Emily hangja.
Rendben miután Kevinnel elhülyéskedtük kissé az előadását, haza mentünk hozzánk és kiválasztottam a ruhám a színházba.
-Wow jól nézel ki. Nagyon jól.-kacsintott rám Kevin, mikor lesétáltam a lépcsőn.-Ez egy ilyen filmbe illő pillanat. Te lejössz a lépcső, és gyönyörű vagy én pedig itt állok farmerban és sport zakóban. Ja és nem mellesleg úgy nézek ki mint egy vámpír.
-A vámpírok mindig is sexy-k voltak. Jól nézel ki.-léptem mellé.-Nagyon jól.-haraptam be a szám.
-Te jó isten! Te ezt már tényleg szándékosan csinálod, ugye?-hajolt hozzám nagyon közel.-Tudod, ha bátyád nem épp most lépne be az ajtón.-beszélt szinte a számba és a bejáratra mutatott, ahol tényleg Andy lépet be. Oki ez egy kicsit ijesztő volt. Olyan vámpíros.-Akkor most letépném rólad ezt a kis vékony ruhát.-suttogta még halkabban.
-Fuj ezt még így is hallottam.-sétált el mellettünk Andy. Kevin csak egy pillantást vetet a bátyámra és felvont szemöldökkel nézet vissza rám.
-Na látod. Most már tényleg tudom, hogy miért is szerettem beléd.-hergeltem tovább és megnyaltam a szám sarkát.
Kevin szélesre húzta a száját és gyengéden megcsókolt.
-Tetszik az inged.-igazítottam meg a gallérját miután elváltunk.
-Kösz.-fogta meg a kezem.-Andy mi leléptünk. Ott találkozunk.-szólalt meg egy kicsit hangosabban az eddiginél amitől én meg is ijedtem egy kicsit.-Jaj nyugi.-nézet rám aranyosan mosolyogva.
-Jó.-érkezett a válasz az emeletről.
Amint a színházhoz értünk Emily aggódó tekintettel sietett felénk.
-Héj minden oki?-fogtam meg Em kezét.
-Nem éppen.-szólalt meg kissé rekedtes hangon.-Teljesen elment a hangom.
-Annyira csak nem lehet gáz.-próbálta biztatni Kevin.
-Az alap hangok mennek de a magasabbak nagyon hamisak.-húzta el a száját.
-Gyerünk énekeljünk be.-ragadtam meg a kezét és magam után húztam.
-Segítsek?-állt mellénk Kevin.
-Nem, nem kell. Nekem is menni fog.-legyintettem le.-Na lássuk csak. Legyen mély.
-Oké. khm.-köszörülte meg a torkát Emily.
-És tudod rekeszből.-mutattam a hasamra.
-Tudom.
Oki a ,,tökéletes" beéneklés után rájöttem, hogy Emily tényleg eléggé be van rekedve.
-Nagyon sok a magas és a mély hang a dalaidban.?-húzta fel a szemöldökét Kev.
-Igen eléggé. Pont ezért választottak engem erre a szerepre. Mert ha nem tudnád alapból elég jó hangom van ezekhez a számokhoz.-mondta kissé lesajnálóan Kevin-nek. Én mérgesen néztem Em-re a hangneme miatt. De Kevin nem is foglalkozott vele.
-Tessék, torok cukorka.-nyomot egy csomag HALLs cukrot a kezébe.
-Öm... kösz?.-vett be egy darabot a cukorból és a többit zsebre tette.
-És most gyere és beszéljünk a karmesterrel és a karral.-indult el Kev az öltözök felé.
-Hogy mi?-és már el is tűntek.
-Hát jól van akkor én itt meg várlak.-néztem utánuk.
-Hali.-ragadta meg a kezem valaki.
-Ó sziasztok.-fordultam Anne és Brad felé.
-Hol vannak a többiek?-nézet körbe Anne.
-Hát öm... Andy később jön. Brook-ról és Col-ról nem tudok semmit.-magyaráztam miközben még mindig drága barátomat kémleltem, hogy merre tűnhetett.
-Kit keresel ennyire?-követte a tekintetem Brad.
-Kevin-t. Valahova eltűnt Emily-vel.
-Hogy mi?-nézet rám furán Anne.
-Hosszú.-legyintettem
-Ott van.-mutatott mögém Brady.
-Oh!-fordultam meg.
-Rendben.-lépet mellénk Kevin.-Beszéltem a karral és azt mondták, hogy megoldható.
-Az jó. De mi is?-néztem rá értetlenül. És azt hiszem, hogy ezzel Anne és Brad is így voltak.
-Hát, hogy... Mind egy.-legyintett.-Ezt így most nem tudom elmagyarázni. A lényeg, hogy remélhetőleg Emily-nek így könnyebb lesz kiénekelni a hangokat.
-Öm. Oki. Ó! Meg jöttek Col-ék is.-mutattam a kapun belépő Andy-re, Brook-ra és Col-ra.
-Remek akkor be is mehetünk.-indult el Anne a nézőtér felé.
-Mikor kezdődik már.-türelmetlenkedett Anne.
-Elméletileg már tíz perce.-nézett az órájára Brad.
Hát Anne a kérdését pont jól időzítette, mert a lámpák lekapcsoltak és a függöny elhúzódott.
A színpad közepén ott ült Emily egy gyönyörű földig érő fekete ruhában és elkezdet énekelni.
Jézusom, ahhoz képest, hogy Emily hangja a darab előtt szinte teljesen elment. Wow most gyönyörűbb volt mint valaha. Olyan.. Olyan szép volt ott a színpadod.
Andy a darab felénél már a könnyeit törölgette.
És ennyi lenne.
Bocsánat, hogy ilyen rövidke lett. :/
Köszönöm, hogy olvastok ;) :*
Igyekszem a kövi résszel.
Addig is jó pihenést mindenkinek a mai napra és kitartást a jövő hétre. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése