Matty.-Sziasztok.
-Sziasztok!
Imádom Matty-t. Ő az a barátja a bátyámnak aki mindig is ott volt mellette. Rá mindig lehet számítani. Jó gyerek. Mindig is az volt.
-Vigyelek haza?-karolt át Ross.
-Col nem alszol nálunk?-néztem el Ross válla fölött. Azt tudni kell, hogy Ross 180-185 cm magas nagyjából, én pedig 170 cm. Úgyhogy lábujjhegyre kellett állnom, hogy lássam Col barátom.
-De csak akkor, ha a barátod nem alszik ott.-nézett fel az egyik újságból, amit a váróban talált.
-Már nincs barátom.-haraptam be a számat.
-Ó.-nézet fel ismét a bulvárból.-Tényleg.-és már folytatta is az olvasást.
-Ross?
-Mi az?-kapta felém a fejét. Akaratlanul, de elmerültem a barna szemében. Láttam a tekintetén, hogy neki sincs kifogása a szemezés ellen.
Oké a következő dolgokra amik történtek azokra nem tudnék értelmes válaszokat adni.
Közelebb léptem Ross-hoz, ő rám mosolygott és biccentett.
-Mond!
-Te is nálunk alszol? Szeretném ha nálunk aludnál.-a távolság egyre kisebb lett köztünk, de ezúttal Ross lépett közelebb.
-Szeretnéd?-húzta félmosolyra a száját.
-Igen.-haraptam be a szám.
-Ezt ne csináld.!
-Miért ne?-ismételtem meg az előző mozdulatom.
-Mert beindulok tőle.-súgta a fülemhez hajolva, amitől engem végig rázott a hideg. Ross erre reagálva megnyalta a szájasarkát és bal kezével megragadott a derekamnál fogva. A jobb hüvelykujjával végig simított a számon, majd gyengéden megcsókolt. Viszonoztam.
Egy mély hang zökkentett ki. Azaz egy krákogás ami szinte közvetlen a hátam mögül érkezett. Elszakadtam Ross-tól és a hátam mögé néztem.
Na vajon ki állt mögöttem?
-Most már túl vagy rajtam.? Gyors volt.-forgatta a szemeit Kev.
-Kevin? Te meg?-jöttem teljesen zavarba. És nem csak azért mert látott Ross-al smárolni vagy mi? Hanem azért mert Ross-al csináltam és mert Kevin-nek igaza van. Vagy is nem vagyok túl rajta, de... Jézusom. Kibasztam most Kevin-nel is és Ross-al is. De ami a legrosszabb magammal is. Pont a minap mondtam Kev-nek, hogy miért nem jönnék össze Ross-al erre megszegve a saját elvem egy kórház kellős közepén leállok csókolózni vele.
-Ha nem rémlik pszichológiatan hallgató vagyok az egyetemen. Ja és végzős vagyok. Azaz valahol gyakorlatot is végeznem kell.
-Én.. izé...-kezdtem volna el magyarázkodni.
-Hagyd csak. Nem érdekel. De te... Ti miért vagytok itt? Gondolom nem csak smárolni jöttetek be.
-Emily rosszul lett és behoztuk. Vagy is Col-ék valami papírért jöttek be, és összefutottunk.
-Hali Col.-intet az egyik fotelban terpeszkedő Col felé.-Emily-nek pedig kitartást.-nyomot egy puszit az arcomra majd a fülemhez hajolt.-Ha megmer bántani meg verem.-súgta oda, majd elindult a pszichiátria felé.
-Ez mi volt?-szólalt meg a bátyám.
-Attól függ honnan van meg a story.?-néztem Kevin után
-Onnan, hogy Ross szájában voltál.-fonta össze a karját.
-Ó akkor ebben az esetben nem maradtál le semmiről.
-Oké most ne haragudj meg rám, de nem értem azt a részt amikor is rád förmedt. Miért tette?
-Azt hagyjuk. A dolog lényege az az amit a fülembe súgott mielőtt elment.
-És mi volt az?
-Az az én titkom marad.-fordultam Col irányába.-Akkor?
-Mi akkor?-érkezett egy kérdés a kérdésemre.
-Nálunk alszol.?
-Ne hari, de így inkább választom a kényelmes ágyamat. Azaz. Nem leszek közted és Ross között harmadik kerék.
-Ami azt illeti szerintem én se megyek. Nem hinné, hogy jó ötlet lenne.-Biccentett Ross a bátyám irányába.
-Engem ebből hagyjatok ki. Felőlem nálunk aludhatsz. Engem aztán hidegen hagy. A húgom szíve joga, hogy kit ráncigál be az ágyába.
-Na?-néztem fel Ross-ra
-Szeretnéd, hogy menjek?-karolt át.
-Szerinted hívnálak akkor?
-Jól van.
-Akkor vidd haza őket. Emily-vel mi is megyünk majd. Csak még megfigyelik egy pár órán át.-indult vissza a barátnőjéhez Andy.
-Jól van. Gyere Col.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése