Viszlát!
Oké oké tudom, borzasztóan sok időt kihagytam. Nagyon sajnálom,de itt is van az új rész. Jó olvasást
A tegnapi buli után rám maradt a reggeli takarítás mivel Andy és Em mélyen aludtak.
Amikor beléptem a nappaliba, rá döbbentem arra, hogy mialatt én kint beszélgettem az udvaron Kevin-nel, majd bent enyelegtem Ross-al, az emberek élvezték a buli.
Nagyobb kupleráj várt rám mint gondoltam.
Átléptem a földön fekvő, egy piros zacskót ölelgető Col felett és hozzá láttam a munkához.
Mindig is durva bulijai voltak Andy-nek, de szerencsére eddig nem kellet utána takarítanom, mert ő mindig megcsinálta.
-Col útban vagy.-dobtam meg egy üres műanyag pohárral.
-Hagyjál aludni!-fordult a másik oldalára.
-Legalább a kanapéra feküdj fel. Kérlek.
-Felmegyek a szobádba.-állt fel csukott szemmel és azt hiszem úgy botorkált a lépcső felé, persze a zacskó a kezében volt még mindig.
-Ross örülni fog neked.-húztam pimasz mosolyra a számat és leguggoltam, hogy felszedjem a szemetet.
-Itt van még Ross?-fordult felém.
-Igen.
-Mennyi az idő?
-Őőő!-néztem az órára.-Fél kilenc.
-Mikor megy el?-dőlt a kanapéra, a támláján keresztül.-Szexeltetek legalább?
-Lassan. Szerinted?-néztem rá félszemmel.
-Hiányozni fog?
-Nem is tudom.-Ültem fel és neki dőltem Col térdének. -De így lesz időm gondolkodni.
-Azon, hogy hiányzik?
-Te figyelj! Ha már nálad van az a zacskó segíthetnél is.-csaptam a combjára.
-Kösz nem.-rázta meg a fejét.-De válaszolj! Min akarsz gondolkodni?
-Az bonyolult.
-Állva szarni bonyolult. Meg persze zuhanyzóban szexelni az bonyolult. Ez nem az.
-Valaki az Odaátból idézett?-vonult le a lépcsőn csupasz felső testtel Kevin.
Én le se bírtam venni a tekintetem a tökéletes kockás hasáról. Azt hiszem még az ajkamat is beharaptam.
-Ezt azért nem kéne.-vette észre Col, hogy mit is csinálok és oldalba bökött.-Igen én voltam.
-Látom jól elintéztük a házat.-túrt a hajába.
-Utállak.-súgtam magam elé.
-Tessék?-kapta felém a fejét Kev.
-Óh semmi.-legyintettem fülig érő mosollyal.
-Segítsek?-guggolt le mellém.
-Inkább húz egy pólót. Liz addig úgy se csinál semmit.-kacsintott Col.
-Oh.-takarta el a hasát a kezeivel.-Bocsi.
Csak megráztam a fejem.
-Pillanat és már is jövök. De szerintem te se halnál bele, ha segítenél.-pöckölte fülön a kanapén fetrengő fiút.
-Hagyjál.-tolta el Kevin kezét.
-Melegek.-legyintett és felfutott a lépcsőn.
-Már nem vagyok az.-kiabált utána.
-Mindig is az maradsz.-nevettem fel.
-Hát kösz.
-Csodálatos jó reggelt.-jelent meg a konyhában egy ismerős alak. Azaz én csak a hangot hallottam.
-Anya?
-Igen.-tátogta Col.-Jó reggelt Mrs. Colins.
-Nektek is.
-Te meg mit keresel itt?
-Hát tudtommal tegnap volt Emily születés napja. Hoztunk neki ajándékot.
-Hoztatok? Apa is itt van?
-Elment Andyvel.-legyintett.
-De hát Andy fent alszik. Azaz. De akkor ki fekszik Em mellett?-néztem hátra a legjobb barátomra.
-Szerintem Anne. Kicsit össze vesztek tegnap Brad-el. De nem, csodálom, hogy nem vetted észre. Túlzottan lefoglalt Ross.
-Ki az a Ross?
-A barátja.-lépett be Andy is.
-Nem Kevinnek hívják a barátját.?-és apa is megérkezett.
-De. Azaz. Mindegy.-legyintett a bátyám.-Ez bonyolult.
-Most had idézzek ismét az Odaátból.-köszörülte meg a torkát Col.
-Igen igen tudom. Zuhanyzóban szexelni bonyolult. De Liz és Kevin... és Ross kapcsolata még annál is bonyolultabb.
-Miért is?-lépett mellénk anya kíváncsian.
-Elizabeth és Kevin szakítottak, de még mindig szeretik egymást. Viszont Liz össze jött Col-ék unokatesójával aki Ross Lynch és egy kicsit őt is szereti. De még mindig Kevin az akire vágyik. Javíts ki ha tévedek.
-Bunkó vagy.
-Khm... Itt van Kevin.-"köhögte" el Col.
Megfordultam és Kev valóban a lépcső közepén állt megdöbbenve.
-Remek. Valaki nem akarja akkor már Ross-t is ide hívni és neki is elmondani, hogy mit is érzek.
-Én ezt még mindig nem értem.-vakarászta a homlokát apa.
-Nem is kell.-dobtam le a földre a szemetes zsákot és felrohantam a szobámba. Elsüvítettem Kevin mellet aki még mindig a lépcsőn állt. Benyitottam a szobámba és az alvó Ross-ra néztem.
-Igazuk van.-léptem be. Leültem a barátom mellé és felébresztettem.
-Igen?-pislogott rekedtes hangon.
-Nem kell indulnod?
Ross megnézte a tolóját.
-Nem akarok.-húzott magához. A száját a számra tapasztotta s szenvedélyesen megcsókolt.-Szeretlek. -súgta a fülembe.
-Én is.-néztem a szemébe. Nem hazudtam! Valóban szeretem, de Kevin-t azt hiszem jobban.
-Hívsz nekem egy TAXI-t ?
-Persze.-emeltem fel az asztalomról a telefonom és tárcsáztam a megfelelő számot. Miután letettem a mobilt az ajtó felé fordultam ugyan is kopogtak.
-Gyere.-szolt helyettem Ross.-Ugye nem gond?
-Nem.-ráztam meg a fejem és az ajtót pásztáztam, hogy ki fog belépni.
-Zavarok?-kukucskált be a résnyire kinyitott ajtón Kevin.
-Gyere csak.-néztem el az ablak irányába.
-Tudnánk beszélni?
-Persze mond csak.
-Négyszemközt.-mutatott ki a folyosóra.
-Nyugodtan mond Ross előtt.
-Szerintem nem kéne.
Ross-ra néztem aki értetlenül fürkészett.
-Menj csak.-kapta el a fejét.
Kisétáltam Kevin után a folyosónkra és karba tett kézzel vártam, hogy mit is akar mondani.
-Sajnálom, de tudnom kell.
-Mit?-vettem nagy levegőt.
-Azt amit lent mondtál. Az igaz? Tényleg így érzel?
-Nem mindegy?-fújtam ki a levegőt.-És ha úgy is van?-eresztettem le a kezem és beletemettem az arcom egy kisebb csend után.-Nem számít!
-Nem, nem mindegy!. Nekem igen is számít.-túrt idegesen a hajába.
-Nekem nem.-nem tudtam a szemébe nézni. Nem tudtam neki hazudni, úgy nem.-Itt van nekem ő.
-Ne azért légy valakivel, hogy valaki mást elfelejts. Mert azt senki nem érdemli meg. Szóval igaz az amit mondtál?
Belenéztem Kevin szemébe és tudtam, hogy ő már is olvas a gondolataimban. Lépet egyet felém és megölelt.
-Sajnálom.-súgta a fülembe.
-Nem tehetem ezt.
-Mit?-tolt el magától.
-Az érzelmeimet. Irántad.-böktem mellkason.-Azért se mert ott van Ross és neked a vizsgáid.
-Nem tudom, hogy mi köze van a vizsgáimnak ehhez.
-Az volt az egyik oka annak, hogy szakítottunk.
-Az csak egy kifogás volt.
-Nem.-ráztam meg a fejem.- Tényleg szarul esett, hogy nem foglalkoztál velem és, hogy a stresszt is rajtam vezetted le.
-Már ne haragudj, de szerinted Ross nem lesz ugyanilyen? Az ő élete még stresszesebb mint az enyém és ha nem tűnt volna fel ő éppen most megy el. Egy hónapig nem is fogod látni. Velem pedig már akkor összevesztél, ha két napja nem láttál. Nem értelek.-legyintett és elment.
Oké, valahol igaza van. Magam se tudom, hogy fogom ezt bírni. De ezt majd meglátjuk.
Vissza mentem a szobámba és leheveredtem az ablak elé.
-Minden ok?-karolt át hátulról Ross.
-Nem. Közel se.-könnyeztem be.
-Na mi a baj?-fordított maga felé és letörölte az éppen arcomról szökni készülő könnycseppet.
Vettem egy mély lélegzettet, megfogtam a barátom kézfejét és a számhoz húztam, hogy megpuszilhassam.
-Ígérd meg, hogy felhívsz és...
-Minden nap beszélni fogunk. Ígérem. -húzót közel magához. Az orrát az orromhoz érintette és a szemembe nézet.-Minden este te leszel az utolsó gondolatom és reggelente az első. Mert ez most is így van. Rendben.?
Megnyaltam a számszélét és átkaroltam a nyakánál Ross-t. Ő leült mellém és azonnal az ölébe húzott. Elmosolyodott majd a csípőmnél fogva még közelebb rántott magához. Benyúlt a pólóm alá és a hátamat kezdte cirógatni. Engem kirázott a hideg, de persze a jó értelemben.
Egyre csak fürkésztük egymást és vártuk ki lép.
Ross beharapta az alsó ajkát és lerántotta rólam a pólóm. Úgy hullott le a földre mint egy tollpihe, gyengéden és lassan. Ross nadrágszíjához nyúltam és a nyakához hajoltam. Míg a kezemmel babráltam az övével csókokat hintettem a nyakára, ő pedig a melltartóm kapcsával bíbelődött.
Felemelt és átrakott az ágyra, fölém hajolt, szőke fürtjei az arcába hullottak. Egyik kezével a nadrágját tolta le, másikkal pedig a fejem mellet támasztotta magát. Végig simított a mellkasomon majd a hasamon és a fehérneműm maradék részét is eltávolította, én egy pillanat alatt lerántottam a pólóját majd a bokszeréhez vándorolt a kezem.
Ross magunkra húzta a takarót és végre megcsókolt.
-Húgi kéne a se...-rontott be Andy.
Ross-al szét ugrottunk, ő az ágy túlsó felén pedig majdnem leesett.
Andy szemei tágra nyíltak és csak a száját formázta össze vissza.
Az a fél pillanat csend olyan volt mint, ha egy óra telt volna el. Mögötte az ajtó tárva maradt és előtte Kevint láttam elsuhanni.
A tenyerembe temettem az arcom.
-Azt hiszem...-mutatott a háta mögé Andy-Én... ő...
-Csak menj már ki.!-szenvedtem a tenyerembe.
A bátyám elhagyta a szobám én pedig Ross felé fordultam, aki, szegény, rákvörös volt.
-Sajnálom.
-Azt hiszem mennem kéne.-emelte fel a kezét és ránézett a karórájára.
-Kikísérjelek?-ültem fel és követtem a tekintetemmel ahogy ő felöltözik.
-Nem kell. Azt hiszem az ablakon megyek ki.-mutatott az ablakom felé félmosolyra húzva a száját.
-Hát igen, lehet azzal járnál a legjobban. Tekintve, hogy anyámék is itt vannak.
-Hogy mondod?-állt meg egy lábon a nadrághúzás közben.-Remek. Ez egyenesen... Remek.-nevetett fel kínjában.
Felvettem a pólóm és a bugyim.
-Essünk túl rajta.-fogtam meg a barátom kezét.
-Komolyan az után akarsz túl esni a nagy bemutatáson miután a bátyád kb 5 perce nyitott ránk. Ez szerinted jó ötlet?
-Vagy az ajtó és anyámék, vagy az ablak.
-Csak menjünk.-hunyta le a szemét.
Óvatosan lépkedve, mondhatni szinte osonva közelítettük meg a szüleimet és a bátyámat.
-Anya, Apa. -kocogtattam meg Apám vállát.- Ő itt Ross, a barátom. Ross-fordultam a barátom felé.- Ők a szüleim, Ally és Simon.
-Örvendek.-fogott kezet apa Rossal.
-Én is uram.
-Most viszont Ross-nak mennie kell. Itt a TAXI-ja.-mutattam a bejárati ajtó felé.
-Oh ez sajnálatos, pedig igazán megismertelek volna jobban is.-erőltetett apánk egy mosolyt az arcára.-Oh és fiam. A slicced.-mutatott apa a saját gatyájára célozás ként.
-Az istenit.-káromkodta el magát Ross az orra alatt.-Elnézést. Viszlát.-Kapta fel a kabátját és a csuklómat megragadva mentünk ki a ház elé.
-Úgy sajnálom.-húztam el a számat.
-Hát ez elég kínos volt.-túrt a hajába-Most viszont tényleg rohannom kell. Szeretlek. Ha megérkeztem hívlak.-indult el a TAXI felé.
-Rendben.-suttogtam magam elé.
-Mielőtt elfelejteném!-rohant vissza. Magához húzott és megcsókolt.-Vigyáz magadra. Szia.-hintett még egy puszit a számra. A következő pillanatban már az utca végén volt a TAXIval.
Megfordultam, hogy vissza menjek a házba, de ekkor vettem észre Kevint, aki a földön ült törökülésben és cigizett.
-Jaj észre se vettelek.-lepődtem meg.
-Szép kis jelenet volt ez. Szinte már nekem is fájt.
Az első gondolatom az volt, hogy Kevin le se szarta volna az iménti kínos story-t apámmal. Azt hiszem full lazán kezelte volna az egészet.
-Kérsz egy szálat?-vett egy újabb cigit a szájába és felém nyújtotta a dobozt.
-Ja egyet elfogadok.-fogadtam el a doboztartalmát. Leültem Kevin mellé a földre. A hideg kő égetően érintette a csupasz bőröm.
-Jézus te bolond vagy?!-förmedt rám- Álljál fel de tüstént. Komolyan képes vagy egy száll bugyiban a földön ülni.
-Nem igazán érdekel, bár igaz, hogy elég hideg van, de...
-Tessék itt a pulcsim, akkor legalább erre ülj.-vetette le magáról az említett ruhadarabot.
-Kösz.
Kevinen a pulóver alatt nem volt semmi más, így láthattam tökéletes, csupasz felsőtestét, ismét.
-Mi történt a pólóddal?
-Boo az éljel lehányta.
-Guszta.
-Ja az. Ne haragudj rám az iménti felindulásom miatt. Elveszettem a fejem.-szégyellte el magát. Azt hiszem.
-Igazad volt.-hajtottam le a fejem.
-Hogy mi?-huzta fel a fél szemöldökét.
-Igazad volt, mert nem tudom, hogy túl éli e a kapcsolatunk, hogy nem fogom látni egy hónapig. És tudom, hogy nálunk egy kifogás volt ez az egész. Hiszen nem érdekelt, hogy nem láthattalak, mert tudtam, hogy fontos neked a suli és így nekem is azzá vált. De az, hogy a stresszt rajtam vezeted le, az tényleg szar volt, és szarul is esett.
-Nem. Tényleg sokszor voltam bunkó. És tényleg elhanyagoltalak. Sajnálom.
-Hát igen.
-Tudod, amit a múltkor beszéltünk, hogy jó lenne, ha... azaz, hogy miután meg van a diploma újra megpróbáljuk. Az jó lenne. Bár tudom, hogy ez már nem így lesz. De én még mindig reménykedem benne, és ettől gonosznak érzem magam.-kereste a tekintetem.
-Ne vagy gonosz.-szólaltam meg egy kis hezitálás után. És amit tegnap mondtál, hogy én leszek a feleséged, az...
-Uuuh ne haragudj miatta.
-Nem! Az nekem nagyon jól esett, de... -néztem a szemébe.- De meg is ijesztett.
-Sajnálom.
-Te voltál az első számomra. És ez így is marad. Soha nem foglak elfelejteni. De tőled azt kérem, és tudom, hogy nem várhatom el, de lehet, hogy neked el kellene felejtened. Azaz kezdj el randizni. Szerez magadnak egy gyönyörű és okos lányt. Légy boldog.
-De én nem akarlak elfelejteni, nem akarok mást. Csak is téged.- Fogta meg a kezem.
-Sajnálom.-húztam, el a kezem. Felálltam és be siettem a házba. Adny-vel találkozott a tekintettünk és egy pillanatra láttam átfutni a személben valamit amitől megijedtem és félve fordítottam el a fejem. Felsiettem az emeletre, Andy viszont követett.
-Elizabeth beszélhetnénk?
Nem akartam most vele beszélni, berontottam a szobámba és a bátyám orra előtt csaptam be az ajtót.
-Lassan. Szerinted?-néztem rá félszemmel.
-Hiányozni fog?
-Nem is tudom.-Ültem fel és neki dőltem Col térdének. -De így lesz időm gondolkodni.
-Azon, hogy hiányzik?
-Te figyelj! Ha már nálad van az a zacskó segíthetnél is.-csaptam a combjára.
-Kösz nem.-rázta meg a fejét.-De válaszolj! Min akarsz gondolkodni?
-Az bonyolult.
-Állva szarni bonyolult. Meg persze zuhanyzóban szexelni az bonyolult. Ez nem az.
-Valaki az Odaátból idézett?-vonult le a lépcsőn csupasz felső testtel Kevin.
Én le se bírtam venni a tekintetem a tökéletes kockás hasáról. Azt hiszem még az ajkamat is beharaptam.
-Ezt azért nem kéne.-vette észre Col, hogy mit is csinálok és oldalba bökött.-Igen én voltam.
-Látom jól elintéztük a házat.-túrt a hajába.
-Utállak.-súgtam magam elé.
-Tessék?-kapta felém a fejét Kev.
-Óh semmi.-legyintettem fülig érő mosollyal.
-Segítsek?-guggolt le mellém.
-Inkább húz egy pólót. Liz addig úgy se csinál semmit.-kacsintott Col.
-Oh.-takarta el a hasát a kezeivel.-Bocsi.
Csak megráztam a fejem.
-Pillanat és már is jövök. De szerintem te se halnál bele, ha segítenél.-pöckölte fülön a kanapén fetrengő fiút.
-Hagyjál.-tolta el Kevin kezét.
-Melegek.-legyintett és felfutott a lépcsőn.
-Már nem vagyok az.-kiabált utána.
-Mindig is az maradsz.-nevettem fel.
-Hát kösz.
-Csodálatos jó reggelt.-jelent meg a konyhában egy ismerős alak. Azaz én csak a hangot hallottam.
-Anya?
-Igen.-tátogta Col.-Jó reggelt Mrs. Colins.
-Nektek is.
-Te meg mit keresel itt?
-Hát tudtommal tegnap volt Emily születés napja. Hoztunk neki ajándékot.
-Hoztatok? Apa is itt van?
-Elment Andyvel.-legyintett.
-De hát Andy fent alszik. Azaz. De akkor ki fekszik Em mellett?-néztem hátra a legjobb barátomra.
-Szerintem Anne. Kicsit össze vesztek tegnap Brad-el. De nem, csodálom, hogy nem vetted észre. Túlzottan lefoglalt Ross.
-Ki az a Ross?
-A barátja.-lépett be Andy is.
-Nem Kevinnek hívják a barátját.?-és apa is megérkezett.
-De. Azaz. Mindegy.-legyintett a bátyám.-Ez bonyolult.
-Most had idézzek ismét az Odaátból.-köszörülte meg a torkát Col.
-Igen igen tudom. Zuhanyzóban szexelni bonyolult. De Liz és Kevin... és Ross kapcsolata még annál is bonyolultabb.
-Miért is?-lépett mellénk anya kíváncsian.
-Elizabeth és Kevin szakítottak, de még mindig szeretik egymást. Viszont Liz össze jött Col-ék unokatesójával aki Ross Lynch és egy kicsit őt is szereti. De még mindig Kevin az akire vágyik. Javíts ki ha tévedek.
-Bunkó vagy.
-Khm... Itt van Kevin.-"köhögte" el Col.
Megfordultam és Kev valóban a lépcső közepén állt megdöbbenve.
-Remek. Valaki nem akarja akkor már Ross-t is ide hívni és neki is elmondani, hogy mit is érzek.
-Én ezt még mindig nem értem.-vakarászta a homlokát apa.
-Nem is kell.-dobtam le a földre a szemetes zsákot és felrohantam a szobámba. Elsüvítettem Kevin mellet aki még mindig a lépcsőn állt. Benyitottam a szobámba és az alvó Ross-ra néztem.
-Igazuk van.-léptem be. Leültem a barátom mellé és felébresztettem.
-Igen?-pislogott rekedtes hangon.
-Nem kell indulnod?
Ross megnézte a tolóját.
-Nem akarok.-húzott magához. A száját a számra tapasztotta s szenvedélyesen megcsókolt.-Szeretlek. -súgta a fülembe.
-Én is.-néztem a szemébe. Nem hazudtam! Valóban szeretem, de Kevin-t azt hiszem jobban.
-Hívsz nekem egy TAXI-t ?
-Persze.-emeltem fel az asztalomról a telefonom és tárcsáztam a megfelelő számot. Miután letettem a mobilt az ajtó felé fordultam ugyan is kopogtak.
-Gyere.-szolt helyettem Ross.-Ugye nem gond?
-Nem.-ráztam meg a fejem és az ajtót pásztáztam, hogy ki fog belépni.
-Zavarok?-kukucskált be a résnyire kinyitott ajtón Kevin.
-Gyere csak.-néztem el az ablak irányába.
-Tudnánk beszélni?
-Persze mond csak.
-Négyszemközt.-mutatott ki a folyosóra.
-Nyugodtan mond Ross előtt.
-Szerintem nem kéne.
Ross-ra néztem aki értetlenül fürkészett.
-Menj csak.-kapta el a fejét.
Kisétáltam Kevin után a folyosónkra és karba tett kézzel vártam, hogy mit is akar mondani.
-Sajnálom, de tudnom kell.
-Mit?-vettem nagy levegőt.
-Azt amit lent mondtál. Az igaz? Tényleg így érzel?
-Nem mindegy?-fújtam ki a levegőt.-És ha úgy is van?-eresztettem le a kezem és beletemettem az arcom egy kisebb csend után.-Nem számít!
-Nem, nem mindegy!. Nekem igen is számít.-túrt idegesen a hajába.
-Nekem nem.-nem tudtam a szemébe nézni. Nem tudtam neki hazudni, úgy nem.-Itt van nekem ő.
-Ne azért légy valakivel, hogy valaki mást elfelejts. Mert azt senki nem érdemli meg. Szóval igaz az amit mondtál?
Belenéztem Kevin szemébe és tudtam, hogy ő már is olvas a gondolataimban. Lépet egyet felém és megölelt.
-Sajnálom.-súgta a fülembe.
-Nem tehetem ezt.
-Mit?-tolt el magától.
-Az érzelmeimet. Irántad.-böktem mellkason.-Azért se mert ott van Ross és neked a vizsgáid.
-Nem tudom, hogy mi köze van a vizsgáimnak ehhez.
-Az volt az egyik oka annak, hogy szakítottunk.
-Az csak egy kifogás volt.
-Nem.-ráztam meg a fejem.- Tényleg szarul esett, hogy nem foglalkoztál velem és, hogy a stresszt is rajtam vezetted le.
-Már ne haragudj, de szerinted Ross nem lesz ugyanilyen? Az ő élete még stresszesebb mint az enyém és ha nem tűnt volna fel ő éppen most megy el. Egy hónapig nem is fogod látni. Velem pedig már akkor összevesztél, ha két napja nem láttál. Nem értelek.-legyintett és elment.
Oké, valahol igaza van. Magam se tudom, hogy fogom ezt bírni. De ezt majd meglátjuk.
Vissza mentem a szobámba és leheveredtem az ablak elé.
-Minden ok?-karolt át hátulról Ross.
-Nem. Közel se.-könnyeztem be.
-Na mi a baj?-fordított maga felé és letörölte az éppen arcomról szökni készülő könnycseppet.
Vettem egy mély lélegzettet, megfogtam a barátom kézfejét és a számhoz húztam, hogy megpuszilhassam.
-Ígérd meg, hogy felhívsz és...
-Minden nap beszélni fogunk. Ígérem. -húzót közel magához. Az orrát az orromhoz érintette és a szemembe nézet.-Minden este te leszel az utolsó gondolatom és reggelente az első. Mert ez most is így van. Rendben.?
Megnyaltam a számszélét és átkaroltam a nyakánál Ross-t. Ő leült mellém és azonnal az ölébe húzott. Elmosolyodott majd a csípőmnél fogva még közelebb rántott magához. Benyúlt a pólóm alá és a hátamat kezdte cirógatni. Engem kirázott a hideg, de persze a jó értelemben.
Egyre csak fürkésztük egymást és vártuk ki lép.
Ross beharapta az alsó ajkát és lerántotta rólam a pólóm. Úgy hullott le a földre mint egy tollpihe, gyengéden és lassan. Ross nadrágszíjához nyúltam és a nyakához hajoltam. Míg a kezemmel babráltam az övével csókokat hintettem a nyakára, ő pedig a melltartóm kapcsával bíbelődött.
Felemelt és átrakott az ágyra, fölém hajolt, szőke fürtjei az arcába hullottak. Egyik kezével a nadrágját tolta le, másikkal pedig a fejem mellet támasztotta magát. Végig simított a mellkasomon majd a hasamon és a fehérneműm maradék részét is eltávolította, én egy pillanat alatt lerántottam a pólóját majd a bokszeréhez vándorolt a kezem.
Ross magunkra húzta a takarót és végre megcsókolt.
-Húgi kéne a se...-rontott be Andy.
Ross-al szét ugrottunk, ő az ágy túlsó felén pedig majdnem leesett.
Andy szemei tágra nyíltak és csak a száját formázta össze vissza.
Az a fél pillanat csend olyan volt mint, ha egy óra telt volna el. Mögötte az ajtó tárva maradt és előtte Kevint láttam elsuhanni.
A tenyerembe temettem az arcom.
-Azt hiszem...-mutatott a háta mögé Andy-Én... ő...
-Csak menj már ki.!-szenvedtem a tenyerembe.
A bátyám elhagyta a szobám én pedig Ross felé fordultam, aki, szegény, rákvörös volt.
-Sajnálom.
-Azt hiszem mennem kéne.-emelte fel a kezét és ránézett a karórájára.
-Kikísérjelek?-ültem fel és követtem a tekintetemmel ahogy ő felöltözik.
-Nem kell. Azt hiszem az ablakon megyek ki.-mutatott az ablakom felé félmosolyra húzva a száját.
-Hát igen, lehet azzal járnál a legjobban. Tekintve, hogy anyámék is itt vannak.
-Hogy mondod?-állt meg egy lábon a nadrághúzás közben.-Remek. Ez egyenesen... Remek.-nevetett fel kínjában.
Felvettem a pólóm és a bugyim.
-Essünk túl rajta.-fogtam meg a barátom kezét.
-Komolyan az után akarsz túl esni a nagy bemutatáson miután a bátyád kb 5 perce nyitott ránk. Ez szerinted jó ötlet?
-Vagy az ajtó és anyámék, vagy az ablak.
-Csak menjünk.-hunyta le a szemét.
Óvatosan lépkedve, mondhatni szinte osonva közelítettük meg a szüleimet és a bátyámat.
-Anya, Apa. -kocogtattam meg Apám vállát.- Ő itt Ross, a barátom. Ross-fordultam a barátom felé.- Ők a szüleim, Ally és Simon.
-Örvendek.-fogott kezet apa Rossal.
-Én is uram.
-Most viszont Ross-nak mennie kell. Itt a TAXI-ja.-mutattam a bejárati ajtó felé.
-Oh ez sajnálatos, pedig igazán megismertelek volna jobban is.-erőltetett apánk egy mosolyt az arcára.-Oh és fiam. A slicced.-mutatott apa a saját gatyájára célozás ként.
-Az istenit.-káromkodta el magát Ross az orra alatt.-Elnézést. Viszlát.-Kapta fel a kabátját és a csuklómat megragadva mentünk ki a ház elé.
-Úgy sajnálom.-húztam el a számat.
-Hát ez elég kínos volt.-túrt a hajába-Most viszont tényleg rohannom kell. Szeretlek. Ha megérkeztem hívlak.-indult el a TAXI felé.
-Rendben.-suttogtam magam elé.
-Mielőtt elfelejteném!-rohant vissza. Magához húzott és megcsókolt.-Vigyáz magadra. Szia.-hintett még egy puszit a számra. A következő pillanatban már az utca végén volt a TAXIval.
Megfordultam, hogy vissza menjek a házba, de ekkor vettem észre Kevint, aki a földön ült törökülésben és cigizett.
-Jaj észre se vettelek.-lepődtem meg.
-Szép kis jelenet volt ez. Szinte már nekem is fájt.
Az első gondolatom az volt, hogy Kevin le se szarta volna az iménti kínos story-t apámmal. Azt hiszem full lazán kezelte volna az egészet.
-Kérsz egy szálat?-vett egy újabb cigit a szájába és felém nyújtotta a dobozt.
-Ja egyet elfogadok.-fogadtam el a doboztartalmát. Leültem Kevin mellé a földre. A hideg kő égetően érintette a csupasz bőröm.
-Jézus te bolond vagy?!-förmedt rám- Álljál fel de tüstént. Komolyan képes vagy egy száll bugyiban a földön ülni.
-Nem igazán érdekel, bár igaz, hogy elég hideg van, de...
-Tessék itt a pulcsim, akkor legalább erre ülj.-vetette le magáról az említett ruhadarabot.
-Kösz.
Kevinen a pulóver alatt nem volt semmi más, így láthattam tökéletes, csupasz felsőtestét, ismét.
-Mi történt a pólóddal?
-Boo az éljel lehányta.
-Guszta.
-Ja az. Ne haragudj rám az iménti felindulásom miatt. Elveszettem a fejem.-szégyellte el magát. Azt hiszem.
-Igazad volt.-hajtottam le a fejem.
-Hogy mi?-huzta fel a fél szemöldökét.
-Igazad volt, mert nem tudom, hogy túl éli e a kapcsolatunk, hogy nem fogom látni egy hónapig. És tudom, hogy nálunk egy kifogás volt ez az egész. Hiszen nem érdekelt, hogy nem láthattalak, mert tudtam, hogy fontos neked a suli és így nekem is azzá vált. De az, hogy a stresszt rajtam vezeted le, az tényleg szar volt, és szarul is esett.
-Nem. Tényleg sokszor voltam bunkó. És tényleg elhanyagoltalak. Sajnálom.
-Hát igen.
-Tudod, amit a múltkor beszéltünk, hogy jó lenne, ha... azaz, hogy miután meg van a diploma újra megpróbáljuk. Az jó lenne. Bár tudom, hogy ez már nem így lesz. De én még mindig reménykedem benne, és ettől gonosznak érzem magam.-kereste a tekintetem.
-Ne vagy gonosz.-szólaltam meg egy kis hezitálás után. És amit tegnap mondtál, hogy én leszek a feleséged, az...
-Uuuh ne haragudj miatta.
-Nem! Az nekem nagyon jól esett, de... -néztem a szemébe.- De meg is ijesztett.
-Sajnálom.
-Te voltál az első számomra. És ez így is marad. Soha nem foglak elfelejteni. De tőled azt kérem, és tudom, hogy nem várhatom el, de lehet, hogy neked el kellene felejtened. Azaz kezdj el randizni. Szerez magadnak egy gyönyörű és okos lányt. Légy boldog.
-De én nem akarlak elfelejteni, nem akarok mást. Csak is téged.- Fogta meg a kezem.
-Sajnálom.-húztam, el a kezem. Felálltam és be siettem a házba. Adny-vel találkozott a tekintettünk és egy pillanatra láttam átfutni a személben valamit amitől megijedtem és félve fordítottam el a fejem. Felsiettem az emeletre, Andy viszont követett.
-Elizabeth beszélhetnénk?
Nem akartam most vele beszélni, berontottam a szobámba és a bátyám orra előtt csaptam be az ajtót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése