15. Rész.

Elizabeth és a hang

Bocsánat, hogy csak ilyen későn hoztam, de gyakorlatom volt az elmúlt három hétben és hulla voltam. Remélem tetszeni fog nektek ez az új rész. ;)

Jó olvasást.

-Sziasztok. Vil!-fogott kezet Vil és Apa-Maradsz vacsorára?

-Hát ha nem zavarok. Már mint. Sara mellet szeretnék lenni.-Szállt le a lováról. 

-Ez egyértelmű. Lássátok el a lovakat és gyertek. Egy óra múlva kaja.

-Oksi.-szálltam le és is Fionáról.

-Menj csak be. Én majd megcsinálom. -vette át tőlem Fifi-t.

-Köszönöm.-mosolyogtam rá kedvesen

-Fura, hogy anyáék anno még azt tervezték, hogy Villiam és te. Nem?-állt a szobám ajtajában, a falnak dőlve Andy.

-Ne is emlékeztess, ez volt az egyik oka, hogy elmentem innen.-hevertem le az ágyra.

-De azért be kell, hogy valld. Elég jó srác lett belőle. Néha még én is elgondolkodok rajta, hogy lehet, hogy jobb csávó mint én. De aztán rájövök, hogy nálam jobb nincs.-erőltetett egy beképzelt mosolyt magára. Szeretem Andy-ben, hogy ő mindig képes mosolyt csalni az arcomra. Bármi is történik.

-Nem néz ki szarul. De ráébresztett ma valamire.-néztem a bátyám szemébe.

-Mire?-biccentett Andy.

-Arra, hogy szükségem van most Kevin-re. Szeretném, ha itt lenne. És támogatna. De nem is kell több, csak had öleljem magamhoz.

-Hát mi tart vissza? Ott a telefonod. Hívd fel és mond el neki, hogy mi történt.-ült mellém.

-Nem.-ráztam meg a fejem.

-Miért nem? -nézet rám értetlenül.

-Andy. Mi még...

-Ne hogy elkezd, hogy nem tart még itt a kapcsolatotok. Mert bár mennyire is ellenzem azt az egészet köztetek. Az a gyerek a kútba is beugrana, ha te azt mondanád neki. Tényleg szeret téged. Hidd el nekem, ha elmondanád, hogy mi van akkor azonnal rohanna ide hozzád. Hívd fel és mond neki, hogy jöjjön ki holnap Emily-vel.

-Jön Em?

-Bármennyire is erősnek nézek ki. Még én se bírom ki nélküle. Jó ha a nehéz időkben melletted van valaki.

-Felhívod nekem?

-Kevint?- húzta fel a szemöldökét.

-Igen.-bólogattam hevesen.

-Jaj húgi. Nem. Ezt neked kell.

-Jól van.-szívtam be mélyre a levegőt.-Sétálok egyet és utána felhívom-ugrottam fel mellőle és a zeneszoba felé vettem az irányt.

Amint beléptem a hangszerek közé elfogott a kényszer, hogy leüljek a zongora elé. 

Nálunk a családban mindenki tud játszani valami hangszeren. Anya zongorázik, Apa gitározik és dobol. De énekelni csak Andy tud.

Elkezdtem játszani a hangszeren és elkezdtem hozzá énekelni.

-Azt a... Wooow.-lépett be a szobába Andy.-Mi a szar.? Te mióta tudsz énekelni?-lépett mellém tátott szájal.

-Ne gúnyolódj. Tudom, hogy béna vagyok. De nem mindenki lehet olyan tehetséges mint te.

-De nem... Én ezt most komolyan mondom. Állat egy hangod van. De tényleg. Húgi, hogy hogy nem vettük ezt észre eddig?

-Úgy gondolod.?

-Várj.!-mutatta fel a mutató ujját. Magához vette a laptopot.-Énekelj valamit és felveszem.

-Dehogy.!-csuktam le a gép tetejét.

-És ha énekelek veled?

-Oké úgy talán.-adtam be a derekam.

-Akkor lássunk valami egyszerűt. Mondjuk egy Despacito? Az egy elég ismert szám...

-Nem kell bemutatni. Jól van legyen. Spanyol vagy angol.

-Ahogy jön.-nyomkodta a gépet.-Te kezdesz.-indította el a gépről egy alapot.

-Oki.-fújtam ki a levegőt és már el is kezdtem.

-Woow. Nagyon ügyes vagy. Van egykét hang amin még javítani kell de nagyon jó vagy.

-Köszi.

-Gyertek enni. -kiabált be a szobába Brad.
-Tudod...-hajtotta le a fejét Andy.-A nagyi azt akarta, hogy én énekeljek a temetésén. De szeretném, ha inkább te énekelnél.
-Nem az kizárt! Ha a mama ezt akarta. Akkor az is lesz.-fogtam meg Andy kezét.
-De te is énekelsz!
-Jó. Talán.
-Nem talán. Ígérd meg.
-Okioki. 
-Na de menjünk enni.-tette vissza a gépet a helyére.
-Jól van. Mindjárt megyek. Csak felhívom Kevint.-ültem át a zeneszobában található babzsák fotelba.
-Rendben.

Amint bekapcsoltam a telefonom 12 nem fogadott hívásom volt és 10 SMS-em, mind Kevintől.
Az SMS-ek nagyja arról szólt, hogy ,,Mi történt?", ,,Miért nem vagy elérhető?", ,,Minden ok kicsim?",... és volt közte egy olyan is, hogy ,,Hívj ha bármi van. Vagy írj. M1. De ezt ne csináld velem kérlek." ez volt az utolsó üzenet, ami egy órája érkezett. Már is tárcsáztam a számát és a fülemhez tettem a telót.
Minden egyes kicsengés között vagy félórának tűnő idő telt el és mindegyik után hevese megdobbant a szívem. Nem akarom, hogy azt higgye hogy nem szeretem, vagy hogy berágtam rá valami miatt.

-Helló!-szólt belle a telefonba Kevin.-Kicsim a frászt hoztad rám. Ilyet többet ne csinálj!-emelte fel egy kicsit a hangját.- Egész nap miattad aggódtam.! Reggel felkeltem és ez a hülye üzenet várt. 
-Bo-ocsi.-csuklott el a hangom és elkezdtem sírni.
-Héj! Mi a baj? Bocsi, hogy így beszéltem. De megijedtem. De héj. Mond mi a baj? És merre vagy? Menjek el érted?-váltott aggódóvá a hangja.
-Semmi baj. Igazad van. Kevin.-szipogtam bele a telefonba.
-Igen kicsim?
-Nagyon szeretlek. És szeretném.. Kérlek gyere le ide hozzánk holnap reggel Emily-vel, mert meg hallt a nagyi.-törölgettem a szemem a pulcsim ujjával.
-Hogy.. Tessék? Te jó ég! Kicsim sajnálom, rész vétem. Én meg tök bunkó vagyok... Bocsánat, hogy így beszéltem veled.
-Semmi baj. Érthető. 
-Holnap kora reggel indulunk. De pontosan hova is?
-Emily tudja.
-Rendben. Tényleg bocsi, hogy ilyen bunkón beszéltem veled.
-Mondom, hogy semmi baj.
-Akarsz beszélni?
-Igen.. De erről majd holnap..
-Akkor most valami másról? Milyen volt a napod?-érdeklődött aranyosan.
-Képzeld. Ki lovagoltam a régi lovamon, megtudtam, hogy lesz még egy másodunoka tesóm, és, hogy az egyik uncsi tesóm férjhez megy majd... Nagyon lemaradtam a családdal való történésekről. Ja és  kiderült, hogy tudok énekelni. És a temetésen is fogok majd. Andy megígértette velem.
-A család, most majd megtudsz mindent. Az éneklés, nem hallottalak még. De kíváncsian várom már hogy halhassam.
-Köszi. Neked milyen volt a napod?-érdeklődtem én is, bár tudtam.
-Hát agyon izgultam magam, először hallottam a barátnőmet sírni és ettől még jobban megijedtem. De ezen kívül tanultam, zenéltem és elmentem vacsizni a barátnőm meleg barátjával.-nevetett fel.
-Te randiztál Col-al?
-Igen. De amúgy csak összefutottam vele városban, beszélgettünk, érdeklődtem, hogy tud-e valamit rólatok. De ő is csak egy SMS-t kapott és utána beültünk a KFC-be.
-Figyi most leteszem jó? 
-Rendben. Menj csak. Holnap ott leszek.
-Holnap. Ó és hoz magaddal tanulni valót.
-Viszek. Szia. Szeretlek. Jó éjszakát!
-Én is. Jó éjt.-nyomtam ki a telefont.
Lejjebb csúsztam a babzsákon és néztem ki a fejemből.


-Liz kicsim gyere enni.-nyitott be anya a szobába.
-Köszönöm, de nem vagyok éhes.-töröltem le egy kósza könnycseppet az arcomról.
-Nincs olyan. Nem játszunk ilyet! Amióta itt vagytok nem ettél semmit. Szedd össze magad és gyere enni legalább csak egy kicsit.
-De ettem egy pár barackot a város melletti bokorról. És nem vagyok éhes. Nem fogok oda ülni jó pofizni és magamba nyomni egy csomó kaját, hogy utána kihányjam. Úgy se maradna meg bennem.
-Andy!!-kiabált ki anya a bátyámnak.
-Hűm?-jelent meg az ajtóban teli szájjal.
-Ugye nem voltak mostanában a húgodnak bulimiás tünetei?
-Hogy mi?-nyelt félre Andy.-Nem tudok róla, hogy újra elő jött volna.
-Istenem. NEM VAGYOK BULIMIÁS! -kiabáltam el magam.-Lehet, hogy az voltam... De.. áh!-legyintettem.- Menjünk enni. Ha attól jobban érzed magad.-indultam meg a konyhába.




Köszönöm, hogy olvasol. ;)
Sietek a kövi résszel. Addig is mindenkinek Jó nyarat. :*