Éneklés és Kevin.
Ross betartotta a szavát. Három óra tízkor hívtam és akkor azt mondta, hogy húsz per és itt van. Hát pontban harminckor az ajtónkban állt.
-Na?-tárta szét a karját amikor ajtót nyitottam.
-Mi na?-lepődtem meg.
-Szarul nézel ki. Vagy is izé...
-Mi na?
-Pontos voltam mi?-húzta pimaszul mosolyra a száját.
-Aha.-nevettem fel. Azért be kell, hogy valljam. Ross nem néz ki olyan szarul. Főleg ebben a szerelésben.
-Na és mond. Be is mehetek? Vagy itt kell fagyoskodnom még?
-Oh bocsi. Gyere csak be.-álltam odébb
-Bocsi, hogy az előbb azt mondtam, hogy szarul nézel ki.
-Semmi. Úgy is érzem magam. Más napos vagyok és szakítottam a barátommal. Te viszont nagyon jól nézel ki.
-Most belemennék a flörtbe. De úgy érzem nem lenne fair.
-Ezt, hogy érted?-ültem le az egyik bárszékre a konyhában.
-Nem akarok kibaszni magammal.
-Mi? Nem értelek.
-Hagyjuk is.-legyintett.-Mit szeretnél csinálni?-sétált a TV elé.-Nézzünk talán valami síros filmet? Vagy hallgassunk síros számokat? Vagy talán együnk fagyit?-nyomta ki a készüléket.
-Nem akarok fagyit zabálni. Így is nagy a seggem.-na ahogy Ross nézet rám ez a mondatom után, azt hiszem, ha a szemmel ölni lehetne ő megtette.
-Bolond vagy.-dünnyögte a bajsza alatt.-Akkor mit csináljunk?
Esküszöm a nézése miatt legszívesebben oda rohantam volna és megcsókoltam volna. De ott az a volna. Tényleg nem lenne fair vele szembe, elvégre én Kevin-t szeretem. Bármi is történt.
-Énekelni.
-Mi?-húzta fel a fél szemöldökét.
-Énekelni szeretnék. Pár hónapja kiderült, hogy nincs is olyan szar hangom. Gondoltam fejleszteném egy kicsit. És mivel neked van ebben tapasztalatod... így gondoltam segíthetnél.-Sétáltam mellé.-Persze csak ha te is szeretnéd.
-Számomra ez a legjobb dolog. Az ide úton azon gondolkodtam, hogy mit is fogok kezdeni. Mármint, magammal meg veled... Az az... Ebből már nem magyarázom ki magam ugye?
-Nem hinném. De azt hiszem értelek.
-Igen? Mert én magamat se értem.-hunyorított majd egy kis gondolkodás után fülig húzta a száját.
-Most szakítottam a barátommal és bejövök neked... Én se nagyon tudnám mit kezdjek ezzel.
-Nagyon nem szeretem amikor valaki így átlát rajtam.
-Sajnálom. Gyere menjünk a stúdióba.-indultam az említett szoba felé.
-Van házi stúdiótok?-sietett utánam izgatottan. Azt hiszem izgatottan.
-Igen. A bátyámnak volt... azaz még mindig van egy bandája- nyitottam be a szobába és felkapcsoltam a lámpát.
-Menő. De, hogy érted, hogy volt per van?-huppant le azonnal az egyik babzsákba és a kezébe vette Andy egyik elektromos gitárját.
-Azt inkább ne piszkáld. Andy nem szereti ha rajta kívül akárki is hozzányúl.
-Megértem. Én se szeretem ha a kicsikéimet csesztetik.-tette vissza a tartóra.
-Amúgy meg. Van egy bandájuk, de a bátyám barátnője terhes. És most meló meg a terhes barátnő mellet pihentetik kicsit a zenélést. Meg Kevin is májusban diplomázik meg minden.
-Értem. Szóval az exed a bátyáddal zenél.
-Ja.
-Tudsz valamin játszani?-nézett körül.
-Aham. Gitár, zongora kicsit dobolni és kicsit szaxofonozni.
-Szaxofon?
-Szaxofon.
-Jól van.
-Mi az?
-Nem nézném ki belőled, hogy szereted a szaxofont.
-Ki mondta, hogy szeretem.?
-Miért nem szereted?-húzta fel a szemöldökét. Jól áll ez neki.
-De. Szerinted miért játszok.?
-Jaj te. Játsszál nekem!-fonta össze a karját.
-Szaxofonon?
-Igen.
-Hát jól van.-vettem fel a hangszert és bele fújtam.
-Nem rossz.
-Öm... Köszi?
-De komolyan. Ügyes vagy.-bólogatott elismerően.
-Köszönöm.
-Na de akkor énekeljünk.-ült le a szintetizátor elé.
-És mit?
-Élőszőr is melegítsük és utána egyből Taylor Swift- Look What You Made Me Do.
-Jézusom!. De ez így nehéz.
-Nem baj. Lássuk mit is tudsz.-kezdett el játszani.-Magasan.
Én felvettem a gitárom és elkezdtem, ő pedig becsatlakozott.
-Rendben. Néhol kicsit elcsúszol, de ezen kívül nagyon jó. Ja meg kicsit legyél magabiztosabb.-állt mellém.
-Rendben.
-De szeretnélek egyedül is hallani.-vette ki a kezemből a gitárt.
-Öm és még is mikor?
-Most?-tárta szét a karját.
-Nem szeretnék egyedül énekelni.-tiltakoztam.
-Pedig, ha fejleszteni szeretnéd a hangod, akkor kell. Jó sokat.-ült vissza a zongorához.
-Értem én, de...
-Nincs de! The Chanismokers. Na gyerünk.-állt hozzá szigorúan. Nagyon sexy volt.
-De az egy nagyon nehéz szám.
-Engem nem érdekel.-vont vállat.-Gyerünk!-kezdte a dalt a zongorán.
-Na milyen voltam?-ültem le mellé.
-Égész jó. Tessék fel vettem.-fordította felém a laptopot.
-Ne már.
-Jó ha hallod magad. Máskor ezért vedd majd fel a fejhallgatót. Sokat lehet belőle tanulni.
-Igen is.-nevettem fel.
-Sziasztok.-lépett be Kevin (!) a szobába.
-Kevin? Te meg mit keresel itt?-álltam fel és elé léptem.
-Andy mondta, hogy jöjjek át, hogy átnézzünk pár számot. Azt hittem nem leszel itthon. Nekem legalább is ezt mondta a bátyád.-nézte Ross-t miközben hozzám beszélt.
-Andy viszont nincs itthon.-léptem egy lépéssel odébb, hogy ne Ross-t nézze, hatásos is volt. Azonnal a szemembe nézett. De nem igazán olyan aranyosan mint szokott, inkább ingerülten. Kicsit meg is ijedtem.-És ami azt illeti nem is mostanában fog haza érni. Mikorra beszéltétek meg?
-Mostanra!-lett még ingerültebb. Elég szarul nézett ki. Egy kinyúlott, kifakult és gyűrött szürke pulóver, alatta egy fekete póló ami kilógott a pulcsi alól, egy szakadt farmer és a fekete bakancsa volt rajta. A haja tiszta kóc volt és a szemei tiszta vörösek voltak.
-Te jó ég!!-léptem egyet hátrébb és sikeresen megbotlottam az egyik hangszerben. Kevin elkapta a csuklóm és megtartott nehogy elessek.
-Mi az?-kérdezett vissza nem is törődve vele, hogy az imént majdnem elestem.
-Te be vagy szívva.!-hátráltam tőle.
-És akkor?
-Mi és akkor? Teljesen idióta vagy?!-ijedtem meg tőle, és teljesen kiakadtam. Nem normális.
-Mi közöd van hozzá, hogy én mit csinálok?-nyújtotta tovább a felsője ujját.
-Sok!-oké ezt nem igazán gondoltam át.
-Igen?-nevetett fel.-Tudod miután össze feküdtél evvel a majommal.-mutatott a hátam mögé-Ezek után az se érdekel, ha azt mondod, hogy sajnálod, pedig aztán legalább ennyit kinyöghetnél. És ahhoz pedig, hogy mit csinálok magammal, na ahhoz meg végképp nincs semmi közöd. Értve vagyok?
-Na és? Mi van ha összefeküdtem vele? Ha nem rémlik kidobtál egy buli kellős közepén.-kezdtem el kiabálni.
-Héj-héj!-emelte fel védekezően a jobb kezét Kevin.-Halkabban, nem csak te vagy ám másnapos. Sőt én még be is vagyok tépve. Úgyhogy halkulj el.
-Nem akarok közbe szólni.-hallottam meg Ross hangját. Szegény csak ott ül és hallgatja a veszekedésünket. Kevin gyilkos tekintettel nézett rá.-De nem feküdtünk le.!-jelentette ki tök lazán.
Kevin arca lefagyott és kíváncsian fürkészte az arcom és próbálta elkapni a tekintettem. De én csak elnéztem mellette. Nem akartam, hogy a szemembe nézzen. Így is a sírás kerülgetett.
-Igaz ez?-szólt hozzám lágy hangon.
-Ross...-pislogtam a plafonra.-Kérlek most menj.-folyt végig az első könnycsepp az arcomon és azonnal követte a következő is.
-Rendben. Majd hívj.!-sétált el mellettem és nyomot egy puszit a homlokomra.-Sziasztok.
-Liz kérlek válaszolj.-akarta meg fogni a kezem, de én elrántottam.-Ne csináld ezt! Kérlek!-na ekkor jöttem rá, hogy neki is fáj az ami most itt folyik köztünk, mert neki is megjelent egy kövér könnycsepp a szemében és nagyokat pislogva távozott is. Na ekkor néztem a szemébe.-Kérlek mondj valami!-hallottam a hangján, hogy sír. Most először hallottam és láttam úgy igazán sírni.-Kérlek!- harapta be az ajkait, és legörbült a szája. Én is elkezdtem sírni.
Megráztam a fejem-Nem. Nem feküdtünk le. Nem tudnám ezt megtenni.-kaptam el a tekintetem.
Kevin megkönnyebbülten engedte el magát és magához ölelt.-Sajnálom!-zokogta a hajamba-Sajnálom, hogy ilyennel vádoltalak. Sajnálom amit a bulin mondtam.
Eltoltam magamtól.
-De megtetted. Nekem ez pont elég volt. Sőt, sok is. Nem csinálhatod ezt.!-töröltem meg a szemem. Végig néztem Kev-en, és rá kellet jönnöm, hogy még így is, rongyosan, ki sírt szemekkel, könnyes arccal és a fűtől kitágult pupillákkal is nagyon jól néz ki.
-Tudom és tényleg nagyon sajnálom!
-Elhiszem, hogy nagy a stressz rajtad a vizsgák miatt meg minden. De ezt akkor se teheted velem.
-Liz, kicsim, Sajnálom.! Szeretlek!-túrt a hajába.
-Én is szeretlek. Nagyon. Talán még túlzottan is. De ezt-mutattam rá majd magamra-Ezt most szüneteltessük. Mármint...-néztem a padlóra.-De nehéz ez.-Kevin csak szomorúan fürkészett.-Erre a kapcsolat témára... térjünk majd vissza a vizsgáid után. Rendben.?
-Renden.-bólogatott csalódottan.-De akkor béke van?
-Idővel az lesz.-öleltem magamhoz.-Van még nálad Cigi?
-Fűre gondolsz?-simogatta mosolyogva a hátam.
-Igen.-nevetem fel és még jobban belebújtam az ölelésébe.
-Van. Tekerjek egyet?
-Aha.
-Rendben.-engedett el.
-De ne most!-húztam vissza magamhoz.-Ölelj még egy kicsit.
-Jól van.-húzta még szélesebb mosolyra a száját.
Így lesz a legjobb. Vagy is. Nem árt egy kis szünet, hogy mind a ketten rájöjjünk, hogy mit is akarunk. Fájt ezt kimondani és ahogy láttam Kevin-nek is fájt, de inkább belement. Így legalább közel lehet.
-Na most már neki állok annak a ciginek.-engedett el egy pár perc után.
-Jól van.
-Menjünk ki a teraszra?
-Aha. Nem ártana.-indultam meg az előszoba felé Kevin után.
-Akkor menjünk. Kint megtekerem majd.
-Oki.-nyitottam ki a teraszajtót.
-Hideg van kint. Húz egy pulcsit.-dobta felém a bőrdzsekiét.
-Köszi.-bújtam bele. Imádom Kevin cuccait. Olyan kényelmesek. Bár az mondjuk lehet, hogy gáz egy kicsit, hogy egy a gatya méretünk.
Kiültünk a teraszra, Kevin megtekerte a cigit és tekert egy rendeset is magának és nekem is.
-Tessék tiéd lehet az első slukk.-nyújtotta felém a cigit és az öngyújtót.
-Köszi.-gyújtottam rá.-Na és mit csináltál ma?-próbáltam belekezdeni egy témába.
-Otthon voltam, gondolkodtam és miután meguntam neki álltam szívni és kajáltam... Jó sokat. Te?
-Lássuk csak, sírtam, sírtam és énekeltem aztán ismét sírtam.-nyújtottam át a méreg pálcát.
-És mit tervezel a nap hátralevő részében?-szívott bele egy mélyet a fűbe.
-Arra gondoltam, hogy ezt elszívjuk és utána zenélnék még egy kicsit.
-Tetszik az ötlet csatlakozom.
Még elbeszélgettünk kicsit a programunkról majd rátértünk arra, hogy mostanában nincs olyan sok jó új szám. Mire elszívtuk a cigit pont be is fejeztük ezt a zene témát.
-Akkor most jöhet a tiszta dohány.-vettem a számba a töltött cigit.-Ó jaj bocsi ezt fel kell vennem.-néztem a telefonomra ami megcsörrent.-Anne az.
-Csak nyugodtan.
Odébb mentem egy kicsit és felvettem a mobilt.-Szia.
-Szia. Most hallottam, hogy mi volt reggel. Ross mesélte. Jól vagy?
-Azt is mesélte, hogy most délután mi volt?
-Igen. Mondta, hogy megjelent Kevin és beszélgetettek. Mond, hogy kibékültetek!-hallottam a hangján, hogy egy kicsit szomorkás.
-Hát fogjuk rá.
-Mi?
-Kibékültünk de nem jöttünk össze.
-Ő nem akarta? Vagy te?
-Én. Mondtam neki, hogy most koncentráljunk kicsit a saját dolgainkra. Ő a vizsgáira én pedig Emily-re rátok és magamra. Aztán majd meglátjuk mi lesz.
-Értem. De akkor jól vagy? Tegnap este eléggé ko-ra vágtad magad.
-Igen jól vagyok. Kicsit másnaposan,-meg betépve-de minden okés lesz.
-Rendben. Ott van még.?-érdeklődött Kevin hollétéről.
-Igen. Éppen cigizünk.-szívtam el az utolsó slukkot a cigimből és elnyomtam a hamusban.
-Jaj emiatt haragszom rá. Miatta szoktál rá.
-Nem kellett erőltetni.
-Jaj. Na jól van akkor hagylak is titeket. Szioka. Puszi.
-Szia. Puszi.-nyomtam ki.
Vissza sétáltam Kevinhez és ő még csak akkor kezdett neki a cigiének.
-O istenem, most úgy megcsókolnálak.-láttam meg. Annyira jól néz ki.
-Mi akadályoz meg benne?
-Igazad van.-hajoltam hozzá közel.-De beakarom tartani amit mondtam.
-Egy csók nem a világ vége.- hajolt ő is közelebb, a szánk között alig volt egy centi.-De nem erőltetek semmit.-mondta szinte a számba. Beletúrtam a hajába és ráharaptam az alsó ajkamra.
-Ilyenkor nagyon sexy vagy. -lehelte szinte. Szélesre húztam a szám és átültem az ölébe. A homlokát a homlokomnak döntötte szívott egyet a cigiből és elnyomta, kifújta a füstöt úgy, hogy ne rám jöjjön.
-Direkt kínzol ugye?-nyalta meg a szája sarkát. Bólogattam és a tarkójába kapaszkodva a szájára tapasztottam a szám. A csók közben Kevin feljebb húzott magán és a csípőmnél fogva magához ölelt.
-Khm...
-Jézus Andy!.-szakadtam el Kevin-től
-Megharaptál.-kapott a szájához Kev.
Andy csak felvont szemöldökkel és összefont karral nézett le ránk.
-Bocsi.-szálltam ki az öléből.
-Örülök, hogy kibékültetek és, hogy Happy van meg, hogy újra együtt, meg minden, de ha lehetne ezt szobán csináljátok.
-Ami azt illeti nem jöttünk össze.-igazította meg a haját Kevin.
-Ja. Pedig az jött le. Füveztek, majd felfájatok egymást...
-Mi nem...-kezdtem védekezni.
-Ne mond. Bűzlik itt minden. Az a baj, hogy ez nem az első. Mostanában túl sokat csináljátok ezt. Csökkentsétek a dózist, vagy adjatok nekem is.
-Hát ha gondolod tekerhetek még egyet.- húzta már elő a zsebéből a kellékeket.
-Nem!-vettem el tőle.- Elég legyen neked mára.
-Igaza van Liz-nek. Egyetek valamit és pihenjetek. Szarul festetek. Ami mondjuk a mai nap után érthető. Aludj itt ha gondolod.-nézett Kev-re majd eltűnt a házban.
-Itt aludhatok?-nézett rám érdeklődve
-Hát hallottad a főnököt.-nevettem fel és felhúztam a kabát cipzárját.-Kezd hűvös lenni.
-Akkor menjünk be.-állt fel.-Na és mond-léptünk be mi is a házba.-aludhatok veled vagy a vendégszobába csövezzek?
-Felőlem itt aludhatsz. De nem velem. Sőt lehet, hogy az lenne a legjobb ha haza mennél. Vagy is... Nem muszáj...-na a mondatott már nem tudtam befejezni mert Kevin megcsókolt.
-Néha nem ártan ha befognád.-mondta miután elszakadtunk egymástól.-Aludjak itt vagy ne?-tette a kezét a vállamra.
-Lehet, hogy most nem kéne.-húztam el a szám.
-Rendben. Akkor haza megyek.-puszilta meg a homlokom.-Szia Andy, szia Emily haza mentem.-kiabált fel az emeletre majd kedvesen rám mosolygott egy cuki kacsintás kíséretében.-Majd össze futunk. Szia.
-Szia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése