6. rész.

Anne és Brad

A tegnapi nagy zenélgetés után, aminek fél 10-kor lett vége. Elköszöntem Kevintől és haza kísértem Anne-t. Amiből az lett, hogy ott is aludtam náluk. 

Más nap reggel Col csörömpölésére keltünk fel.

-Mi a frászt csinál ilyenkor?-néztem az órámra.-Aj! Már fél tizenegy.

-Megígérte Apának, hogy megcsinálja a lépcsőt.-ült fel az ágyában Anne.

-Apud még mindig nem fogadta el, hogy meleg?

-Nem. És szerintem nem is fogja.

Col-ról igazából szerintem szinte mindenki tudta, vagy legalább is sejtette, hogy más. Col a 14. születésnapjukon monda el Franc-nek (Anne-ék apukája), hogy ő a fiúkat szereti. Hát igen. Franc eléggé ki volt akadva. De persze nem igazán tud evvel mit csinálni.

-Na és mond csak Anne.-fordultam Anne felé.-Mikor találkozol Brad-el?

-Délután jön értem.-mosolyodott el.

-És mit fogtok csinálni?

-Hát a tervben az áll, hogy mozi, utána séta. De még nem tudom.-sétált az ablakhoz.

-Értem. És a délután még is mit jelent? Hány órát?-húztam fel egy papucsot.

-Fél kettő.-nyitotta ki az ablakot és egy mélyet szippantott a friss levegőből.

-Oki. Akkor én itt nálatok meg is várlak szerintem. Kiváncsi vagyok a randitokra.-húztam széles mosolyra a számat és magamhoz húztam a barátnőmet, hogy megöleljem.

-Felőlem.-viszonozta az ölelésem.

-Liz. Segítenél?-kukucskált be az ajtón Col egy kalapáccsal a kezében.

-Öm.. Persze miben kéne?

-Te jobban értesz a szerszámokhoz mit Anne, és kéne adogatni őket.-lépett beljebb a szobába.

-Jól nézel ki.-kacsintottam rá. Col egy szakadt farmerban és fekete-zöld kockás ingben, kezében egy kalapáccsal állt meg előttem.-Persze már is megyek

Rendben. Anne-ért pontban fél kettőkor megérkezett Brady és durván 8 órakor értek haza. Anna egy nagyon szép ruhát húzott fel a randiára. És persze a ruhát drága testvére Col választotta ki.

 -Na mire nem jó ha van egy meleg testvéred?.-állt meg a tükör előtt Annme.-Köszi Col!.-nyomot egy puszit a testvére arcára. Col válaszul csak rákacsintott.

Abban a hat és fél órában amíg Anne távol volt. Én segítettem, meg csinálni a lépcsőt Col-nak, mert, hogy délelőtt nem igazán sikerült. Szóval a lépcsővel végeztük háromkor.
Háromtól ötig csendes pihenőt tartottunk. Az-az Col aludt meg Tv-zet, én pedig Kevinnel beszélgettem telefonon. A pihi után megnéztünk pár részt a sorozatunkból, az Odaátból. És Anne már haza is ért.
-Naaaa mesélj.!-ugrottam elé amint betette a lábát a házba.
-Jó. De előbb még ha nem haragszol haza érnék.-nevetett fel Anne és letette a táskáját.
-Bocsi.-vigyorogtam rá.
-Semmi.-legyintett.-Na gyere akkor menjünk fel.


-Na szóval.-ült le a babzsákfoteljébe Anne.-Megnéztük a Kész Katasztrófa-t. Nagyon jó film volt. Sokat nevettem.-pirult el Anne.-Mozi után beültünk kávézni a külvárosban. A kávézóban tök jól elbeszélgettünk. Képzeld van egy puli kutyája. Mutatott róla képet. Olyan nagyon aranyos.-túrt a hajába.-Az a neve, hogy Tofiffi.-nevetett fel.-Jaj és azt mondta, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen sok testvérem van. Meg, hogy ő is szeretett volna, de a szülei nem akartak..-húzta el egy kicsit a száját.-Na meg mindenféle másról beszélgettünk ott. Utána lementünk a partra sétálni, de mivel akkor már fél hat felé járt az idő elég hűvös volt és nem volt elég a farmerkabi. Ő pedig a vállamra terítette a dzsekiét. Olyan aranyos volt.-nézet rám őszintén mosolyogva.-Fél hétre volt foglalva egy asztal a... Nem fogod kitalálni, hogy hova.- én csak megráztam a fejem, célozva arra, hogy nem tudom és, hogy folytassa már.-A Marky's pizzériába.-nevetett fel elpirulva.-Ott bevágtam, egy jó nagy adag spagettit.-hát igen Anne-nak az a kedvenc helye, de a vicc az hogy a pizza ott pocsék. Viszont a spagetti.. Uuu az fenséges.- Haza felé pedig sétáltunk, és képzeld megfogta a kezem...-szorította a kezét a mellkasához.
-Jaj.-nevettem fel.- Azt hittem már, hogy megcsókolt.
-Csit.!-parancsolt rám.-Hallgass végig. Na szóval. Megfogta a kezem, én meg totál zavarba jöttem. Azt mondta, hogy ilyenkor nagyon aranyos vagyok. A Lawis parkon át jöttünk, ugye arra hosszabb.-vigyorodott el.-Ott megáltunk a kívánságkutunk előtt.-Hát igen a kút. Valamikor kilenc-tíz évesen láttunk valami gagyi filmet Emily-vel, Brook-kal és Anne-val egy varázs kútról ami úgy nézet ki mint a parkban lévő kút.- Brad átkarolt és magához ölelt. A fülembe súgta, hogy köszöni a mai napot. És, hogy nagyon örül neki, hogy vele voltam. Én belenéztem a gyönyörű zöld szemébe és megszólalni se tudtam. úgy vert a szívem...  Brady közelebb hajolt és...
-És?!-figyeltem izgatottan.
-És megcsókolt.-tette a kezét a szája elé mosolyogva.
-TE JÓ ÉG!!!!-visítottam fel boldogan.
-Halkabban.-szólt rám fülig érő mosollyal Anne.
-Jaj bocsi. Az első nyilvános helyen történő csókotok.-tapsikoltam örömömben.-Na és, folytasd. Kiváncsi vagyoook.
-Vissza csókoltam- lett ő is egyre izgatottabb.- A derekamnál fogva magához húzott és olyan romantikus volt. Aztán vagy...
-Liz Andy keres telefonon.-szakította félbe Anne-t Col.
-Kuss Col! Éppen a legizgalmasabb résznél tartunk. Mond neki, hogy legkésőbb tízre otthon vagyok.
-Oké Bocsi.-emelte fel a kezeit védekezés gyanánt nevetve Col.
-Folytasd!-parancsoltam rá Anne-ra.
-Hol is tartottam?
-Ott, hogy magához húzott...
-Ja! Legalább 5 percen keresztül el se szakadtunk egymástól, mikor is éppen mögöttünk ment el egy néni a kutyusával, aki Brad-nek dörgölődzött,mármint, hogy a kutya, nem a néni.-nevetett fel, a hasát fogva- Hogy simogassa meg. A néni rászólt a kutyára és bocsánatot kért tőlünk, hogy félbe szakított minket a kis kópé. De Brady leguggolt és megdögönyözte a kölyök kutyát.
-Ejnye az a kutya.-nevettem fel.
-Ezek után kézen fogva sétáltunk hazáig és mindenféléről beszélgettünk. A ház előtt egy csókkal köszöntünk el, ami ismét elég hosszú volt.-pirult el ismét Anne.
-Jaaaaaaj! Istenem... Juuuj! Olyan jó, hogy alakultok.
-Öm.. Köszi?-kezdtünk el nevetni.
-De most komolyan! Ti ketten nagyon össze illetek. És kitudja. Lehet hogy ő lesz az első...
-Ne is mond. Ez olyan ciki... És ijesztő-vágta félbe a  mondandóm.
-Mi is ciki?
-Az, hogy ő lenne az első. Vagy is... Nem az... csak na...19 éves vagyok és még nem voltam fiúval úgy. És mi van ha Brady-nek így már nem is kellek?-szomorodott el.
-Először is. Te nem csak úgy nem voltál még fiúval, ha nem más, hogy se nagyon.
-De ott volt Dilan.
-Ja tényleg Dilan, akivel tizedikben voltatok együtt kemény három hetet.-nevettem fel.
-Jó de ott volt.
-Jogos.-mutattam Anne-ra-Másodszor pedig.-tértem vissza a lényegre.-Én se voltam még senkivel. És ha ezért nem kellenél neki. Akkor nagyon bolond.!
-De hát...-nézet értetlenül-Ian?-Ian-nel érettségi után párnappal szakítottunk. 
-Nem.
-De hát én azt hittem.
-De nem. Igazság szerint pont ezért szakítottunk. Mármint, én nem szerettem őt szerelemből. Meg hát ő erőltette és így még szarabb volt.
-És Andy.. Andy meg Em tudják, hogy te még...?
-Szerintem.. Nem tudom.-vontam vállat.



Ennyi lenne mára. Jövőhéten Pénteken hozom a következőt.
Addig is mindenkinek Jó hétvégét és sok jót a jövőhétre.