Ez már biztos.
Kevin beljebb lépett a házba és engem nézett, vagy öt kínzó percig. Igen csalódott volt a tekintete.
Basszus ugye nem hiszi azt, hogy én és Ross... szóval, hogy lefeküdtünk?
-Szia.-köszönt.
-Szia.-néztem a szemébe, hát ha rájövök valamire. De nem vettem ki belőle mást csak, hogy nagyon ő se tudja, hogy mit kéne mondania.
-Beszéltem Andy-vel és ő mondta, hogy itt vagy. Kocsiba szálltam és ide siettem. De nem is tudom, hogy mit gondoltam. Szakítottam veled. De erre nem számítottam, hogy azonnal valaki más karjaiba rohansz.
Nem mondtam semmit. Komolyan kinézi belőlem, hogy ilyen hamar túl teszem magam rajta, és, hogy akkora ribanc vagyok, hogy lefekszem valakivel akit alig ismerek?! Hát akkor legyen.
-Lefeküdtél vele.-jelentette ki.-Ez most komoly?! Hát ezt nem hiszem el. Mekkora egy lotyó vagy!-láttam, hogy bekönnyezett a szeme. De ezzel a lotyó dologgal az én szívemet is még jobban össze törte, ha az lehetséges még.
Hirtelen elkapott a düh, a csalódottság és a menekülés.
-Azt hiszem most menned kéne.-kerültem el a tekintetét.
-Mond meg a szöszinek, hogy remélem boldog, hogy kihasznált egy részeg szomorú lányt.-fordított hátat és kisétált a házból.
Én össze rogytam és bőgni kezdtem.
-Héj minden oké?-jelent meg a lépcső tetején Ross. Mellém sétált és leguggolt.-Miért nem mondtad neki, hogy nem feküdtünk le?
-Mert, hah ehezt-próbáltam, zokogás közben beszélni.- hiszi róhólam, akkor higgye csahak ehehezt.-bújtam oda Ross-hoz.
-Jól van. De nem vagy az.-simízte a hátam.
-Bocsi, hogy most téged is utál.-szipogtam a mellkasába bújva.
-Az engem nem érdekel.-puszilta meg a fejem búbját.
Ott ültünk egymásba kapaszkodva. Én Ross-t ő pedig engem ölelt.
-Kopp kopp bejövök.!-nyitott be a házba Andy.-Héj minden rendben?-sietett mellénk.
-Nem éppen.-nézett fel rá Ross.
-Jól vagyok.- próbáltam össze szedni magam.
-Azt látom.- Segített fel a földről.-Láttam Kevin-t elrohanni. Megmagyarázná valaki, hogy mi is történt. Ha kell megverem. Kivéve ha te csináltál valamit. Akkor téged verlek meg.-mutatott Ross-ra.
-Mi ez a hülye verekedés mániád?.-néztem rá kissé lesajnálóan.-Már engem fáraszt.-töröltem meg az arcom.-Menjünk inkább. Ross nem, csinált semmi rosszat. Csak rosszkor volt rossz helyen.
-Te velem ne beszélj így!-ragadta meg a csuklom, amikor elmentem mellette.-Inkább köszönd meg, hogy otthon hagytam a terhes barátnődet, aki nem mellesleg szenved a fájdalomtól, és ide jöttem érted mert te 19 éves fejjel annyira leiszod magad és kitudja, hogy még mit csináltál, hogy a világod is alig tudod és egy szinte idegen srácnál ébredsz. Szóval most kérlek ne flegmáz és mond el, hogy mi történt.!
-Sajnálom.-szégyelltem el magam.-De erről most nem szeretnék beszélni.-rántottam el a karom.-Ha gondolod, haza megyek gyalog. Megérdemlem.-sírtam el magam ismét.
-Jól van.-higgadt le egy kicsit.- Akkor majd elmondod, ha szeretnéd. Gyere menjünk. Emily már idegeskedik miattad.
A haza út nagyon kínos csendben telt.
Néha néha elkaptam Andy mogorva, lenéző, csalódott tekintetét és igen szarul esett. Nem sűrűn szokott rám így nézni.
Ahogy beléptem a házba Emily a nyakamba ugrott. Már amennyire a hasa engedte.
-Te jó ég! Aggódtam ám érted. Minden rendben? Hol voltál.
-Kicsim én most felmegyek átnézem a holnapi melót.-indult el a lépcső felé Andy.
-Szakított velem tegnap este.-néztem le a földre. Andy hátra fordult és döbbenten nézett rám.
-Hogy mi?-lépett vissza hozzánk.
-Utána elég sokat ittam és a buli közepén elindultam valahova Ross pedig jött utánam. Haza vitt berakott az ágyba és ennyi. Éés igen, reggel úgy keltem, hogy a világomat se tudtam. De nem feküdtem le vele. Viszont Kevin azt hiszi.
-És miért nem mondtad neki ma amikor ott volt, hogy nem így van.-karolt át a bátyám és szorosan magához ölelt.
-Ha ezt nézi ki belőlem.
-Nem nagyon értem.-húzta el a száját Emi.-Hol voltál? Ross-nál? És Kevin, hogy került oda? És... mi van?
-Mindegy a lényeg az az, hogy szakítottunk. De most...-néztem Andy-re.-Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hoztalak. Most viszont ha megharagszotok rám, ha nem, felmentem a szobámba.-futottam fel a lépcsőn és bőgve temettem az arcom az ágyamba.
Egy kiadós bőgés után a telefonomért nyúltam és tárcsáztam egy számot.
-Hello Lynch ház.-szolt bele a készülékbe egy ismeretlen hang.
-Szia. Ross ott van?
-Ja. Ross valami csaj keres.-kiabált el a telefon mellet.-Mindjárt jön.
-Köszi.
Nem tudom, hogy reggel a tesói és a szülei hol voltak, de nem otthon.
-Hello?-hallottam meg Ross hangját.
-Szia Liz vagyok.
-Ó! Szia. Honnan tudod ezt a számot?
-Tegnap este te adtad meg és mondtad, hogy erről bár mikor hívhatlak.
-Ó. Tényleg. Nem gondoltam volna, hogy erre emlékszel.
-Ez még meg van. Mond zavarok?-hallottam a zsivajt a háttérben.
-Nem, dehogy. Csak a család most ért haza a kiruccanásból.
-Hogy mi?
-Nyaralás félén voltak.
-Értem. Akkor nem is zavarlak. Legyél csak a családoddal.
-Húsz perc és ott vagyok?-hallottam a hangjában, hogy komolyan is gondolja.
-Igazán nem kell. Hívok majd valaki mást.
-Társaságra van szükséged?
-Nem ártana.
-Akkor meg? Ráérek. Ők meg majd csak túl élik nélkülem.
-Köszönöm szépen.
-Húsz perc.-nyomta ki a telefont.
Én kikászálódtam az ágyból és leballagtam a nappaliba.
-Jól vagy Liz.?-ült a kanapén Andy.
-Meg vagyok. Emily?
-Brook-kal és Col-al elmentek a városba, és lassan én is követem őket. Velem jössz?-tápászkodott fel.
-A-a. Átjön Ross. Arra gondoltam elterelem a figyelmem egy kicsit...
-Ross-al? Figyelj elhiszem, hogy ki vagy Kev miatt, de nem megoldás, ha azonnal egy másik srác karjaiba rohansz.
-Nem fejeztem be. Arra gondoltam, hogy elterelem egy kicsit a figyelmem Kevin-ről és zenélek egy kicsit Ross-al. Ha már kiderült, hogy van hangom, akkor fejleszteném egy kicsit.
-Ja. Rendbe...Bocsi. Én viszont elindulok. Jó szórakozást. Vagy mit.? És csak okosan.-húzta fel a cipőjét.
-Igen is.-mosolyodtam el halványan. Imádom a bátyám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése