16.rész

Kevin Holt.

A ,,kényszer" vacsi után elvonultam, Andy pedig követett.

-Húgi.

-Mond.-feküdtem le.

-Anya is én is csak jót akarunk neked ezzel az egésszel. Tudod jól, hogy legutóbb se volt épp a legjobb élmény számunkra ez az egész.

-Igen tudom. De te is tudod, hogy én meg rengeteget eszek. Nem kell félteni.

-Én ezt tudom.-ült le mellém.-De mivel mostanában nem sűrűn fordulsz meg itt és anyáékkal se sokat beszélsz, ezért ő nem tudja, hogy minden rendben van e veled.? És amúgy is. Ő mindig félt minket. Elvégre az anyánk. Nem?

-De.-ismertem el.-De miért kell mindig ezzel jönnie? Unom már, hogy folyton ez megy, ha nem eszem meg azt a kurva tányért is.

-Jaj te bolond.-fújta ki mosolyogva a levegőt.

-Igen.?-nevettem fel.

-Aludj jól.-nyomot egy puszit a homlokomra.-Vagy is próbálj meg aludni. Emily-ék korán érkeznek.

-Nem aludnál velem?

-Mi vagy te egy kis gyerek?

-Nem, csak most szükségem van a jelenlétedre.

-Ez ijesztően hangzik.

-Jó jó. De tudod, hogy mire gondolok.

-Persze. Elmegyek zuhanyozni és már is jövök.

-Köszi.-öleltem meg a bátyám.

-Húsz perc.-sétált ki az ajtón.

Én is gyorsan megmosakodtam és miután Andy vissza érkezett beszélgettünk kicsit és éjfél körül mind a ketten bevágtuk a szunyát.

Reggel arra ébredtem, hogy Andy helyett valaki más fekszik mellettem. Ránéztem az ágyammal szemben elhelyezkedő, falra felszerelt órára, és láttam, hogy már fél 11. Ránéztem a mellettem fekvő alakra és láttam, hogy Kevin az. Ott aludt mellettem. Olyan aranyos volt a szőkés tincseivel. Annyira jó, hogy itt van mellettem.

-Jó reggelt szépségem.-mosolygott rám fülig érő szájjal és álmoskás szemekkel

-Tetszik a sapid.-nevettem fel.

-Ó jaj.-kapott a fejéhez és lehúzta a fejéről a sapkáját.-Bocsi. Láttam, hogy még alszol. Andy azt mondta, hogy nyugodtan feküdjek be melléd. És így aludtam el.

-Komolyan bocsánatot kérsz azért mert mellettem vagy?

-Hát úgy látszik.

-Inkább én kérek bocsánatot azért mert nem szóltam, ho...

-Héj! Semmi. Már mondtam.-hajolt fölém és gyengéden megcsókolt.

-Szeretlek-simított végig az arcomon.

-Én is.-haraptam rá az alsó ajkamra.

-Ugye tudod, hogy ez nagyon sexy?-nyalta meg a szája szélét.

-Khm.. Mi is ,,sexy"?-mutatott idéző jeleket a levegőbe apa.

-Oh apa!-löktem le magamról Kevint, aki meg ijedt, Apámtól és a reakciómtól is.-Jó reggelt. Ő itt Kevin a barátom.

Apa csak végig mérte Kevint, morgótt egyet és hátat fordított.

-Kevin ő pedig az apám Simon. Bocsi. Elég kis..

-Semmi. Én se lennék elragadtatva, ha a lányom barátja hirtelen felbukkanna és rájuk nyitnék miközben kitudja mit csinálnak.-dobta a sapkáját az író asztalra.

-De nem csináltunk semmit.

-De ezt ő nem tudja. Király legelső benyomást tettem.-túrt a hajába.

-Beszélek majd vele.

-Hagyd nem kell.-ült az ablak párkányra és a tájat nézte.- Szeretek rossz fiús benyomást kelteni.

-Azt vettem észre.-nevettem fel.

-Bejövök!-lépett be Andy egyik kezével a szemeit takarva.

-Komolyan ekkor ribancnak tűnők?-néztem Kevinre. Ő csak megvonta a vállát és továbbra is az ablakon nézelődött ki.-Hát jó.-reagáltam barátom válaszára.-Nézhetsz.-néztem a bátyámra a szemem forgatva.

-Öm oki. Bocsánat ha megzavartam valamit.-nézett szúrós szemmel Kevin-re.-De apa elégé mérgesnek tűnt az imént a folyóson.-nézet rám.

-Ne aggódj nem rontom meg a húgod.-fordult Andy felé Kevin.

-Hát öm.. Erre nem tudok mit válaszolni.-vágott elgondolkodó képet Andy.

-Nem is baj haver. Nem baj.-legyintett vigyorogva Kev.

-Üdv itt nálunk.-fogtak kezet.-Apám már most utál.-gratulált Andy Kevin-nek.

-De a húgod szeret?-súgta oda a bátyámnak.

-Gondolom.-súgta vissza.

-Akkor nem érdekel, hogy mit gondol a Father-od.

-Jól van. De azért jöttem, mert Emily-vel elmegyünk a lovakhoz. Jöttök?

-Kicsim?-nézett rám izgatottan Kevin.

-Jézus. Mot úgy nézel rám mint ha azt mondta volna Andy, hogy kint vár rád egy Ferrári.

-Végül is ló ló. Szeretem a lovakat.

-Menjünk.-léptem a szekrényhez.-Átöltözöm és kint találkozunk félóra múlva.

-Nagyon szép lovaitok vannak.-fordult felém Emily.
-Köszi. Nézd az ott a legfiatalabb. Tavaly ősszel született.-mutattam a kis Breeze-re.
-Ez nem igaz. Mert ő a legfiatalabb.-mutatott Andy egy kis fekete csikóra.-Ő Augusztusban született, és a neve Princ.
-Fogadjunk, hogy te nevezted el.-bökte oldalba Kevin.
-Nem, nem én voltam.-simogatta meg a kis csikót.
-Andy és te.-lépet be az istállóba apa és Kevinre mutatott. Kevin hirtelen felkapta a fejét és kissé pofátlanul válaszolt.
-Van nevem.
Andy erre meglepett és kissé ijedt tekintettel kapta oda a fejét a barátomra.
-Remek.-Fordított hátat apa.-Gyertek velem. Kéne egy kis segítség. A szomszéd farmon ellik az egyik Tehén.
-Apa állat orvos.-magyarázta meg gyorsan Andy Kevin-nek.
-Oh értem. És mi miért is kellünk?
-Doom asszony megkért, hogy menjek át segíteni, mert a férje nincs itthon. De elég macerás ez egyedül.-magyarázott apa még mindig háttal nekünk.
-Hát jó akkor menjünk.-indult meg Kevin a ház felé.
Apa csak a szemeit forgatva nézet utána.-Fiam, arra.-mutatott a másik irányba.
-Oh hát persze.-fordult vissza Kevin.
-Bolond.-kuncogtam a hátuk mögött.
-Ti addig ellesztek?-lépet mellénk Andy.
-Ja.-bólintott Em.-Megnézzük a többi állatot is?
-Minek?-nyúltam a zsebembe.
-Mert szeretem az állatokat?-nézet vissza rám furán Emily.
-Arra vannak a csirkék és a kakas.-mutattam a hátam mögé.-Arra a malacok és a szamár.-mutattam el a ház mellet.-A macska és a kutya valahol a házkörül.-gyújtottam rá.
-Te meg mit csinálsz?-kapta ki a cigit a kezemből.-Elhiszem, hogy magad alatt vagy. De kérlek ezt ne csináld.! Ne kerülj ebbe az állapotba. Jó?
-Jó. De azt még had szívjam el.-nyúltam a cigimért.
-Nem!-tartotta el tőlem.
-Ugye tudod, hogy van még nálam?
-Igen? És még is honnan?
-Na lássuk csak, van egy bátyám.
-Nem az kizárt.! Andy soha nem adna neked cigit.-dobta le a földre a cigit és eltaposta.
-Jó. Kevintől kértem.
-FÚ! Az a gyerek, nagyon kiakaszt.-indult el a ház felé.
-Sajnálom.-kiáltottam utána, majd miután eltűnt a ház mellet ismét rágyújtottam.

Leültem a ház mögötti kispadra és néztem ahogy a madarak repülnek fölöttem, hallgattam ahogy a tyúkok hevesen vitatkoznak, és éreztem azt az igazi falusi illatot. 
Kb másfél óra és négy száll cigi után megjelent a távolba három alak. Gyorsan össze szedtem a csikkeket és behajítottam a bokorba. Gyors megoldás, hogy apa ne lássa.

-Hogy ment?-néztem fel Kevinékre mikor odaértek mellém.
-Kevin nem igen bírta. Emily?-válaszolt Andy.
-Nem tudom.-vontam vállat.-Tényleg nem bírtad?
-Kérlek, ha gyerekünk lesz... Kímélj majd meg, és ne kelljen végig néznem.-fintorodott el.
-Őőőm.. Oki.-lepődtem meg a reakciójától.
-Bűzlesz kis lányom.-ment be a házba apa.
-Ezt meg, hogy érthette?-néztem Kevin-re.
-Bagó szagod van. Nem kicsit.-ült le mellém.
-Basszus.-döntöttem rá a fejem Kevin vállára.
-Maradt még egyáltalán cigim?-nézet le rám.
-Ja.
-És mennyi?-húzta fel az egyik szemöldökét.
-Tessék.-vettem ki a zsebemből a dobozt.
-Köszi.-tett egyet a szájába.-Öngyújtó?-nyújtott a kezét. Oda adtam neki.-Köszi. Kérsz?-tartotta elém a dobozt. Én csak meg ráztam a fejem.-Rendben. Ez így viszont nem lesz jó. Nem akarom az arcodba fújni a füstöt.
-Oki.-helyeztem át a fejem az ölébe.-Így jó?
-Sokkal.-kezdte el simogatni a hajam.-Minden oké?
-Apa utál téged és engem is, Emily is utál és anya is.
-Mármint engem vagy téged?
-Is is.
-Oh értem.
-Tehén szagod van.-néztem fel rá.
-Világra segítettem egyet.-tárta szét a kezét.
-Jogos.
-Elszívom és elmegyek letusolni és elégetni a holmim.
-Ne! Maradjunk még így egy kicsit-tettem a kezem a szám elé.
-Jól van.-nyomta el a cigit és a hamutálcába dobta.
-Kevin.
-Igen?-nézett le rám és a tekintetem kereste.
-Bocsi, hogy ide rángattalak.
-Ugyan.-legyintett és felnézett az égre.
-Tényleg olyan borzasztó volt?
-Mi?-túrt a hajába.
-A kis boci?
-Nem.-nézet ismét rám, mosolyogva.-A boci cuki. Nézd képet is csináltam róla.-vette elő a telefonját.-Csak végig nézni volt szar.
-Cuki.-néztem a készülékre.
-Igen az.-tette zsebre a cigit, az öngyújtót és a telefonját.-Gyere menyünk be.-ragadta meg a csuklóm.-Kezd hűvös lenni.
-Ja meg lassan a kaja is kész. Legalább is remélem, mert kezdek éhes lenni.-álltam fel és az ujjaimat Kevin ujjai köré kulcsoltam.
Kevin hirtelen elém állt és mélyen a szemembe nézet. Beszívta a levegőt és elmosolyodott.
-Köszönöm, hogy vagy nekem.-csókolt meg.
-Ezt inkább nekem kéne mondanom, hisz te jöttél ide miattam.-karoltam át a nyakát.
-Ez csak természetes. Tudod jó érzés ez nekem.
-Mi?
-Az, hogy... Minden! Hogy itt vagy, én is itt vagyok,és közel érezhetlek magamhoz.-húzott még közelebb magához.-És mind az, hogy ezt-tette a kezét a farzsebembe.-és ezt-csókolt meg ismét.-Nem kell titokban csinálnunk.
-Kaja.-Nyitotta ki mogorván az ajtót Apa.
-Megyünk.-bólintottam és nyomtam egy puszit Kevin szájára.-Szeretlek.

Ebéd után úgy döntöttünk, hogy elmennénk sétálni, de apa félre hívott engem és Andy-t.

-Eli, Andy gyertek! Beszélnünk kell.-lépett be a nappaliba apa majd olyan lendülettel ahogy megjelent úgy el is tűnt.
-Ilyenkor mindig félek tőle.-súgtam Andy-nek.
-Azért mert Eli-nek hívott.?
-Aha.
-Mindjárt jövünk vissza.-nézett a bátyám Emily-re és Kevin-re. Ők bólintottak és nézték tovább a Tv-t.

-Igen?-léptem apa elé a konyhában.
-Igencsak el kéne beszélgetnünk a drága barátunkról.-mutatott a nappali felé.
-Kevinre gondolsz?-tette fel a kérdést Andy.
-Arra.
-Rá!-javítottam ki apámat.
-Tessék.?
-Rá. Nem arra. 
-Nekem aztán mindegy. De...
-Apa nyugi.-vágott a szavába Andy.-Kev jó srác. Vannak fura dolgai de azokat leszámítva, jó arc.
-Jó arc mi? És mik azok a dolgai?
-Hát...-hezitált Andy.
-Nem mindegy az neked?.-fontam össze a karom a mellkasom előtt.
-Hát nem! Nem mindegy nekem, hogy a lányom kivel is jár.-mondta teljesen nyugodtan.
-És ez téged pontosan mióta is érdekel?-én viszont kezdtem kicsit ideges lenni. Eddig nem igen foglalkozott apa azzal, hogy kivel is vagyok együtt.
-Azóta amióta láttam, hogy hogy néz rád és, hogy te hogy nézel rá.-emelte fel a hangját.
-Hogy mi?-nevetett fel Andy.-Miért, hogy néznek egymásra?
-Nem tudom...Úgy mint akik...
-Akik?-vártam a választ apától.
-Szerelmes vagy.-jelentette ki apa.
-Mit vársz el tőlük? Hogy ne legyenek?-emelte kicsit fel a hangját Andy, amit apa csak egy lesújtó pillantással nyugtázott.
-Nem.-mordult rá Andy-re- De még nem nézett így, soha senkire a húgod. És ez ijesztő. És nem szeretném, hogy egy ilyen semmire kellő srácba szeressen  bele. Mert te ennél jobbat érdemelsz.-nézet a szemembe apa.-Sokkal jobbat.
-Az meg lehet.-lépett a konyhába Kevin. Megfordultam és a barátom szemébe néztem.-De azért én se vagyok semmire kellő.-nyitotta ki a hűtött és kivett egy üveg sört.-Nem szabad az embereket első látásra megítélni.-nyitotta ki a fogával az üveget.
-Mondta és kinyitotta a puszta fogával a sört.-nézet lesajnálóan apa Kev-re.
-Tudja...-nézet le a kezében tartott sörre Kevin.-Én ezt láttam otthon. Nem mint ha ez jó kifogás lenne. De én igyekeztem, igyekszem, hogy ne olyan legyek mint az apám. Egyetemre járok, saját költségből. Így dolgozni is járok. Ha nem dolgozok tanulok, hogy jól sikerüljenek a vizsgáim. És azt a kevés időt amit pihenésre szánok a lányával és a hobbimmal töltöm. Szóval szerintem így első elmondásra én egy tanult gyereknek tűnök. Tudja elegem van, hogy az emberek sok mindent nem tudnak rólam, és ránézésre ítélnek meg. Igen az tény-nézett végig magán-hogy szakadt farmerban, piszkos dorkoban, laza pólóban és bőrdzsekiben vagyok mint azok a suttyó gyerekek a lepukkant bárokban. De nem vagyok az. És én a lánya miatt vagyok itt. Nem azért, hogy mások kritizáljanak. Főleg nem a hátam mögött. És te.-mutatott rám.-Őrülj, hogy így aggódik érted apud. Mint mondtam én se örülnék neki, ha egy ilyen sráccal mutatkozna a lányom.-kortyolt bele a sörébe és elindult a szobám felé.
-Wow. Milyen nyugodt.-szólalt meg pár pillanat néma csend után Andy.-De bocsi Father. Neki van igaza.
-Igen tudom.-tette a kezét Andy vállára. Szerintem kicsit sokkolta apát, hogy egy húszon éves srác oktatta ki, jogosan.
-Utána megyek.-indultam meg Kevin után.

-Sajnálom kicsim, hogy...-kezdett volna magyarázkodni Kevin, de én közbe vágtam és megcsókoltam.

-Erre nem számítottam.-ölelt magához erősen miután elváltunk egymástól.-De tényleg sajnálom azt ahogy beszéltem apuddal.
-Fogd már be.-parancsoltam szinte rá.
-Igen is.-hintett apró csókokat a nyakamra amitől én halkan felnyögtem.-Tetszik?-nevetett fel.
-Hát nem ellenkezek.
-Azt vettem észre.-döntötte a homlokát a homlokomnak. Majd mélyen a szemembe nézet.-Most el se tudod képzelni,hogy mi mindent tudnék veled csinálni.-Ért fülig a perverz mosolya.
-Hát mutasd meg!.-rúgtam be a szobaajtóm.
-Hogy mi?-vonta fel a szemöldökét.-Nem.!-tiltakozott és hátrált pár lépést. Én viszont követtem és átkaroltam a nyakát.
-Miért nem?-mosolyogtam pimaszul.
-Mert, ha bele kezdek nem tudom meg állni, hogy ne hagyjam abba időben.-ragadta meg a kezem.
-És kimondta, hogy meg kell állnod.?-húztam fel a szemöldököm. Erre a reakcióra Kev megragadott a derekamnál fogva és felemelt. Én a csípője köré fontam a lábaim és heves csókolózásba kezdtünk. 
Meg markoltam Kevin hátán a pólót és egy gyors mozdulattal le is rántottam róla. Kevin a combomba markolt és ledöntött az ágyra...