Érzelmek!
-Szia. -léptem Kevin mellé.
Nagyon sexy volt öltönyben.
-Szia jól nézel ki. -kacsintott rám
-Te se vagy rossz.
-Oh, hogy ez? -rántotta meg az ingét. -Csak a formalitás. Kötelező.
-Ja gondoltam.
Kevin leült a terasz szélére és a tekintetével követte ahogy vele szembe sétálok.
Ilyenkor olyan sexy. De tényleg. Ő megjelenik és a szívem már is a torkomba dobog.
Ezt nem szabad Lizi, neked ott van Ross! Tereltem gyorsan szelídebb vizekre a gondolataimat.
-Minden rendben? -fürkészte az arcomat.
-Igen persze. -csak olyan sexy vagy, hogy legszívesebben mindjárt itt helyben letepernélek. Tettem hozzá magamban, mosolyogva.
Kevin pimaszul rám mosolygott és megnyalta a szája szélét. Én pedig majd elaléltam.
-Hogy ment? -tértem át más témára.
-A vizsga? -túrt a hajába. -Egész jól. Azt hiszem.
-Mikor lesz meg az eredmény?
-Hát szerintem sikerült. Csak az a kérdés, hogy mennyire jól? -nevetett fel magabiztosan.
-Oh elnézését kérem Dr. Holt. -nevettem vele.
-Valamikor májusban. -nyalta meg a száját, ismét és túrt bele a hajába, ismét. Szerintem tudja, hogy ezzel tud a legjobban kínozni engem. Biztosan direkt csinálja.
-Az tök jó. És most? Hogyan tovább?
-Ha sikerült a vizsga és megkapom a diplomát akkor júniustól kezdhetek a korházban, ahol a gyakorlatom at is töltöttem, szakorvosként. -keseredett el egy kicsit.
-Az mit jelent? Egyszerű pszichológus leszel? -Tudom, hogy ő nem egészen így tervezte ezt.
-Valószínűleg igen. De ahhoz, hogy saját praxisom legyen minimum 3 évet muszáj lesz így is dolgoznom.
-Oh! Értem. Hamar elröppen az a 3 év. -legyintettem
-Igen remélem is. Mit csináljunk? -nézet egyenesen a szemembe.
-Nekem mindegy. -vontam vállat -Te hívtál.
-Eléggé kimerültem a héten. Mit szolnál, ha beülnénk egy kávéra vagy egy borra valahova és beszélgetnénk.? -pislogott nagyokat.
-Igen látszik rajtad, hogy már régen aludtál egy igazán kiadósat. -csíptem el az álmoskás tekintetét. -Mi lenne, ha itt maradnánk.? Van itt kávé és bor is, szinte ingyen. Te le tudnál dőlni kényelmesen és beszélgetni itt is tudunk.
-Nem is tudom. -vakarászta a tarkóját. -Ilyen cuccban nem olyan kényelmes ledőlni. -nézett végig magán, majd egyenesen a szemembe nézett. Olyan szépek a szemei, nehéz nem elmályülni bennük.
-Ne aggódj van itt pólód. -lépett mellénk Andy. -Úgyis elkéne vinned a cuccaidat. Már kezdem unni, hogy mindenhol belebotlok a ruháidba.
Én csak elpirultan vigyorogtam Kevinre amikor kérdőn felvonta a szemöldökét.
-Na ja. -legyintett mosolyogva. -Csak a nadrágom kéne vissza meg az ADIDAS pulóverem. A többit megtarthatod. Meg aztán nálam is van pár cuccod, majd átdobom őket valamikor.
-Rendben. Na de akkor? -vártam a válaszát.
-Jó felőlem maradhatunk. -vont vállat. -Akár ide is kiülhetnénk. Jó idő van.
-Kértek valamit inni? -indult vissza Andy.
-Én igen. -emelte magasba a kezét Kev.
-Én majd kihozom a bort. Nem jöttök ki ti is? Emilyre is ráférne egy kis friss levegő.
-Beszélgessetek csak. -tűnt el Andy.
-Te is bort kérsz? -álltam meg az ajtóban.
-Én inkább Whiskyt kérnék, ha van? Ha nincs akkor pedig egy sört.
Bementem a házba összeszedtem mindent, ami kellett az udvarra. A bort, egy borospoharat, Kevnek a whiskyt és hozzá egy whiskys poharat, két pokrócot. Ja és persze Kevinnek ruhát.
Amikor kiértem az udvarra Kevin már a kertiheverőn feküdt. Lepakoltam elé az asztalra az italokat és a kezébe nyomtam a ruháit.
-Köszönöm szépen. -vette el a melegítő felsőt, a pólót és a farmer nadrágot.
Töltött magának egy pohár whiskyt és elkezdte kigombolni az ingjét.
-Most tényleg itt fogsz átöltözni? -hunyorogtam felnézve rá, ugyanis a nyugvónap a szemembe sütött.
-Úgy csinálsz, mint ha nem láttál volna még ruha nélkül. -váltotta át a nadrágját, az inge pedig kigombolva lógott rajta. A szellő meglibbentette és teljesen láthatóvá vált a még mindig tökéletes felsőteste. Én csak tátott szájjal néztem rá. Kevin ezt észrevette és az agyamat tovább húzva levetette az inget és végig simított a hasán. Akaratlanul is beharaptam az ajkam, mire ő elmosolyodott és közelebb lépett hozzám. Leguggolt velem szembe és az arcomba hajolt. A tekintetem azonnal a szemére vándorolt. Mélyen belenéztem. Ő csak rálehelt a számra, alig volt köztünk egycentiméternyi távolság. Megnyalta az ajkát és letekintett az enyémre. Szakadozva kiengedtem a levegőmet és elkaptam a fejem. A szám elé tettem a kezem és majdnem elsírtam magam. Kevin még mindig előttem guggolt félpucéran.
-Sajnálom. -túrt két kézzel a hajába és felállt.
Én csak félszemmel kisértem végig a mozdulatait.
Bizonytalanul megráztam a fejem.
Kevin fel-alá mászkált előttem.
-Leülnél!? -untam meg 5 perc után a járkálását követni és ingerülten rászóltam.
Néma csendbe leült a tűzrakóhely szélére és a tenyerébe temette az arcát. Felkeltem, odasétáltam elé, a kezébe nyomtam a whiskyét és a pulcsiját, majd vissza ültem a heverőre. Kev belebujt a felsőbe és nagyot kortyolt az italából. Kereste a tekintetem és fürkészte az arcom, hátha ki tudja olvasni mit is gondolok. Én pedig egyre csak Rosson kattogtam és azon, hogy miért nem keres. Na meg persze azon, hogy mi lett volna, ha nem húzódok el Kevintől. Belenéztem a szemébe és én is olvasni próbáltam belőle.
-Itt meg mi történik? -törte meg a 10perces kínos csendet Andy. -Ross hívott. -nyújtotta át a mobilomat.
-Tényleg? -pattantam fel csillogószemekkel. Kevin csak szomorúan követett a tekintetével amig én el nem tűntem az udvar másik felében.
-Szia. -szóltam bele a telefonba amint Ross felvette a vonal másik felén.
-Szia béb'. Mi a helyzet? Hogy vagy? -válaszolt, mint ha mi se történt volna, mint ha nem tűnt volna el napokra. Semmi bocsi, hogy eltűntem?
-Nem sok. -válaszoltam a kérdésére, vegyes érzelmekkel.
-Mi jót csináltál ma?
-És te mi jót csináltál az elmúlt 5napban? -tettem fel a kérdést flegmán.
-Koncerteztem?
-Ötnapig folyamatosan?
-Sajnálom, hogy nem hívtalak vissza. Mire vissza tudtalak volna már nagyon késő volt.
-Na ja. Kevin... -csúszott ki a számon a neve -Legalább egy jóéjt, jóreggelt SMSt írhattál volna, és egésznap nincs túl késő. Csak lett volna valamikor legalább egyperced arra, hogy felhívj, hogy jól vagy. -oltottam le telefonon keresztül.
-Mi van Kevinnel? -hallottam a hangján, hogy ő is kezd befeszülni. -Hogy jön ö ide? -szinte már hallottam ahogy forgatja a szemét.
-Semmi. Nem fontos.
-De igen! Mi van vele!? -emelte meg a hangját.
-Ő írt minden reggel és este. Ő legalább érdeklődött a, hogy létemről.
-Hát persze. Tudod már egy kicsit kezd elegem lenni ebből! Soha nem leszek olyan, mint ő! Bármit csinálok az úgy nem jó! Mert Kevin így, Kevin úgy. Soha nem fogok felérni az ő szintjére! És tudod mit nem is szeretnék! Én nem ő vagyok!
-Én... -kezdtem bele.
-Te? Te? -kiabált bel a telefonba. -Mi van veled?
-Tudom, hogy nem vagy ő. Nem is akarom, hogy ő legyél. -ez igaz, nem akarom. Pont ez a jó benne, hogy ő nem Kevin. -De ő...
-Tudod mit, hagyjuk ezt inkább. Most mennem kell. Holnap hívlak.
-Rendben. -szomorodtam el -Szia. Szeretlek.
-Szia. Jóéjszakát. -Emelte ki a jóéjszakát és kinyomta a telefont.
-WAAAA! FASZOMAT! -kiáltottam el magam.
-Minden rendben? -jelent meg a ház oldalánál Kevin, aggódó tekintettel.
-Nem. -sírtam el magam.
-Héj mi a baj? -tette a kezét a vállamra.
-Ne érj hozzám! -toltam el a kezét. -Aj, ne haragudj! - vettem észre magam. -Összevesztünk, ennyi az egész. -kerültem ki.
-Sajnálom. -követett
-Hát persze, hogy sajnálod. Te mindig mindent sajnálsz. -fordultam visszahozzá. -Tudod már rothadtul elegem van ebből.
Kevin csak némán fürkészett.
-Ne néz már így rám!
-Hogy ne nézzek? -ráncolta össze a homlokát.
-Oké Szeretlek. Még mindig Kibaszottul szeretlek. Ezt akartad hallani? Szétkúrom a kapcsolatom egy csodálatos emberrel, csak azért, mert te belefészkeltél a fejembe. -sírtam el magam ismét. -Nem tudom, mit tegyek!? Nem tudom, hogy miért van ez!? De azt tudom, hogy őt is szeretem. Nem tudom, hogy lehet ez és miért? De szeretem. Próbálok úgy tenni, mint ha te már nem érdekelnél. De ő se hülye. Tudja, hogy nem felejtettelek el. És azt is, hogy nem is foglak egy hamar.
A szemem sarkából láttam, hogy Andy is megjelent mellettünk időközben és tisztes távolságból követte az eseményeket.
-Én...Én...-hebegett-habogott Kevin.
-Ki ne mond, hogy sajnálod! -temettem az arcom a tenyerembe.
Kevin letörölte a szeméből szökni készülő könnycseppjét és közelebb lépet hozzám. Megfogta a kezem és elhúzta az arcomtól.
Mindkét kezemet meg fogta és a szemembe nézett. A szemkontaktust felvéve láttam, hogy teljesen vörösek a szemei a visszafojtott sírástól.
-Nem tudom mit mondjak. Tényleg nem! Igen sajnálom ezt az egész helyzetet. De azt nem, hogy szeretlek. Életem egyik legjobb döntése voltál. És a legjobb lépése, hogy beléd szerettem. És én igenis nagyon sajnálom, hogy te ennyire bánod az érzéseidet irántam. El se tudod képzelni, hogy mennyire fáj ez nekem. -gördült végig egy kövérkönnycsepp az arcán és foltot hagyva a szürke felsőjén távozott is onnan. -Gyűlölöm magát a gondolát is annak, hogy te mással vagy, hogy te másnak mondod, hogy szeretlek, hogy te mással bújsz össze, hogy másnak adsz csókót, hogy mással bújsz ágyba... -csuklott el teljesen a hangja. -És utálom magam, hogy az utadban állok és nem engedlek tovább lépni. De egyszerűen nem megy ez nekem Elizabeth. Nem megy, önző vagyok és nem tudom elviselni, hogy mással vagy. Hogy nem az enyém vagy.
Rápillantottam a bátyámra, aki tátott szájjal nagyokat pislogott felénk. Visszanéztem Kevinre. Lehunytam a szemem és mélylevegőt vettem. Majd azt határozottam kifújtam és belenéztem Kevin szemébe, ismét.
-Szeretlek Kevin Holt.! -mondtam ki magabiztosan. Elengedtem a kezét és hátat fordítottam neki. Odaléptem a bátyám mellé, félpercig csak álltam mellette, majd tovább mentem. Egyenesen be a házba, onnan pedig ki az utcára és elindultam valamerre. Csak el onnan. Nem akartam ott lenni.
20perc sírás és gondolkodás után megszólalt a telefonom. Előhúztam a kabátom zsebéből, ránéztem a kijelzőjére, “Szerelmem” ez a felírat állt rajta. Letöröltem az arcom és mélylevegőt véve felvettem.
-Szia. -tartottam vissza a sírást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése