11. rész

Még Nem!

A film vége felé rám jött a szerethetnék és elkezdtem simízni Kevin hasát. Aki erre sóhajtott egy jólesőt és lenézett rám.

-Ezt ne csináld!-fogta meg a kezem.

-Miért ne?-mosolyogtam rá pimaszul.

-Mert ne! De te is tudod, hogy miért.

-És mi van, ha szeretném?

-Ne szeressed!

-De...-ültem fel.

-Figyelj kicsim.-követte a példám és ő is felült.-Én megvárlak. Ne akard ezt elsietni.

-Nem is akarom.

-Akkor meg? Mindent megadnék azért, hogy veled lehessek. De az elsőnek különlegesnek kell lennie. Én pedig mindent megteszek érte, hogy az legyen.-kacsintott rám.

-Mondtam már hogy mennyire szeretlek?-hajoltam hozzá közel.

-Nem még nem.-rázta meg a fejét.-De nem is kell. Mert tudom.-puszilt szájon.-És én is szeretlek.

-Neked ki volt az első?-haraptam be a szám.

Kev felnevetett -Gina Loor. Én akkor voltam 15, ő pedig 13.

-Te jó ég! Te lefeküdtél egy 13 évessel?

-Ja. Ő volt az első barátnőm.

-És mennyi idő után? És meddig voltatok együtt?-kíváncsiskodtam tovább.

-Hát.-karolt át.-Kb féléve voltunk együtt akkor amikor lefeküdtünk. És után még párhónapig.

-Értem. És szeretted?

-Talán. Nem tudom. Gyerekek voltunk még.

-De mondtad neki, hogy szereted?-bújtam a mellkasába.

-Igen. Miután szakítottunk.-simízte a hátam.

-És ő erre mit mondott?

-Azt, hogy akkor miért szakítottam vele?

-Szóval akkor te dobtad őt?-emeltem fel a fejem.

-Ja.

-De miért?

-Mert elballagtam és ide költöztünk.

-Jó. De az csak fél óra autó út lett volna.

-De az úgy akkor még soknak tűnt. Meg nem is tudom... De miért is beszélünk mi erről?-ráncolta a homlokát.

-Nem tudom.-húztam szélesre a szám.

-Szeretlek kicsim.-csókolta meg a homlokom.

-Tudom.-húztam még szélesebb mosolyra a szám.-Én is.

-Még mindig nem tudom elhinni.

-Még is mit? Azt, hogy szeretlek?

-Nem. Azt, hogy megkaptalak. Vagy is, hogy itt vagy. És... Olyan mint egy álom.

-Hát ha az az álom nem egy rém álom, akkor szerintem nincs benne semmi rossz. Vagy igen?

-Nem nincs.-nevetett fel.-Nem vagy álmos?

-Egy kicsit.

-Akkor aludj csak. Én viszont még gyorsan befejezem a hétfői prezentációm.

-Miből csinálod?-ültem fel amint Kevin kiszállt az ágyból.

-Az számítógép ártalmairól. És, hogy mi a megoldás a függőségre.-Ó jaj, ha még nem említettem volna Kev egyetemre jár, és pszichológiából fog diplomázni a tanév végén. Azaz jövő májusban.

-Ó értem. És még sok van vissza?

-Nem.-rázta meg a fejét.-Még kb 5 dia.

-Az sok.

-Aludj csak.

-Hétfőn melózni mész?

-Nem. Bemegyek az egyetemre. Mert ugye elő kell adnom a ppt-t -kapcsolta be a gépét.-És a hónap végén vizsgám lesz. Be kell ülnöm a kurzusaimra. Apa pedig egyet ért velem, hogy a suli fontosabb.-Kevin az apukája cégénél dolgozik. Az apja nem igen támogatja Kevin, bandás, cigizős, bulizós, külön lakós énjét. Vagy is a külön lakással nincs baja. Így csak akkor pénzeli a suliját, ha melózik nála.

-Jól van. Akkor én addig amíg készen nem leszel olvasok.-kaptam fel a földről az egyik pszichológia könyvét.

-Ha abból meg értesz egy szót is-nézet rám fél szemmel-Akkor emelem kalapom.

-Miért?

-Mert még én is alig értem. Pedig már 4 és fél éve tanulom lassan.

-Na csak figyelj.

Hát tényleg nem sokat értettem az egészből. Viszont valószínűleg bealudtam olvasás közben, mert amikor kinyitottam a szemem már reggel volt. Erős tojás és kávé illatra ébredtem. Kitámolyogtam a konyhába Kevin-hez.

-Micsi?

-Jó reggelt.-csókolt meg a rántotta készítése közben-Reggelit.

-Ugye tudod, hogy nem szeretem a tojást?-húztam el a szám.

-Igen. Épp ezért fogsz te müzlit enni.-mutatott a konyhaasztalra kikészített tejre és gabonapehelyre.

-Kávét viszont kérhetek.?-fogtam fel a hajam az asztalhoz ülve.

-Persze.-mosolygót rám és már töltötte is a reggeli energiámat.-Hogy aludtál?

-Egész jól. Nem tudom, hogy te, hogy nem alszol be ezektől a könyvektől.

-Úgy, hogy engem ez érdekel.

-Na ja persze.-szürcsöltem bele a kávémba.

-Mit csináljunk ma?-ült le velem szembe.

-Hát én arra gondoltam, hogy elmehetnénk a színházba megnézni Emily-t.

-Na ez egy remek ötlet. És addig? Mert hogy ugye az este lesz.

-Tanulhatnánk

-Hogy mi?-nyelte félre a tojásrántótáját.

-Hát te mondtad, hogy hónap végén vizsgázol.

-Nyugi addigra megtanulom.

-Akkor add elő nekem a prezentációd.

 -Rendben.-nevetett fel.

És ennyi lenne.
Remélem tetszett.
A következő résszel sietek és remélhetőleg Péntekre fent lesz.
Addig is jó pihenést mindenkinek.